Dampyr 3 - kritika

Dampyr03_1.jpgFolytatom az évekkel ezelőtt elmaradt Dampyr-kritikákat.

A harmadik, Tengerparti fantomok című epizódot a két eredeti író közül csak az egyik, Mauro Boselli jegyzi, és rajzolót is váltottak, ezt a részt Luca Rossi készítette. A rajzstílus nem sokat változott, a jellege ugyanaz, talán ebben a kötetben kicsit több a groteszkbe hajlás, de csak egyes figuráknál.

Ahogy az első kötetben, Harlan Draka ezúttal is késleltetve lép színre. Addigra már megtudjuk, hogy váratlan fordulattal elhagytuk a Balkánt, Cornwallban, egy Merwindale nevű kitalált helyre repültünk át. Apa és fia a tengerparton sétálva egy furcsa, régóta elhagyott vidámparkban találja magát, ám a nosztalgikus érzések hamar rémületbe fordulnak, a szörnyek megelevenednek, a trükkös tükrök bezárulnak.

Az apja könyvtárában talált, egy helyi majort ábrázoló fényképpel a kezében megérkező Harlant a brit stílusú pubban ír Guinnesst kortyoló falubeliek és gyanakvó tekintetek fogadják.

Az előző kötetekhez képest szintén váratlan fordulat, hogy az éppen hogy sikerrel járt véres csapatépítő tréning után Harlan azonnal szólóakcióba kezd. Társai csupán egy flashback erejéig tűnnek fel, Kurjak mindössze egyetlen képen, Tesla egy Jacques Prévert-versre írt dalt énekel, mielőtt Harlan magukra hagyja őket.

Itt meg kell jegyeznem, hogy a Premier jour, avagy Első nap című vers fordítása nem sikerült tökéletesre. Az utolsó előtti sor – szó szerint „a halál egy kiáltásban” – a képregényben „az éjszaka rémületben” lett. Nem tudom, hol csúszott félre a fordítás (francia dal olasz képregényben, amelyet angolból fordítottak magyarra), mindenesetre komoly hiba, hiszen Harlan azt mondja a dalra, hogy „az én sztorim” – ugyanis az ő anyja is belehalt a szülésbe. Annak sem leltem nyomát, hogy valaha is megzenésítették volna ezt a verset, de persze, ettől még mondhatja Tesla, hogy egy berlini barátjától hallotta, akár ő tőle is származhatott a valóságban nem létező dalverzió.

Tesla és a többi, a Balkánon hagyott vámpír hiányát igen gyorsan pótolja egy Amber nevű újabb vérszívó, az illúziókeltés mestere. A kislányból vonzó nővé vagy szörnyeteggé egyaránt könnyedén átalakuló Amber már értesült Harlan létezéséről, nem lepődik meg a dampyr érkezésén, ám azt nem tudta, hogy annak a Drakának a fia, akivel sok évvel azelőtt szövetkezett egy harmadik vámpír ellen, mivel az megszegte a Sötétség Urainak a törvényeit.

Amber szembesíti Harlant azzal a ténnyel, hogy apja minden bizonnyal tudatosan nemzette őt, hiszen tisztában kellett lennie azzal, hogy a fiú halálos veszedelmet jelent mind őrá, mind társaira. Amber fegyverszünetet kínál a dampyrnak, összefognak a Kostacki névre hallgató, igencsak ocsmány, de hatalmas erejű vámpír ellen, akit a helybeliek Siralomberek Fekete Rémének neveznek.

A gótikus elemek egész sorát használó történet kicsit hosszú, kicsit kaotikus, a végkimenetele kicsit durva, de elégtétellel szolgál, ami jót tesz a lelkünknek. Az új karakterek közül Amberen kívül Poldark hadnagy is érdekes alak, az intelligens nyomozó megérti, hogy kikkel áll szemben, és mennyire meghaladja a képességeit a veszedelem elhárítása. Fő erénye ennek a résznek, hogy megmutatja, mire képes Harlan Drake a társai nélkül. Kemény legény.