Az Alfabéta-jelöltekkel készült gyorsinterjúk utolsó részében a Papírmozi 6. számában megjelent 48-asok: Kártyaparti a Károlyi-palotában című 5 oldalas kép-novella készítői, Bayer Antal író és Varga Zsolt rajzoló kapnak szót.

Hogy készült, miért készült, hová készült, mennyi idő alatt készült el az Alfabéta-jelölt képregényed?

Varga Zsolt: Eredetileg a Pinkhell részére készült,de sajnos a rengeteg egyéb projekt miatt nem tudtam befejezni lapzártáig. Ekkor ajánlotta fel Tóni, hogy a Papírmoziban megjelenhet, ha befejezem.Így mégis lehetőség nyílt arra hogy publikálva legyen. Digitális formátumban készült.A hangulat miatt kialakítottam amolyan "rézkarcszerű" megoldást. Ezzel tónusoztam. Megszakításokkal, több szakaszban dolgoztam rajta,de összevéve kb. egy munkahét biztos kellett hozzá.

Bayer Antal: Én kicsit messzebbről indítom a "Kártyaparti" történetét. Ez a harmadik 48-asok epizód, az első kettőt Jámbor Lajos rajzolta, és eredetileg valóban a Pinkhell 8-ba készült volna, egyszerre jelent volna meg a második epizóddal (A földgömb). A 48-asok lényegében a forradalom és szabadságharc híres személyiségeinek az egyéni történetéről szól, azokról a kisebb-nagyobb, összességükben meghatározó momentumokról, amelyek "48-asokká" tették őket. A történetek részben valóságosak, ami úgy értendő, hogy tényekből indulnak ki, de nem biztos, hogy ezek a jelenetek valóban így történtek meg az életben - azt viszont bátran állíthatjuk, hogy megtörténhettek volna. A Kártyaparti esetében az ihletet a Kazinczy utcában látható emléktábla adta, amelyet a magyar kártya feltalálójának állítottak. Az ötlettől a forgatókönyvig elég hosszú idő telt el, mert igyekeztem a lehető leghitelesebb környezetet teremteni, például utánanézni, hogy a szereplők mikor és hol lehettek együtt, ki hány éves volt ekkor, hogy nézhettek ki az eredeti kártyák, és így tovább*. Aztán a forgatókönyv kidolgozása már nem tartott sokáig. Zsoltot Tikos Péter, az MKA akkori elnöke ajánlotta a figyelmembe, és a csúszástól eltekintve remek élmény volt vele dolgozni. Miközben tökéletesen követte a forgatókönyvet, egy olyan grafikai stílust teremtett, amely kiválóan passzol a sztori hangulatához. (Azért kár, hogy nem lett színes...)

Milyen volt a fogadtatása, kaptál visszajelzéseket, kritikákat?

VZs: Alapvetően jó kritikákat kaptam.

BA: Így van, csak elég keveset. Sajnos, csak visszhangozni tudom az előző nyilatkozónak, Vass Robinak a véleményét: nagyon kevés visszajelzés jön. Ami pedig még szomorúbb: egyre nyilvánvalóbb, hogy a "szakmabeliek" nagyon kevéssé ismerik egymás munkásságát, pedig hát nincs olyan dömping, hogy ne lehetne követni.

Mennyire lepett meg, hogy jelölt lett a képregényed?

VZs: Eléggé meglepett. Igazándiból nem is számítottam rá.

BA: Számomra is nagyon kellemes meglepetés volt.

Ismered a többi jelölt munkát? Melyiküket tartod esélyesnek?

VZs: Volt, amit ismertem, amit pedig nem, hát utánanéztem. Csordás Dani és Fritz Zoli munkáit illetően korábban is képben voltam. Abszolút esélyesek!

BA: Mivel a fenti kesergés alól az egyik kivétel én magam vagyok, aki jó példát igyekszik mutatni, és úgyszólván minden új magyar képregényt elolvasni, a jelölteket ismertem, többről írtam kritikát is. Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a "kép-regény" kategória soha nem volt ilyen erős. A fő esélyeseknek a gyönyörűen kivitelezett Hunyadit, a kicsi, de a maga nemében tökéletes Csizmás kandúrt és a nagyon egyéni hangvitelű Slusszkulcs Klánt tartom. Kiadói lelkem mélyén persze Ágostonnak is drukkolok, de valahogy úgy érzem, hogy ebben a mezőnyben nem fog tudni duplázni. A Papp Laci képregény is jól sikerült, de óhatatlanul hiányzik belőle Felvidéki Miklósnak a spontaneitása, hiszen nem ő írta a szövegét. A KOHO előtt is emelem a kalapomat, látszik, hogy komoly munka van benne, de engem nem érint meg, és túlságosan emlékeztet néhány amerikai képregényre, a többiekben több eredetiséget látok.

A másik kategóriában a legkevésbé sem lepne meg, ha megint Csordás Dánielnek a kiforrott, szinte hibátlan képregényblogja nyerne. Amennyiben nem, akkor a legjobban egy olyan személyes élményekre épülő, nagyon friss képregény győzelmének örülnék, mint Süli Andrea Virtusa vagy Koska Zoltán tanárainak a kalandjai. A Petőfi mókás darab, a Filmstrip egyre jobb... Úgyhogy bárki nyer, megérdemli. A két rövid kategória összevonásával itt is nagyon erős lett a felhozatal.

Van-e olyan tavalyi képregény, amelyet hiányolsz a listáról, illetve meglepett, hogy nem került döntőbe?

VZs: Sajnos, nem vagyok tájékozott az aktuális felhozatalban, de biztos vagyok benne, hogy korrekt módon zajlott a kiválasztás.

BA: Ezt tanúsíthatom, az MKSZ tagjai először javasoltak, aztán szavaztak, és egyszerűen összeadtuk a pontokat. Nekem több rövid képregény is hiányzik, bár nem tudom, hogyan lehetett volna még azoknak is helyet szorítani. Tavalyról az egyik nagy felfedezés a számomra Sárdi Katalinnak az egyik 5Panelses kiadványban megjelent A hívás című képregénye volt, Koska Zolitól nekem a Zórád-hommage tetszett a legjobban, és fájlalom, hogy a Rocksztár leszek, mama! sem jutott be, bár őszintén szólva az első évadot erősebbnek tartottam. Ugyanez a véleményem a mások által hiányolt Párkockáról, mintha elfáradt volna kicsit a társaság, és ahogy ritkultak Marabu és Göndöcs csíkjai, kevesebbszer mosolyodtam el a poénokon. A saját kiadványaimban megjelent képregények közül pedig nagyon meglepett, hogy Kovács Péter remek kis sci-fi szösszenete, a Túlélők nem nyerte el többek tetszését.

Min dolgozol most, lesz-e a közeljövőben új kiadványod vagy online megjelenő képregényed?

VZs: Jelenleg is a számítógépes játékiparban dolgozom. Pillanatnyilag nincs képregényes munkám.

BA: Nagyon sűrű volt a tavasz, nem volt időm foglalkozni még ezzel is. A képregényírás egyébként is erősen melléktevékenység a számomra, jobban szeretem mások munkáit olvasni. De minden mást csinálok, ami "képregényes": fordítom az Asterixet, írok kritikákat, tanítok Fritz Zoliékkal a Corvin Rajziskolában, májusban egy nagy képregénykonferencián adok elő Helsinkiben, júniusban pedig az MKSZ Hungarocomix című kiállításához kapcsolódóan fogok a magyar képregényről beszélni Párizsban. Meg hát a fesztivállal is sok még a teendő.

* Hogy mennyire nem lehet eleget kutatni: egy kártyás honlap megjegyzése a történetről.