Asterix-dedikálás Bécsben a 2. Frankofón Képregényszalonon

SalonBDFrancophone2.jpgJó, hogy Bécsbe el lehet menni reggel és vissza lehet jönni este, így a hazai képregényfesztiválra készülődve is sikerült beiktatnom egy villámlátogatást a 2. Bécsi Frankofón Képregényszalonon, amelyet a helyi Francia Intézetben rendeztek. A "franciabarát Európa" társaság már évek óta tart frankofón könyvfesztivált, ebből nőtt ki tavaly a kifejezetten képregényes nap, amelyre neves francia, belga és svájci alkotókat és szakírókat sikerült ezúttal is meghívniuk.

A legnagyobb név egyértelműen Jean-Yves Ferri, a legújabb Asterix-epizód írója volt, és ez már önmagában is indokolta volna a kiutazást, ehhez jött még a lehetőség, hogy viszontlássak pár régi ismerőst, és ki tudja, esetleg újabb kapcsolatokra is szert tegyek.

Nos, fárasztó, de sikeres nap volt, és még fényképezni sem felejtettem el.

Az első képet azonban nem én készítettem, hanem a Francia Intézet honlapjáról szedtem. Hát igen, a bécsi kultúrközpont (amely az intézeten kívül a helyi francia középiskolának is otthont ad) szó szerint valóságos palota.

InstitutFrVienne.jpg

A teljes programot délutánra időzítették. Minden alkotóval volt egy félórás beszélgetés, utána pedig egy-két órán keresztül dedikált az illető. Nem húzták az időt, rögtön Ferrivel kezdték.

Vienne2014_Ferri_besz.jpg

Ekkor viszonylag meg is telt a terem, ami mintegy 50 főt jelentett, beleértve az intézet munkatársait, a szakmabelieket, a két kitelepült könyvesbolt személyzetét, a szomszéd teremben a tavaly Budapesten is járt svájci képregénykiállítás őrzőjét és féltucat fiatalt, akinek névre szóló helyet foglaltak. Hogy miért, az is kiderül nemsokára.

 Vienne2014_Ferri.jpg

Ferri nagyon kedvesen válaszolt kanadai-bécsi kérdezőjének, bár igazság szerint nem sok újat tudtam meg tőle (lásd az Asterix és piktek őszi megjelenésével kapcsolatos cikksorozatunkat, főleg ezt a részt), inkább csak az volt érdekes, hogy most élőben nyílt alkalmam látni. Elmondta, hogy az Asterix elég rendesen megváltoztatta az életmódját, hiszen egy Asterix-epizód elkészítése sokkal több egyeztetéssel jár, mint amikor egyedül vagy akár csak egy szerzőtárssal dolgozik. Megerősíteni továbbra sem tudta, hogy a következő részt is ő fogja írni, de a jelek szerint volna kedve hozzá, bár a saját projektjei így továbbra is csúsznak.

Vienne2014_Ferri_diakok.jpg

A beszélgetés után aztán kiderült, hogy miért is voltak ott a gimnazisták: a Francia Intézet Asterix-pályázatának a nyerteseiről volt szó. A feladat abból állt, hogy a "piktek" egyik kiválaszott oldalát (a 17. vagy 18.-at, ebbe kicsit belezavarodott a felkonferáló úr) kellett új párbeszédekkel megtölteni. Nem nyelvi verseny volt, ez abból vált nyilvánvalóvá, hogy a nyertes lány nem értette a franciául feltett kérdéseket. Azt viszont igen, hogy egyhetes párizsi utat nyert, valamint dedikált Asterix-kötetet, ahogy a többiek is. Kaptak - volna - még mást is, de a csomag elkallódott Párizs és Bécs között, úgy látszik, az ilyesmi nem csak idehaza fordul elő. (Majd megkapják később, hangzott el az ígéret).

Vienne2014_Ferri_sor.jpg

Aztán beindult a dedikálás. A kiadó képviselője szigorúan vette, hogy 50 darabnál megáll a dolog, ami nagyjából egybe is esett az előírt két órával. Tudnivaló, hogy Ferri maga is rajzoló, ezért hát rajzos dedikálást tartott, bár az ő Asterix- és Obelix-figurái nem hasonlítanak a megszólalásig Uderzoéira, Conradéival ellentétben. Vittek neki francia Asterixeket, német Asterixeket, saját gyűjtőfüzetet, és ahogy a fenti képen is látható, bizony itt is voltak komoly gyűjtők, akik bőrönddel érkeztek, hogy minden rajzolóval dedikáltassanak.

 Vienne2014_Ferri_ded_Asterix.jpg

Hogy ne fárasszam a jó másfél óra után már kimerülni látszó művész urat, bemutatkozás után megajándékoztam egy Goulash-példánnyal, és megnyugtattam, hogy a kiadónak hála van már nekem dedikált Asterixem, igaz, az francia. Ferri azért volt olyan kedves, és kiegészítette a magyar példányomat néhány szóbuborékkal, amelyben gratulál a fordításomhoz. (Feltehetően csak udvariasságból, mert magyarul nem tud, bár a nővére jelenleg Budapesten lakik.)

Vienne2014_Ferri_Asterix.jpg

Közben azért bele-belehallgattam a többi beszélgetésbe is, amelyek már erősen megcsappant közönség előtt folytak, nagyjából egy közepes Képregény Kedvelők Klubjának megfelelő érdeklődést vonzva (10-20 fő), ami azért kissé szomorú. Igaz, a dedikálás azért jól haladt, és pár kivétellel el tudták adni az előzetesen berendelt képregényeket. A létszámból jól lehetett következtetni az egyes alkotók ausztriai ismertségére. Ferrin kívül a legtöbben a svájci Cosey-re voltak kíváncsiak, akinek a teljes Jonathan-sorozata megjelent németül, míg a fiatalabb alkotókra - akiknek azért mind volt egy-két német nyelvű kiadványuk - tíznél kevesebben voltak kíváncsiak.

 Az átlagot meghaladó érdeklődés övezte azért Olivier Grenson belga képregényrajzoló beszélgetését és dedikálását, aminek örültem, hiszen Olivier-val pár éve egy bukaresti képregényfesztiválon ismerkedtünk meg, és azóta is tartjuk e-mailben a kapcsolatot, két rövid, korai képregényét meg is jelentethettem a Papírmoziban.

Vienne2014_Grenson.jpg

Újra találkozhattam Cuno Affolterrel, a lausanne-i könyvtár hatalmas képregényrészlegének a vezetőjével (és a svájci kiállítás kurátorával) is, aki több beszélgetést vezetett, köztük Benoît Peetersszel, aki egy személyben sikeres forgatókönyv-író és szakíró, több képregényelméleti és -történeti munka szerzője. (Vele is dedikáltattam egy könyvét, ha már így belelendültem a dologba).

Vienne2014_PeetersAffolter.jpg

A fenti képen Peeters, Affolter és Gottfried Gusenbauer úr, a kremsi karikatúramúzeum vezetője és a linzi képregényfesztivál egyik szervezője látható, utóbbival megbeszéltük, hogy erősítjük valamilyen módon az osztrák-magyar képregényes kapcsolatokat. Erről egyébként több más friss ismerőssel is beszélgettünk, remélem, nem csak a pillanatnyi hangulat lelkesedése mondatta velük.

Összességében igen jól éreztem magamat, ahogy képregényesek között általában mindig. Kicsit sajnáltam, hogy maximum százan fordulhattak meg egész délután a palotában, bár úgy tűnt, hogy a szervezőknek ez nem jelent csalódást. Hozzáteszem, hogy aznap volt a Free Comic Book Day helyi változata is, és mindkét képregényboltban, ahová be tudtam kukkantani délelőtt, igen szép számban tolongtak a fiatalok az ingyenes képregényekért, a Morawa könyvesboltban pedig interaktív foglalkozások is folytak, komoly részvétellel. Szóval lehet, hogy csak a francia képregény érdekli kevéssé a bécsieket, bár azt mondják, a legfrissebb adatok szerint ismét fellendülőben van a francia képregény népszerűsége a német nyelvterületen.

Bayer Antal