Képregények Magyarországon, 2013 – 5. rész (rendezvények)

Az év végi áttekintés eddigi részeiben az új megjelenésekre koncentráltam, bár tettem utalásokat az általános mai helyzetre. Most a 2013-as hazai képregényes rendezvényeket veszem sorra, amiből úgy vélem, nagyjából ki lehet olvasni, merre tartanak a hazai képregényes közösségek.

Budapesti képregénybörzék

A legidősebb magyar képregényes rendezvény, a budapesti börze idén kényszerből átköltözött Újpestről Kispestre. Bár tavasszal még sok volt az elégedetlen hang (ami egy ilyen váltáskor szinte elkerülhetetlen), már akkor érezni lehetett, hogy jót fog tenni a rendezvénynek a frissítés. Őszre aztán jóval nagyobb lett az eladótér, kevesebb ponton dugult el a tömeg áramlása.

A bővülést egyébként is indokolta már egy ideje az árusok számának a folyamatos növekedése. Egyre többen vannak, akik főleg eladni jönnek, de legalábbis az eladásaikból remélik fedezni az új vásárlásokat,  igyekeznek jó cseréket lebonyolítani. Mivel az új hely drágább, az árusításért többet kell fizetni, de ez a magánszemélyeknél nem jelentős teher, a kiadók pedig – ha nem is örülnek az emelésnek – nagyrészt tudomásul veszik, hogy ez a lehetőség még mindig nagyon kedvező a számukra, főleg, ha van újdonságuk. Röviden összefoglalva: a budapesti képregénybörze jó egészségnek örvend, a legutóbbin már közel 900-an fordultak meg.

Két megjegyzés kívánkozik még ehhez. Az egyik: a csere-berére való igény növekedését jól jelzi, hogy a Facebookon a képregényes csoportok közül a legnagyobb létszámú és aktivitású a használt képregények eladását-vételét elősegítő csoport. A másik: a börzék és az FB-csoport a használt képregények iránti kereslet és kínálat túlnyomó részét kielégítik. Antikváriumokban alig találni képregényt, és tévedtünk, amikor azt gondoltuk, hogy a másodlagos kereskedelemben fontos szerepet játszhatna egy képregénybolt, vevők és eladók jobban szeretnek egymással közvetlenül üzletelni.

Képregény Kedvelők Klubja

Egészen más jellegű rendezvény a Képregény Kedvelők Klubja. A magát „képregényszeretőként” meghatározó Kiss Ferenc által szervezett rendezvénysorozat fő témája a magyar képregény története, alkalmi kitekintésekkel a mai alkotókra és a társművészetekre, az esetek túlnyomó részében a kArton galériában. 2013-ban nyolc „rendes” KKK volt, néhány vidéki kirándulással és a szokásos nyári temetőlátogatással kiegészítve. Legtöbben érzésem szerint a Vass Mihály 50. születésnapjára kiállítással egybekötött találkozón voltunk, a legjobb hangulat pedig a 5 Panels harmadik születésnapján, az EpicLine első számának a bemutatóján volt. A törzsgárda létszáma azonban változatlanul 10-20 fő között mozog.

9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál

A budapesti képregényfesztivál az a rendezvény, amely leginkább tekinti küldetésének a képregény kirakatba tételét a szélesebb közönség számára. A fesztivál házigazdája a kezdetek óta az MKSZ, de valójában ez mindig egy kis létszámú, elkötelezett önkéntes szervezőgárdát jelent.

Az idei fesztivál előkészítését beárnyékolták szervezeti problémák, amelyeknek a kezelése túl sok energiát vont el. Ebből következően azonban még a korábbinál is kevesebben vettünk részt a tényleges szervezői munkában. Nehezítette a helyzetet, hogy mivel az utóbbi években több kiadó felhagyott a képregénykiadással, kevesebb kereskedelmi standra lehetett számítani, ami szükségszerűen a költségvetés csökkenésével járt. A tervezett-beígért partneri kapcsolat az Olasz Intézettel pedig reményeink dacára nem valósult meg, így a rendezvény nemzetközi jellegét más úton, visszatérő lengyel, szerb és román barátaink meghívásával tudtuk biztosítani. Végül két Budapesten élő olasz képregénygyűjtőnek köszönhetően mégis létrejött egy kisebb fumetti-kiállítás is.

A fesztiválnak immár harmadszor, egymás után másodszor adott otthont a Millenáris Teátrum, és annak ellenére, hogy a reklámkampány az internetre (és a Kingpin egyik kiadványában elhelyezett hirdetésére) korlátozódott, valamivel 1000 feletti látogatottságot ért el. A 2014-es fesztivál előkészítése már elkezdődött, a fő partner a Francia Intézet lesz.

Hungarocomix 2013

Míg a fesztivál irányát – kiállítás, vásár, külföldi vendégek, dedikálások, előadások, beszélgetések, közös rajzolások – a problémák ellenére helyesnek, a hasonló nemzetközi mintákkal összevethetőnek tartjuk, a másik saját rendezvényünkkel, az év végi Hungarocomixszal egyáltalán nem vagyunk elégedettek, és ez nem új keletű gond. Az elmúlt évek során több kísérletet is tettünk a HC profiljának a kiigazítására, de most már nyilvánvaló, hogy alapvető változtatásra van szükség.

A Hungarocomix ötlete szinte azonnal az első fesztivál után megfogalmazódott az MKSZ tagkiadóinak a körében. Mivel a fesztivál remekül sikerült, többen is úgy érezték, hogy ezt a lendületet meg kell lovagolni. Ma már nem mindenki emlékszik rá, hogy 2005-ben – amikor még csak kezdődött a képregények könyvesbolti forgalmazása – csak nagyon lassan sikerült kialakítani a megfelelő terjesztést. Elsőként az 576 kbyte boltok vették át a képregényeinket, aztán az Alexandra boltok és a ma már nem létező Sunbooks, majd a Líra hálózata, idővel a Bookline is, de a Librire még éveket kellett várni. Ebben az időszakban különösen nagy szükségük volt a fiatal kiadóknak a közvetlen értékesítési lehetőségekre, és a Hungarocomix nagyon sokat jelentett nekünk.

Nyolc év alatt sokat változott a helyzet, a terjesztés valamelyest normalizálódott. A fiatal kiadók egy része eltűnt, az újonnan színre lépők pedig nem csak képregényekkel foglalkoztak, és egyáltalán nem tartották fontosnak a közvetlen rendezvényes jelenlétet. Bár az ő kiadványaik nagy részét mindig lehetett kapni az Eduárd, a Nagyker vagy a Komikon, néha a Comicsinvest standján, összességében elmondható, hogy a kiadóknak már kevésbé volt létfontosságú a Hungarocomix. Ezt a problémát elég hamar érzékeltük, és próbáltunk módosítani a rendezvény pozícionálásán.

Sajnos, ezek a kísérletek nem váltak be. 2010-ben az Animekarácsonnyal és a Holdfénnyel közösen tartott rendezvényre a szokásosnál kevesebben jöttek el a nyugati képregények kedvelői közül, és bár volt, aki kifejezetten örült ennek a kombinációnak, a többségnek nem nagyon vagy nagyon nem tetszett. A belépő árát kompromisszumos megoldással alakítottuk ki (magasabb volt, mint a képregényes rendezvényeken, de valamivel alacsonyabb, mint a mangás-animés-gamer találkozókon), és ezt nem tudta kompenzálni a kuponbeváltós módszer sem. Sokakat zavart a cosplay-vel, AMV-kkel, karaokéval és egyéb interaktív tevékenységekkel járó hangerő, a standoknál gyakorlatilag lehetetlen volt beszélgetni, márpedig a képregényes rendezvényeknek éppen az az egyik fő vonzereje, hogy itt lehet találkozni kiadókkal, alkotókkal. De nem volt sikeres a 2012-es társulás sem a Könyvfiesztával, hiszen a négy nap alatt nem volt nagyobb forgalom, mint az előző években egy nap alatt (bár remekül lehetett beszélgetni).

2013-ra pedig némi túlzással „elfogytak” a kiadók. Az összefoglaló korábbi részeiből látható, hogy nagyon csökkent az újdonságok száma, márpedig azok nélkül nem lehet bevonzani a közönséget. Így hát a piacon maradt kiadók számára ez a rendezvény nem töltötte be korábbi célját, szinte csak kötelező gyakorlatként állítottak standot. Talán abból is érdemes levonni tanulságokat, hogy a könyves szakma általában sem tud összehozni egy épkézláb nagy rendezvényt a karácsony előtti időszakban.

Szegedi rendezvények

Évek óta minden bizonnyal a legbarátságosabb és legjobban megszervezett képregényes tematikájú rendezvény a Szegedi képregényfesztivál, amely ötödik alkalommal is tartotta a színvonalat. Persze, „könnyű nekik”, hisz adott a helyszín, nem kell senkivel sem egyezkedni az időpontról és csak önmagukkal a költségvetésről, de akkor is nagy szó, hogy ez az elkötelezett, lelkes és kedves rendezőgárda milyen flottul megszervez mindent. Nekünk meg külön öröm, hogy más dolgunk nincs, mint odamenni. Elkelne hasonló más városban is, kár, hogy nem ragadós a példa.

Börze is volt megint Szegeden, immár másodszor. Erre nem sikerült eljutnom, a beszámolók alapján hasonló volt, mint az első, remélem, folytatják. Úgy gondolom egyébként, hogy ha más városokban is lenne próbálkozás képregényes rendezvényre, ott érdemes lenne börzejelleggel kombinálni.

"Conok" és képregények

Végül röviden a conokról, amelyből talán idén volt a legtöbb: tavaszi, nyári és őszi MondoCon, Animekarácsony, HoldfényCon, PlayIt, Cosplayer Expo, sőt még az „eredeti” MAT-os AnimeCon is visszatért. Nem tudom, hogy valóban van-e igény ennyi hasonló rendezvényre, illetve mennyire konkurensei egyáltalán egymásnak, gondolom, majd az idő eldönti. (Az imént láttam a Facebookon, hogy a 2014. tavaszi MondoCon és PlayIt ugyanazon az áprilisi hétvégén lesz – máris megy a vita, hogy mennyire baj/nem baj ez, melyik jobb/rosszabb, és így tovább.)

Ennyi conra mindenesetre nyilván csak az megy, akinek ez kihagyhatatlan az életformájából. Én kettőre jutottam el, egyre árusként és előadóként (Cosplayer Expo), egyre mezei látogatóként pár órára (Animekarácsony), valamint elbeszélgettem azokkal a képregényes kiadókkal és kereskedőkkel, akik hivatalból jelen vannak szinte mindegyiken.

Egybehangzó a tapasztalat, hogy a conokra hiába visznek ki „nyugati” képregényeket, minimálisak az eladások, egyedül a Walking Dead iránt tapasztalható számottevő vásárlói igény. Az egyik kiadó elmondta, hogy hiába voltak ötször-hatszor annyian az Animekarácsonyon, mint a Hungarocomixon, vevő még kevesebb akadt. Pontos számokat persze nem tudok, de sejthetően már a MangaFan saját kiadványaiból sem fogy annyi a MondoConokon, mint korábban – régen a kétnapos rendezvények első napjának a vége felé már nem is volt az újdonságokból, és minden mást is vittek, mint a cukrot, aztán már csak az újdonságokból volt értelme sokat kivinni, mostanra pedig megszűnt a tömeges érdeklődés irántuk, annak ellenére, hogy az új mangákat immár következetesen pár hónapig nem viszik be a könyvesboltokba.

Tulajdonképpen képregényes szempontból nincs is több mondanivalóm a conokról: a résztvevők szemmel láthatólag remekül érzik magukat, beöltöznek, fotózkodnak, játszanak, élvezik a találkozás, az ismerkedés, az együttes szórakozás élményét. Gyanítom, sokuknak fel sem tűnne, ha egyszer csak nem lennének többé képregényeket árusító standok…

Bayer Antal