A Mohács kommandó 2 - kritika

fazekas_mohacs2.jpgBár az első oldal nagy városképe és a második katonai felvonulása jóval részletesebb, kidolgozottabb, mint a zárókép a második oldalon - szurdokból a hegyek felé kibukkanó konvoj -, mégis ez ejt rabul. Beleakad a szemem. Percekig nézegetem a különféle vonalvastagságok, tónusok, árnyékolások játékát. Klasszikus hegyábrázolás, klasszikus alatt itt a világ legjobb rajzait értve. Maga a grafikus vagy egy másik rajzoló lehet, hogy legyint erre. Lehet, hogy valami személyes dolog ez, ennek az egyszerű hegyrajznak a varázsa, emlékekből és hozzájuk kapcsolódó utólagos érzelmekből táplálkozik, de minden részlet és az egész is megnyugtat, elveszek benne, bennük, a vonalakban.

Gyönyörű tizennyolc oldalt tartalmaz A Mohács-kommandó második száma. És ha elképzelem, hogy ezek nagy alakú eredetiben még szebbek, nagyon örülök, hogy van egy Fazekas Attilánk, aki méltó a nagy európai, amerikai vagy japán - már talán mondható így - analóg mesterekhez. Sajnos a borító - szinte szokás szerint - nem mutatja meg a belső oldalak szépségét.

Kezdjük elölről. A Sci-fi klasszikusok képregényben (amely cím kissé érthetetlen, hiszen ezek friss művek, instant klasszikusnak minősíteni viszont - fura) sorozatban megjelent Bán Mór író és Fazekas Attila rajzoló A Mohács Kommandó című alternatív történelmi képregényének második része.

Az első rész elindította a történetet negyvennyolc oldalon, most tizennyolc oldalon ugyanannak zanzáját kapjuk, valamint pár erősebb, továbblendítő feszültségpontot az utolsó oldalakra. Mivel az első részhez képest semmit nem fejlődik a történet, ez a szám inkább a nulladik vagy mínusz egyedik szám, kedvcsináló a sorozathoz - érzésem szerint.

Az itthon unikális alternatív történelmi, kalandos, időutazós képregény szerint a magyar nemzet kiteljesedése a mohácsi vész miatt nem ment végbe. 2012-ben ilyen-olyan módon egy titkos szervezet visszajuttat egy katonát 1526-ba, hogy megakadályozza a törökök győzelmét. A családi szállal erősített, kortalan sztori régebbi idők sci-fijeit idézi, a képekkel együtt a nyolcvanas-kilencvenes évek hangulatát kapjuk, persze korhű megvalósítás mellett (Fazekasnak óriási rutinja van szinte minden kor realista, részletes tárgy-, jelmez- és épületábrázolásában)

Aki szereti ezeket az akciódús helyzetek közt elmesélt gondolatfutamokat lehetséges világokról, és először ezt a részt olvassa, nem csalódhat. Aki már elolvasta az első részt, talán értetlenkedhet, ez miért a második rész.

Az időutazós történetek paradoxonaival itt is találkozunk, a szereplők tévelygő hősiessége megszeretteti őket velünk - de ki ne volna eltévedve ilyen helyzetekben?

Fazekas Attila mindent visz.

Lénárd László