A Hungarocomix 2015 előtti körkérdéseinkre következőnek Tinetta Nitta, a Shirokuma kiadó gondozásában megjelent, manga stílusban készült, háromkötetes Lost Gods képregény szerzője válaszolt.

Képregényblog: A közelmúltben jelent meg legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Tinetta Nitta: Legújabb képregényem a Lost Gods folytatásos képregénynek a 3. kötete, bár ezen felül más képregényeken is dolgozom. Ez utóbbi elsősorban reklám/marketing célú képregényeket jelent, illetve magánszemélyek rendelnek tőlem adott esetben, (pl. egy közeli hozzátartozójának rajzoljam meg egy-egy képkockába az élete fontosabb momentumait – egyébként megdöbbenéssel vettem észre, hogy erre igény van itthon...). Szóval folyamatosan jelenik meg új kis képregényem, de a Lost Gods kapcsán nehéz egy mondatban beszélni, hiszen ez egy szerepjáték- illetve könyvtrilógia része, és nem titok, hogy több, mint tíz évig dolgoztam rajta. Posztapokaliptikus műfaj, bár ezt egyelőre nem érezzük rajta, hiszen, a jelenből indul a történet, így majd csak később érezzük a hatását. Elég negatívnak tűnik a történet első ránézésre, mégis azt kell mondjam, hogy vannak benne alapvető pozitív gondolatok, tanítások is.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

TN: A képregényemnek több főszereplője van, nincs kiemelt, és egy-két tulajdonságon kívül egyik sem hasonlít rám.

KB: Mennyire fontos a számodra a szöveg a képregényben? Képesnek éreznéd magadat próza írására is?

TN: Annak idején, kb 10 évvel ezelőtt a saját verseim illusztrálására használtam a képregényt, mint műfajt. Annak idején volt is pár kiállításom ebből, bár kissé összezavarta az embereket. Sokan nem tudják, hogy az, aki egy képregényt alkot, nem csak arra képes, hogy harcos, epic Marvel jeleneteket alkosson, vagy csak poénkodjon, hanem gondolkodik is... Szóval igen, én is regényíró és költő is vagyok egyben, és szerintem ez is fontos szerepet kap egy képregényben, a műfajon belül.

KB: A grafikai stílus megválasztásánál milyen példák ihlettek meg?

TN: Manga és Marvel, és persze a DC. Ezen kívül az európai képregényesek, és természetesen nagy híve voltam Dino Buzzati Képes poémájának és Salvador Dalinak is.

KB: Mit tartasz ideális terjedelemnek saját magad számára? Rövid, zárt történetekben vagy hosszú történetfolyamokban érzed igazán otthon magadat?

TN: Változó. Képregényben inkább hosszabb terjedelemben gondolkodom, novellaírásánál pedig a rövid, és tömör elbeszélések pártján állok.

KB: Hogyan oldottad meg a kiadást, milyen példányszámban jelenik meg, hol kapható a rendezvényen kívül?

TN: Pályázaton keresztül történt a kiadás, véletlenül bukkantam rá. A kiadó kb 100 ember közül válogatott ki, és engem tartott a legesélyesebbnek, így megnyertem a pályázatot, és aztán rajtuk keresztül történt minden. Ennek ellenére nem olcsó a kiadás, hiszen ők sem tudnak mindent ingyen vállalni, szóval pl. a nyomdaköltséget is nekem kell a mai napig fizetni. Ez azt jelenti, hogy én mindig megmondom, hogy hány kötetre van szükségem, és azt ki is fizetem nekik, és úgy terjesztjük a képregényt. Egyrészt a webshopon, másrészt rendezvényeken.

KB: Mennyire ismered a hazai szerzők munkáit, meg szoktad-e vásárolni más magyar alkotók képregényeit?

TN: Természetesen mindig ismerkedem ilyen körökben, és szívesen megvásárolom egy-egy hazai alkotó könyvét. Például Vörös Éduától az Utánam, fiúkat, Fekete Dani Széles mosolyát, a Cloudy teamtől a Sweetest Poisont, Dudás Győző illusztrált könyveit, követem Jánka Ádám webképregényét, a Wheelers comicot. Úgy gondolom, elég jól ismerem mindannyiukat, és remélem, jó a kapcsolat közöttünk.