Drága Pif!

 Mikor találkoztunk utoljára?

Jó, jó, tudom. Tegnapelőtt a Pif Gadget 152-es számát lapozgattam. Teljesen más okból tettem ezt, mint hogy a kalandjaidat olvassam (hisz franciául se tudok), mégis végignéztem egy történeted, szavak nélkül. A felépítésre, hatásokra voltam kíváncsi, hogyan működik egy kalandos képregény.

Előtte lévő héten egy Kockás volt a kezemben, téged átlapoztalak, azelőtt pár hónappal egy Hahotát a kedvedért – és főleg Herkules miatt – vettem le a polcról. Aztán egy nyári Pif-PajtásMagazin idézte fel a régmúltat.

Évente párszor még találkozunk, Pif. De mikor találkoztunk igazán legutóbb?

Ezt is meg tudom mondani. 1992-ben, tizennégy évesen egy videójátékos-vidámparkos kalandod volt, ami annyira megfogott, hogy rengetegszer elolvastam, ha épp unatkozni kezdtem és üdítő szórakozásra vágytam. Szép volt, Pif! Megmentettétek a Földet megint.

És először mikor találkoztunk? Négy-hat éves korom körül? Tudod, Szépalmási professzort azonnal megszerettem, Krapulax félelmetes volt, és Gnóm méginkább, ahogy a robotsereg érzéketlen vonulása a lapokon. Herkules vicces, te kicsit színtelen vagy - ahogy a jó kutyák nem ritkán. Tonton, Tata és Dudu jellegzetesen kétbalkezesek. 

Minden nap egy-egy várakozás! Legyen már papírgyűjtés, hogy hazavihessem a kalandjaid! Legyen zsebpénzem, hogy megvehessem a Pifet, a Pajtást, a nyári különszámokat, (mindig) a Hahotát, a Kockást! 

Mindegyik megjelenésnek megvolt a saját ritmusa, és ezt a ritmust vitte az érrendszerem, erre dobogott egy időben a szívem. Annyi minden volt benne Arthurtól Dr. Justice-en át Leonardóig! És téged szerettelek egyik legjobban.

A történetek? Hiszen robotokkal találkoztatok Herkulessel együtt, Pif, középkori királyokkal, dínókkal, földönkívüliekkel, jetivel, rablókkal, kalózokkal, majákkal, időutazás, egyszer itt, egyszer ott. Hogy lobog a szélben a tejeskávészín kutyafül! A végén minden rendben, vár az otthon és a csont. A hosszabb történeteid jobban szerettem, de már nyolc-tíz-tizenöt oldalon is nagyon jól mulattam. Papád, Arnal rajzaival már nem találkoztam, nekem Roger Mas, Pifu papája volt a kedvencem, szerintem ő rajzolt a legszebben. Fekete-fehérben is nagyon jól mutatsz. De későbbi, modernebb alakod is bírtam, csak akkor már én is nagyobb voltam. A komolyabb történetek kezdték elvonni a figyelmem.

Drága Pif! Most azért írok, mert egyrészt szomorúan olvastam, hogy pár éve hihetetlen dolog történt, megszűnt a neved viselő magazin Franciaországban, de azért van jó dolog is, képzeld, megjelentél magyarul huszonegynehány év után újra!

Kicsit szokatlan vagy, de rád ismerek azért. A rajzolód úgy hívják, hogy François Corteggiani, és napilapok számára rajzol három képkockában humoros és/vagy elgondolkoztató szösszeneteket rólad és Herkulesről. Azt írja a kiadványod, hogy eredetileg is így lettél kitalálva, de én nem így ismertelek meg. Azért – ahogy írtam – rád ismerek, bár kicsit szelídebbnek találtalak régen. A kiadó-szerkesztőd Bayer Antal, nála a legjobb kezekben vagy, gyermekkora óta olvassa történeteid. Bár Corto Maltese-t jobban szereti, a Vaillant-ból mindenkit családtagként kezel, veletek együtt nőtt fel.

Ez van veled meg velem most, Pif. Megkaptam az új kiadványodat, szürkeárnyalatos, tetszetősen kajla vagy és Herkules vidáman torz. Ketten szerepeltek benne, nincs mellettetek a megszokott csapat, párban vagytok szűkre szabott világotokban. Úgy mondják, a strip a legnehezebb műfaj, ahogy az újságban a glossza. Nehéz ilyen kis terjedelemben maradandót alkotni, mert ha kialakul egy séma, elromlik az egészben az, hogy eredetinek kell lennie. Néhány geg és poén ismerős volt máshonnan. De azért elég jól szórakoztam. Bár ugyanezeket a képsorokat más, eredeti szereplőkkel is el tudnám képzelni. Úgyhogy azt gondolom, nem feltétlenül kelletek Ti ezekhez a helyzetekhez és gondolatokhoz, ehhez az egészhez. De hát ti vagytok azok mégis, és kellemes élmény volt újra találkozni. (Ja, láttam Frank-et az egyik képen, őt honnan ismeritek?)

Száz újságomban benne vagy te és Herkules és Pifu és Brutus és Placid meg Muzo, és mind itt van valahol körülöttem. Remélem, hogy sokszor találkozunk még, ismerős és ismeretlen kalandokban. Nagyon szeretlek!

Üdvözöl, Laci