Az MKSZ-tagokat bemutató interjúsorozat második része következik. Alanya Halmi Zsolt képregényrajzoló, aki aktív tagja a hazai képregényes szcénának, szerzői kiadásban jelentette meg Mentalent és Ego című képregényeit, rövidebb munkái az Új Galaxisban, az UFO magazinban és a Kingpin 11 történetében jelentek meg. A Magyar Képregény Akadémia tagjaként részt vett a Márcziusi Ifjak projektben, és elsők között csatlakozott a 5panels csapathoz. Életrajza megtekinthető saját honlapján. A kérdező ezúttal is Bayer Antal.

Bayer Antal: A honlapod alapján igazán sokoldalú vagy, több mindennel foglalkozol a képregény mellett - festészet, grafika, bőrművesség, foglalkozásod pedig tanár. Kijelenthető azért mindezek alapján, hogy a legfőbb irány számodra a képregény? Ha igen, mi az, ami leginkább vonz benne?

Halmi Zsolt: Első szakmám a bőrművesség volt. Utána szereztem meg a grafikusit, és számítógépes grafikusként dolgozom jelenleg is a Kós Károly Művészeti Szakközépiskolában. A tanítás ki is tölti a mindennapjaimat, így mellette elég nehéz alkotni. Ezért is inkább a szünetekben és nyáron van időm jobban a képregényekre vagy akár a festészetre.

Festeni nagyon szeretek, több barátommal létre is hoztunk egy képzőművészeti csoportot, akikkel közösen állítunk ki. Az igazság az, hogy pont a képregény rajzolás a legújabb keletű dolog, amivel elkezdtem foglalkozni. Igaz, már kicsi koromban is készítettem képregényt, de az még nagyon kezdetleges volt. Végül is egy 10 évestől mit várunk... Később középiskolában alkottam meg első szuperhősömet, akinek a történeteiből négy rész is készült, amit az iskolán belül terjesztettünk, fénymásolat formájában. Persze az is olyan, amilyen.

Az első igazán nagy munkám a Mentalent volt, amit Puskás Szabolccsal együtt készítettünk. Ez még kezdetleges, kiforratlan munka, összehasonlítva a mostaniakkal. Mellékesen megjegyzem, ennek ellenére elég sikeres volt, mert a két részből összesen öt darab maradt. A képregény ugyanolyan kifejezési mód számomra, mint a festészet. Ezért több alkotásomban ötvöztem is a festészeti megjelenítést a képes elbeszéléssel. Ebből az egyik a belgrádi fesztiválra küldött Caleb, de van még több is, csak azok még nem jelentek meg sehol. Egy festményben, ha valamit ki akarok fejezni, azt legtöbbször egy képen belül kell megoldani, míg a képregényben több kockán keresztül fejtegethetem ugyanazt. Legfőbb vágyam egy minimum 44 oldalas festett képregény elkészítése, amit esetleg meg is tudnék jelentetni. Sajnos, erre nem igazán van időm. Pedig minden más megvan hozzá.

BA: Tagja vagy az MKSZ-nek, az MKA-nak, az 5panels csoportnak, több íróval is dolgoztál már együtt. A közös alkotásban rejlő lehetőségeket keresed, vagy szélesebb értelemben egy összetartozást, a közösségi létet, még ha ez - vidéki lévén - többnyire csak virtuálisan valósulhat meg?

HZs: Amikor elkezdtem képregényeket rajzolni, mindenképpen kerestem hasonló emberek ismertségét, barátságát és egyáltalán az olyan társaságokat, amikkel a képregényes életbe bele tudnék folyni, esetleg bele is tudnék aktívan avatkozni. Ezért is kértem a tagságomat minden ilyen csoportosuláshoz. Sajnos, az MKSZ annyira nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, főleg azért, mert vidéki lévén nem tudok jelen lenni a gyűléseken. Az MKA pedig egy olyan szervezet, amelyben tényleg tagnak kell lenni, ha „igazi” képregényrajzoló akarok lenni. Ahogy egy nagyon jó barátom mondta: ők a „kékvérűek” társasága. Szerintem egy jó kis társaság, annak ellenére, hogy sokan nem aktívan alkotnak képregényt. De hát ugye mindenkinek megvan a saját munkája.

A 5panels magját a 2008-as szerzőis hullámot meglovagoló alkotók adják. Nekem Papp Imi szólt, hogy Spuri szervez egy alkotói gárdát, nem akarok-e tag lenni. Természetesen felvettem a kapcsolatot Andrással, és onnan már ment minden simán. És igazából itt találtam meg a számításomat. Nagyon jó, dinamikusan fejlődő csapat, amelynek a tagjai napi kapcsolatban vannak egymással és segítik egymást. Nekem főleg ez a fontos, hogy legyenek mellettem hasonló alkotók, akikkel tudok együtt dolgozni, kérhetek segítséget és nem utolsó sorban tudok tőlük tanulni vagy esetleg ők tőlem. Írókkal meg azért szeretek együtt dolgozni, mert jobban szeretem, ha kézhez kapom a szöveget, mert én nem tartom magamat jó írónak, sőt. Szabolccsal nagyon jól megértjük egymást, vele olyan szinten tudok együtt dolgozni, hogy ha én kitalálok esetleg egy ötletet, vagy elkezdek képregény kockákat rakni egymás mellé, ő akár a kész képregényhez is tud írni egy nagyon jó történetet. Legutóbb volt szerencsém Kiss Ferivel is együtt dolgozni, de sajnos, az elkészült képregény a Fülesbagoly újság megszűnése miatt nem jelenhetett meg. Meg is jegyezném, ha van kiadó, aki megjelentetné, szóljon.

BA: Ha már szóba került Puskás Szabolcs: bemutatnád pár szóban, elvégre vele dolgozol a legtöbbször?

HZs: Szabolccsal még a főiskolán ismerkedtünk össze és lettünk jó barátok. Amikor beindult a szerzői kiadványok hulláma, szükségem volt egy olyan emberre, aki normálisan tud írni és fogalmazni. Még a fősulin észrevettem, hogy nagyon vonzódik a művészetelemzős dolgokhoz, a művészetfilozófiához. És nem mellékesen szereti a képregényeket. Beszéltem is vele, hogy nincs-e kedve írni egy sztorit. Belement, és azóta együtt dolgozunk. Rá az a jellemző, hogy nem szeret a középpontban lenni, amikor belépett a 5panels csoportba, akkor is mondta, hogy ő csak úgy ellesz a háttérben, mint csendestárs. És ezt mindig hangsúlyozza. De most ezzel az interjúval kihúzom az ismeretlenségből. Nagy álma, hogy régebben az Avana pályázatra készített Libra képregényünket felújítsa és ő maga elkészítse, szöveggel-rajzzal egyaránt. Csak sajnos, ő olyan helyen dolgozik, ahol az alkotásra egyáltalán nincs idő. És a környezete sem motiváló. Ennek ellenére nagyon lelkes tud lenni és mindent belead, ha valamit meg kell írnia. Maximum én szoktam kiakasztani a hülyeségeimmel és zaklatásaimmal. Remélem, azért a Librát sikerül elkészítenie. És remélhetőleg minél több képregényt tudunk elkészíteni együtt.

BA: Ha jól tudom, a 5panelsen belül te vagy az egyetlen, aki alapvetően „realista” stílusban alkot. Hogyan viszonyulnak ehhez a többiek, illetve mennyire befolyásolja ez a közös munka lehetőségeit?

HZs: Azért én azt nem mondanám, hogy én lennék az egyetlen „realista” stílusban alkotó képregényes köztünk. Mindenesetre ez semmiben sem befolyásolja a közös munkák eredményét, sőt pont az a lényeg, hogy mindenki magát adja. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Sőt, most a Busó-járás sorozatunknál kipróbálhattam magam striprajzolóként is. Sosem csináltam még, és a többiek munkáit látva felbátorodtam és belevágtam. Ezenkívül Pádi felkért a Sokkterápia színezésére is. Szóval nem érzem magam úgy, hogy kirekesztve lennék, pont amiatt, hogy próbálom kivenni a részem a közös munkákból, és segítek, ahol tudok.

BA: Megjelent néhány írásod is a neten képregényes témában, kettő Fazekas Attila munkáiról, egy Sarlós Endréről, egy pedig kakukktojásként az Alack Sinnerről. A Perseus-kapitányról írt elemzéseden óhatatlanul is átüt a tisztelet Fazekas iránt. Mondhatni, hogy példaképed? Általában a klasszikus magyar képregényeket tekinted mintának?

HZs: Igen, nagyon tisztelem Fazekas Attilát és az ő munkásságát, és természetesen a többi nagy képregényalkotót is. De a nagy kedvencem Sebők Imre és az ő kontrasztos fekete-fehér képregényei. Emlékszem, még általános iskolában egy osztálytársam mutatta meg Fazekas Attila A pergamen rejtélye című képregényt. Ez volt az első találkozásom a képregénnyel és Fazekas munkájával. Nem sokkal később Egerben megvettem a Pókember 2. részét és onnan megállíthatatlanul elindult velem a lavina. Kisgyerekként természetesen alig vártam havonta az X-Ment és a többit.

A középiskola után kezdtem érdeklődni a magyar képregény történelme iránt. Ekkor rajzoltam első képregényeimet, még csak az asztalfióknak. Azóta is ott vannak. De ekkor fogant meg a gondolat bennem, hogy keresnem kellene megjelenési lehetőségeket. Szerencsére Debrecenben egy internetes hírújságnál vevők voltak a munkáimra. Gondoltam, ha már magyar vagyok, és magyar képregényeket akarok készíteni, akkor ismernem kell részletesen a magyar képregénytörténelem nagy alkotóit. Beleástam magam a témába. Kutattam könyvtárakban a szakirodalom után, cikkeket kerestem, Pajtás újságokat, Fülest kezdtem gyűjteni vagy legalábbis fénymásolatokban megszerezni. A neten keresgéltem, letöltöttem mindent, ami magyar képregény. És papírgyűjtéskor kimentem a MÉH-telepre és ott is rengeteget találtam. Mondhatni szó szerint a szemétbe turkáltam. Összeismerkedtem olyanokkal, akik foglakoztak képregénytörténelemmel. Ekkor ismertem meg Kertész Sándort is. A szakdolgozatomat is a magyar képregényből írtam.

Azt viszont nem mondanám, hogy a klasszikus képregényeket mintának venném, inkább felhasználom, amit ők megalkottak, ahogy ők alkottak. Kezdetben próbáltam a nagyokat utánozni. Alkottam képregényt Sebők stílusában és Fazekast is próbáltam utánozni. Ezen munkáim a fiókban porosodnak. Inkább próbáltam a saját stílusomat megtalálni, és abban alkotni. Viszont a képregényeimbe mindig próbálok magyar helyszíneket és magyar szereplőket belevinni, ha tehetem. Szerintem nem csak az amerikai nagyvárosokban játszódó, hangzatos angolszász neveken futó hősökkel lehet képregényt készíteni. Ezért is vállaltam el az Ego elkészítését.

BA: Ami még konstansnak tűnik, az az érdeklődésed a science fiction iránt. Kedvenc tematikád, vagy ebben az irányban látsz több megjelenési lehetőséget (Új Galaxis, Avana-pályázatok, UFO Magazin)? Netán ilyen forgatókönyveket kapsz többnyire?

HZs: A képregények mellett nagy rajongásom tárgya a sci-fi. Mint minden valamirevaló sci-fi őrült, én is a Csillagok háborújával kezdtem kb. hétévesen, majd az Aliennel folytattam. Azóta több száz science fiction regény sorakozik a polcaimon. Természetesen ezzel is úgy voltam, és vagyok, hogy minél többet akartam megtudni a történelméről, a nagy írókról. Így ebbe a témába is jócskán beleástam magam. És a sci-fi filmmel is így voltam, a némafilmektől kezdve a mai sci-fiig mindent megnéztem, amit tudtam, szerencsére az internet világában ez ma már egyszerű. És emellett természetesen közrejátszott, hogy tudok ilyen témában megjelentetni, amiért még fizetnek is. A forgatókönyveket Szabolccsal közösen megbeszéljük és ő megírja a szöveget. Vagy mint már említettem, kitalálok két oldalt, megrajzolom, van egy ötletem, megbeszélem vele, és ő megírja a kész képekhez a szöveget.

BA: Van egy dolog, ami engem kicsit zavar a stílusodban: a figuráid mindig komorak és „csúnyák”. Ez a sztorik hangulata miatt van így? Vidámabb történetek nem ihletnek meg? Vagy olyanok amelyekben valami szép férfiember játssza a főszerepet, mint Bruce Wayne vagy Tony Stark?

HZs: Erre azt tudom mondani: kinek mi a csúnya és a szép. Teljesen relatív dolog. Döntse el mindenki. Amúgy ezt többször is kérdezték, miért nem készítek több vidám képregényt. Nos, vannak olyan témák, amik nem vidámak. A varsói gettófelkelésről, ami Lengyelországba volt kiállításon, nem készíthetek humoros alkotást. Valóban a legtöbb képregényem vége nem éppen vidám. Erre két magyarázatot tudok adni. Az egyik, hogy imádom A végtelen határok című misztikus sci-fi sorozatot. Szerintem a legjobb sorozat ilyen témában, amit láttam, és természetesen az X-Akták. A végtelen határok-ban hihetetlenül jó és elgondolkoztató történetek vannak, és szinte egyik sem végződik vidáman, még akkor sem, ha erre számít a néző. Több részt is neves sci-fi írók találtak ki. Nagyon jó ötleteket tud adni, amit esetleg Szabival képregénybe is tudunk önteni. Az X-Aktákban pedig az összeesküvéselméletek vonzanak, amikor egy ember küzd a rendszer ellen és elbukik. A másik magyarázat a komor képregényeimre, hogy aki ismer, az tudja, hogy alapvetően vidám ember vagyok és nehéz kihozni a béketűrésből. Szinte mindenkivel megértem magamat, és bárkivel el tudok beszélgetni, ha úgy hozza a sors. Ha valami mégis bánt vagy bajom van, inkább kifestem, kirajzolom magamból. Szerintem ez egy építő terápiás hozzáállás. Aki pedig főleg vidám történeteket, akar tőlem, nézze a Busó-járást a 5panels weboldalán. És ki tudja, mi lesz még nyomtatásban.

BA: Melyek a kedvenceid az itthon megjelenő sorozatok közül, és mit hiányolsz a legjobban?

HZs: A nagy kedvencem a Pókember volt. 11 évesen fizettem elő rá először, és most a Semic bukásával bukott a pénzem is. De szeretem a Death Note sorozatot is. Azon kevés manga egyike, ami tetszik. Mellette szeretem az Élni egykötetest és az Akirát. Ezek azok, amik számomra még elfogadhatók a manga világából. Sajnálom, hogy minden francia képregény megszűnt itthon. És itt már le is lehet szűrni, mit is hiányolok a magyar képregénypiacról. Sajnálom, hogy az újságárusoknál kapható képregények kora leáldozott. Ez azért is rossz, mert kunhegyesi lévén csak újságosnál lehetett képregényt kapni, ugyanis könyvesbolt nincs. Így nagyon sok emberhez nem jutnak el képregények országszerte.  Hiányolom a francia képregényeket. Imádtam a Largo Winchet, a Sörmestereket és a XIII-at. De kedvelem még a Thorgalt és a Le Scorpion-t is, annak ellenére, hogy nem tudok franciául. A Thorgalban azt imádom, hogy minden képkocka háttere nagyon igényesen kidolgozott, hogy milyen látványos nagytotálok vannak bennük. És milyen szépen vannak festve, mint a Le Scorpion.

BA: Ha jól tudom, jelenlegi fő saját projekted az Ego. Várható a folytatása a közeljövőben? Hány rész lesz összesen?

HZs: Az Ego egy érdekes vállalkozás. Az egész úgy kezdődött, hogy felkeresett egy volt diákom, hogy lenne egy története, amit szeretne képregényként elkészíteni. Megnéztem a sztorit, nekem tetszett, főleg, hogy nagyrészt Debrecenben játszódik, így ismert helyen és teljesen magyar szereplőkkel, magyar nevekkel. Szabinak átküldtem a történetet, hogy nézze meg, talál-e benne valami kivetnivalót, hibát, ellentmondást, stb. Ezek után nekikezdtem megalkotni, így két rész is elkészült már belőle. Elég jó siker lett, ahhoz képest, hogy a második részt szinte a fesztivál végére hozták meg. Természetesen lesz folytatása, már készen van a 3. rész forgatókönyve és a 4. születőben van. Azonban nyáron más teendőim miatt nem tudtam belekezdeni a 3. részbe. Most próbálok magam mellé keresni valakit, aki segítene, mivel megyek mesterképzésre, és így elég elfoglalt leszek, nem igazán lesz időm képregényeket készíteni. Mindenesetre a 3. részt azért egy éven belül el szeretném készíteni. Remélem, sikerülni fog.

BA: Mi is reméljük, és addig is sok sikert a 5panelsen és az MKA-n belül!