Brüsszeli képregényfesztivál, 2015. szeptember 4-6. - képes beszámoló

2015. szeptember 28. 08:36 - Képregényblog

brusselscomicsfestival2015.png

A Magyar Képregény Szövetség négyfős csapata szeptember elején meghívást kapott az 5. Brüsszeli képregényfesztiválra, ami azt jelentette, hogy a magyar képregény számára először nyílt lehetőség a bemutatkozásra egy százezres nagyságrendű nyugat-európai rendezvényen. A meghívást a fesztivált rendező brüsszeli hivatalos idegenforgalmi és rendezvényiroda, a Visit Brussels küldte a belga fővárosban működő nemzeti kulturális intézeteknek, így a magyar Balassi Intézetnek is, az esemény nemzetközi jellegének az erősítése érdekében.

Az intézettel munkatársaival egyetértésben úgy döntöttünk, hogy a nagyobb költségekkel járó önálló stand helyett az európai kulturális intézeteket tömörítő EUNIC égisze alatt veszünk részt a rendezvényen, ahol hat ország volt jelen kiállítással, kiadványokkal, előadásokkal és műhelyfoglalkozásokkal: rajtunk kívül Észtország, Románia, Lengyelország, Spanyolország képviseletében a baszk régió, valamint Franciaország támogatásával egy ukrán képregény francia-román szerzőpárosa.

Bár a saját rendezvényeinken és más külföldi fesztiválokon (főként látogatóként) szerzett tapasztalataink sokat segítettek, egy első alkalom mindig izgalmakkal jár. Sokat gondolkodtunk azon, hogy mit lenne a legfontosabb bemutatnunk, miben vagyunk mi magunk ügyesek, kik lennének a legalkalmasabbak a szövetség és általában a mai magyar képregény képviseletére. Saját töprengéseinkkel párhuzamosan folyt a konzultáció Brüsszelben a kulturális intézetek között, és miután megtudtuk, hogy az egyes országok kiket delegálnak, közvetlenül is felvettük velük a kapcsolatot, közös tevékenységek tervezésére, ötleteink összehangolására.

A csapat összeállításánál fontosnak tartottuk, hogy legyen köztünk olyan, aki jól beszél franciául, hiszen bármennyire is multikulturális város Brüsszel, jelentősen megkönnyíti a kommunikációt, ha a legtöbbek által ismert nyelven tud valamelyikünk megszólalni. Mi több, így alkalmunk nyílhat kerekasztal-beszélgetésben részt venni, előadást tartani. Bayer Antal megfelelt mindezeknek a kritériumoknak. Volt lehetőség kiállításra és kértek tőlünk képregényes műhelyfoglalkozást is, így tehát szintén egyértelmű volt Fritz Zoltán részvétele, aki kiállításaink legfőbb szervezője már évek óta, korábban az MKA, újabban az MKSZ kötelékeiben, valamint a Comic Jamnek, ennek a roppant népszerű képregényes rögtönzésnek a főszervezője, amiben az utóbbi időben leginkább Erhardt Domonkos segédkezik neki. Mindenképpen akartuk, hogy egy hölgy is velünk tartson, és mivel az eddig főként angolszász piacokra dolgozó Tondora Judit mostanában erősen érdeklődik a francia-belga lehetőségek iránt, adta magát a választás.

21_elutazas.jpg

Balról jobbra: Erhardt Domonkos, Fritz Zoltán, Bayer Antal, Tondora Judit

Érkezés, előkészületek, hivatalos megnyitó

A kiutazásra szeptember 2-án került sor, fapados járattal, ami azt jelenti, hogy a jegy kedvező árú, de nagyon meg kell gondolni, hogy mennyi csomagot visz az ember, mert a poggyász könnyen többe kerülhet, mint maga az út. De kisakkoztuk, így a kiállítási anyagot is Budapestről tudtuk vinni. A fapadosság másik hátulütője, hogy valójában nem Brüsszelbe, hanem Charleroi-ba érkezik az ember, ahonnan még 65 kilométer az út. Szerencsére több cég is arra szakosodott, hogy jó áron kisbuszokkal befuvarozza a főként Budapestről érkező utasokat. Mindenesetre jó késő volt, mire be tudtunk rendezkedni az intézet által biztosított vendéglakásban.

A nulladik nap délelőttje nagyrészt a kiállítási anyag bekeretezésével telt el, majd jött egy komoly sajtótájékoztató, délután 4-től pedig már az installálás a fesztivál helyszínén.

04.JPG

A brüsszeli sajtótájékoztatók sajátossága lehet, hogy kétszer annyi időt vesznek igénybe, mint máshol, hiszen mindkét nyelven (franciául és flamandul) is el illik mondani ugyanazt. Sőt jelen esetben tekintettel voltak egyes nemzetközi vendégekre (pl. japánok, koreaiak), és angolul is összefoglalták mondandójukat az előadók. Ők maguk, tolmácsolás nélkül. A sajtótájékoztatót Guy Verhaegel úr, a brüsszeli régió kormányának a külkapcsolatokért felelős minisztere és Philippe Close úr, turizmusért felelős polgármester-helyettes nyitotta meg, és mindketten nosztalgiázva emlékeztek képregényolvasó gyermekkorukra. A Wallonie-Bruxelles régió néhány évvel ezelőtt keményen ráfeküdt a képregény témára, hiszen Belgium egyik fő exportcikkéről van szó, és turisztikai vonzereje is jelentős. A lelkes üdvözletek után Fadila Laanan, a brüsszeli frankofón közösség (Cocof) nevében átadta a Raymond Leblanc-díjat, amelyet a legjobb elsőkötetes alkotónak ítél oda egy szakmai zsűri. A Cocof lényegében egy kulturális és oktatási ügyekben kompetens bizottság, amelynek a költségvetése a régió büdzséjéből származik. Mindezekből jól kivehető, hogy a belgák bizony nagyon komolyan veszik a képregényt. A zsűri elnöke, José Luis Munuera neves képregényrajzoló után átadták a szót Véronique Culliford-nak, vagyis Peyo lányának, mivel a család volt szíves engedélyezni a világhírű Schtroumpfs (magyarul Hupikék Törpikék) figurák felhasználását a fesztivál marketingjében. Voltak is mindenhol szép nagy törpikék - az egyikkel készült közös kép Vitézy Zsófiával, a brüsszeli Balassi Intézet igazgatójával és Burányi Adrienne-nel, az intézet egyik programszervezőjével, mihelyst befut a fénykép, ezzel is kiegészítjük a beszámolót.

01_megnyito.JPG

04_megnyito.JPG

05_megnyito.JPG

Helyszín, partnerországok

A fesztivál helyszínenként a királyi palotával szemben fekvő Parc de Bruxelles szolgált, hat hatalmas sátort állítottak fel a közpark sétányain. Mire mentünk kiállítást építeni, már nagyjából be is voltak rendezve. Az A jelű sátorban elsősorban a szervezők és a támogatók kaptak helyet, a B-ben néhány kiadó mellett a Nemzetközi Pavilon (ezen belül mi is), a C-ben és a D-ben kisebb és nagyobb francia-belga kiadók, az E-t szinte teljes egészében belakta a Dupuis-Dargaud-Lombard kiadócsoport, ezen belül is a Spirou fesztivál, míg az F-ben voltak a használt képregényes boltok és kereskedők.

11_nyitas.jpg

12_nyitas.jpg

13_nyitas.JPG

A kiállítás és a stand berendezése közben összeismerkedtünk sátortársaink nagy részével, akikkel egész idő alatt igen jókat beszélgettünk aztán. A legnagyobb küldöttséggel az észtek érkeztek, köztük a budapesti fesztiválról is már ismert Joonas és Elina Sildre házaspár, míg a harmadik rajzolójuk egy Észtországban élő finn alkotó volt. Elkísérte őket Mari Laaniste művészettörténész és Ivar Laus, aki maga is amatőr rajzoló, mindketten az Észt Képregény Szövetség képviseletében. A románokat két fiatal kolozsvári rajzoló, Maria és Ileana Surducan képviselte. A legérdekesebb a francia-ukrán alkotópáros volt, mivel az író, Cyril Horiszny ukrán származású, de Franciaországban született, ám közel tíz éve Ukrajnába költözött, ahol családot és kiadót is alapított. Főként fotóalbumokkal foglalkozik, ami eredeti szakmájához kötődik, de nemrég megjelentette első képregényét, amelynek a rajzolója Mihai Tymoshenko, aki román, de Ukrajnában tanult és él. A lengyelek által delegált rajzolók, sajnos nem nagyon beszéltek angolul, így velük megmaradtunk a köszöngetésnél, ahogy a szép létszámú baszk csapattal is, akik eléggé maguknak valónak tűntek – illetve kicsit kilógtak ebből az alapvetően közép-kelet-európai társaságból.

14a.jpg

15.jpg

17.jpg

Látogatók és látnivalók

Maga a rendezvény péntek kora délutántól vasárnap kora estig tartott, három nap alatt összesen 26 órányi nyitva tartással, ami bizony nem kevés, ha standolni is kell. Mivel belépő nem volt, a látogatók számát csak megbecsülni lehet – a szervezők szerint meghaladta a 100 ezret. Lehettek akár ennyien is, a lényeg, hogy valóban rengetegen jöttek, méghozzá mindhárom napon. Szombaton, a 12 órás ügyelet alatt azt hittük, hogy ez már a csúcs, de aztán a vasárnap ránk cáfolt, ami feltehetően a lufiparádénak és az autós felvonulásnak köszönhető. Különösen feltűnő volt, hogy minden korosztály képviselte magát, igazolva a Journal de Tintin régi szlogenjét, miszerint a képregényújság a 7-77 éves fiataloknak szól. Sokan jöttek gyerekekkel, unokákkal, valóban családi programnak tekinthették a helyiek. És nem csak ők, hiszen a mi standunkhoz is odaléptek rendszeresen olyanok, akik kissé törték a franciát, szívesebben beszéltek volna flamandul. Bár a legnagyobb dugók érhető módon a Spirou fesztivál területén alakultak ki, bőségesen jutott nekünk is a látogatókból, szinte végig folyamatos volt az érdeklődés. A „nem francia ajkú”, állandóan vagy ideiglenese Brüsszelben élő külföldiekből biztosan nagyobb arányban jöttek hozzánk. Magyarok is szép számban, amiből arra következtettünk, hogy legközelebb érdemes lesz vinni több magyar nyelvű kiadványt is. Itt szeretnénk köszönetet mondani a többször is besegítő Handzó Csillának és a Brüsszelben élő Marton Katalinnak.

16_nyitas.jpg

34_nyitas.JPG

35_nyitas.jpg

11011958_10204880416758044_9203670757847498637_o.jpg

11225722_980919788634017_2307057919814011898_n.jpg

11864735_10204880418078077_3512886343999874093_o.jpg

11927831_10204880416878047_1317078017839961328_o.jpg

11057786_911129228949119_2008418761916178430_o.jpg

A standunk mellett felállított kiállításon mai hazai alkotókat mutattunk be. Mivel nem tudtuk előre, hogy is fog kinézni ez az egész, inkább arra törekedtünk, hogy sok mindent lássanak az érdeklődők, de legközelebb valószínűleg inkább kevesebbet lesz érdemes megmutatni, de nagyobb méretben. Esetleg tematikusan. A nagyobb képek szemmel láthatóan több érdeklődőt vonzanak távolról.

A standon egy francia nyelvű magyar antológiát, a Goulasht árusítottuk, és nagy örömünkre több példányt is sikerült eladni belőle. Hasonlóképpen népszerű volt a klasszikusaink, Zórád Ernő és Korcsmáros Pál munkásságából ízelítőt adó, angol és francia nyelvű két füzet, de vettek tőlünk Goulash képeslapot, szöveg nélküli kiadványokat (Direkt 8 és Múzeum), és a magyar nyelvű, szinte csak mutatóba kivitt képregények nagy része sem jött haza velünk. És persze az érdeklődők, belelapozgatók, kérdezősködők jóval többen voltak, mint a tényleges vásárlók, ami egy ilyen jellegű rendezvényen teljesen rendben is van. Elvégre egy belgának nem kell kivárnia egy képregényfesztivált ahhoz, hogy képregényeket tudjon vásárolni… A látogatók túlnyomó része nem azért jött, hogy sokat költsön, hanem inkább az élményekért.

53_stand.JPG

55_stand.JPG

A program magyar vonatkozásai

Kivettük a részünket a programokból is. Elsőként még péntek este került sor Comic Jamre, ami azonnal népszerűnek bizonyult. Kezdéskor ugyan Fritz Zoltán, Erhardt Domonkos és Tondora Judit mellé csak a Londonból érkezett, de gyakori budapesti utazásai miatt egy kicsit magyarul is beszélő James ült be, majd csatlakozott Maria és Ileana egy barátságos magyar-román képregényes párbeszédre (és közben jól elkeseregtünk-elviccelődtünk azon, hogy épp aznap este micsoda balhé volt Pesten a focimeccs kapcsán, már megint). Ezen aztán felbátorodott a kedves közönség is, és zárásra már volt bőven mivel kidekorálni a nagy asztal körülötti falakat.

img_1952.JPG

iwoot--1al99rokui629jzp2grdzbdl6qep_d6c0ntg.jpg

4x625alcmfrlfc577mrdedq65q2hwrn0nac5le-nlue.jpg

20150905_170338.jpg

comicjam01.jpg

Ebben a workshopos sarokban egyértelműen a Comic Jam-jellegű interaktív rajzolásoknak volt értelme és sikere, hasonlót csináltak a román lányok (hogyan folytatódjon a történet címmel) és a baszkok is. A többi, előadásszerű program eléggé behalt itt, így hát Fritzék szombaton beiktattak még egy extra Comic Jamet, ami nem volt előre meghirdetve – de ez persze nem zavart senkit, sőt. Rajzolóink néha úgy érezték, már több ezren is megfordultak a környékükön, ami valószínűleg túlzás, de több százan biztosan. Vasárnap, zárás előtt is volt még egy, az eredményeket begyűjtöttük, hazahoztuk, beszkenneltük, Facebookon megosztottuk.

Szombaton került sor a közép-kelet-európai kerekasztalra a nagy konferenciateremben, amelyet a D sátor egy részén rendeztek be, szabályos szinkrontolmács fülkékkel, profi kivetítőrendszerrel. Mivel több más előadásra is be-benéztünk, bizton tudjuk állítani, hogy ez volt az egyik legnépszerűbb, minimum 40 néző ült be rá. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valamennyi kultúrintézet is képviseltette magát, köztük a Balassi részéről Földváry Nicole programszervező, így eleve garantált volt az érdeklődés egy része. A beszélgetés témája régiónk képregényes múltja volt, amely történelmi okokból erősen eltért a nyugatiakétól, az egykori szocialista országok viszonyulása a képregényhez, az esetleges interakciók ezen országok között (nem sok volt), illetve az 1990 utáni változások, kiemelve a résztvevő alkotók személyes tapasztalatait. A beszélgetés Bayer Antal vezette, Romániát Maria és Ileana Surducan, az ex-szovjet köztársaságokból Észtországot Mari Laaniste, Ukrajnát Cyril Horiszny képviselte, míg lengyel részről a már közel tizenöt éve Franciaországban élő Marzena Sowát delegálták. Különösen érdekes prezentációt sikerült így közösen összehozni, a nézőknek is láthatóan tetszett, és egymás országáról is sok mindent megtudtunk.

42_kerek.jpg

A másik konferenciatermes fellépésünk vasárnap volt, ekkor Bayer Antal beszélt a Varsói Balassi Intézet megrendelésére készült első világháborús képregények adaptációs folyamatáról és körülményeiről, kiemelve az irodalom és a képregény kifejező eszközei közötti különbségeket. A képregények forrásanyagának nagy része Molnár Ferenctől származik, és jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy a Pál utcai fiúkat sokan olvasták gyerekkorukban, mind Belgiumban, mind a közös standon részt vevő országokban.

Mi és a belgák

Szintén vasárnap lehetőség nyílt arra, hogy a rendezvényen részt vevő alkotók bemutathassák portfoliójukat a jelenlévő kiadóknak. A nagyobb kiadók közül a Casterman képviseltette magát ezen, valamint néhány kisebb helyi szereplő. A magyar rajzolók is elmentek, és megtudták a kiadók szerkesztőitől, hogy milyen elvárások vannak azokkal szemben, akik francia vagy belga kiadóknál szeretnének bérmunkát kapni. Még szombaton arra is sikerült pár órát szakítaniuk, hogy megnézzék a híres brüsszeli képregénymúzeumot (hivatalos nevén a Belga Képregény Központját), és még jobban elmerüljenek a Magyarországon az utóbbi időben a mangákhoz és a szuperhősökhöz képest kissé háttérbe szorult európai iskola hangulatában.

A vasárnapi esti kiállításbontás után a hétfő délelőttöt a főleg helyi képregényboltok felfedezésére szántuk, amelyek nagy része a Boulevard Anspachon és mellékutcáiban található. Az egyik legnagyobban, a MultiBD-ben megtaláltuk a Farkas Lajos által rajzolt Rédemption mindkét részét, míg a Pêle-Mêle nevű antikváriumban Futaki Attilának a néhány évvel ezelőtt a Carrabas kiadónál (itthon a Magvetőnél) megjelent Spiráljából pár példányt. Reméljük, idővel szaporodni fognak a francia-belga piacon a magyar alkotók részvételével készült képregényalbumok.

Aztán már csak azon kellett izgulni, hogy az EU-s mezőgazdasági miniszterek csúcstalálkozóját tüntetésre felhasználó belga gazdák miatt lezárt belvárosból valahogy sikerüljön kijutnunk a transzferbusszal megbeszélt (majd a lezárt körzet kibővítése miatt módosított) találkozási pontra...

Remek kirándulás volt, sok élménnyel gazdagodtunk, sokat tanultunk és ismerkedtünk, és úgy érezzük, joggal gondoljuk, hogy helyünk van Európa képregényesei között. Mivel a fesztivál már idén is megduplázta a nemzetközi stand méretét, és úgy tűnik, a jövőben is számíthatunk hasonló lehetőségre, abban a reményben búcsúztunk lelkes és hatékony segítőinktől, Nicole-tól és Adrienne-től, hogy jövőre ismét találkozhatunk. Elmondásuk szerint a többi EUNIC-ország képviselői is szeretnének folytatást.

Bayer Antal, Fritz Zoltán, Tondora Judit, Erhardt Domonkos

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kepregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr217842094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.