Blogunk szerkesztőjének is jelenik meg új képregénye a Hungarocomixra, így hát jogosan fordítjuk vissza a kérdéseinket. Bayer Antal válaszol.

Képregényblog: A Hungarocomixra jelenik meg legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Bayer Antal: Mivel három képregényem is szerepel a Nero Blanco Comix 10. számában, csak három mondatban mutathatók be. Egymásra talál Nero Blanco, a második vagy harmadik generációs hazatelepült menedzser és Pepita Ofélia, az ezoterikus repertoárral rendelkező feltörekvő énekesnő, akik ezentúl közös kalandokban fognak szerepelni. Hosszú szünet után visszatér Hősmagyar, a szemellenzős küldetéstudatos szuperhős, és ismét felveszi a harcot a hazánkra törő Zidegenekkel. A forradalom és szabadságharc kulcsszereplőinek az indíttatásain elgondolkodó 48-asokban pedig ezúttal Petőfi Sándor és a színésznők viszonyával foglalkozom egy szigorúan történelmi tényeken alapuló kitalált sztoriban.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

BA: Inkább vagyok megfigyelő, mint kitárulkozó típus, nem érzek késztetést önéletrajzi jellegű képregények készítésére, ami biztos azzal is összefügg, hogy nem tudok rajzolni, ezért mindig csak csapatban tudok dolgozni. Ugyanakkor Nero Blanco és Pepita Ofélia valószínűleg sosem fog olyasmit csinálni, ami teljesen idegen lenne tőlem vagy attól, akinek el tudnám képzelni magamat. Hősmagyar viszont alapvetően egy paródia, az ő gondolkodásmódja olyasmiket egyszerűsít, amik számomra összetett dolgok, és fordítva. A 48-asokban többnyire egy-egy szereplőre koncentrálok, és a történelmi forrásokat vizsgálva igyekszem megismerni őket.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

BA: Meggyőződésem, hogy a képregényben szükség van sorozatokra, állandó szereplőkre. Ez jelentősen megkönnyíti az írást és az olvasást is. Az alkotónak úgy kell kitalálnia a karaktereit, hogy ha támad egy jó ötlete, azonnal tudja, melyik figurájának a történetébe illik bele. Ha van néhány jól bevezetett karakterünk, nem kell minden egyes epizódban hosszasan bemutatni az olvasónak, aki már várni is fogja az újabb történeteket. Persze vannak olyan kiváló képregények is, amelyekben ez finomabb, áttételesebb módon működik, nem a szereplőkön, hanem a témán, a hangulaton vagy kifejezetten az alkotó személyén keresztül.

KB: Mennyire fontos a számodra a szöveg a képregényben? Képesnek éreznéd magadat próza írására is?

BA: A képregény képi, szöveges és elbeszélő elemekből építkezik. Szöveg nélküli képregény írása különleges kihívás, főleg ha hosszabb műről van szó. Ha valamilyen oknál fogva nem tudunk vagy nem akarunk szöveget használni, az elbeszélést más eszközökkel kell megoldani, és ebben az esetben gondot jelenthet, ha a szerző és a befogadó referenciarendszerei nem egyeznek. De vannak erre jó példák, és néha szórakoztató gyakorlat az író számára is. Ami engem illet, szeretek írni, és mivel főfoglalkozásom szerint fordító vagyok, van is benne jártasságom. Novellát utoljára egyetemista koromban írtam, akkor is inkább alkalmi ajándék gyanánt, de ha lenne rá időm, talán szívesen írnék megint. Alapvetően azonban sokkal jobban szeretem mások történeteit olvasni, mint sajátokat írni.

KB: A grafikai stílus megválasztásánál milyen példák ihlettek meg?

BA: Mivel nem tudok rajzolni, mindig az adott történethez keresek rajzoló társat, és szerencsére többnyire sikerül is olyat találni, akinek a stílusa szerintem illik a sztorihoz. Leginkább az európai, ezen belül is a francia-belga képregények ritmusát kedvelem, és ez igaz a rajzi megvalósításra is.

KB: Mit tartasz ideális terjedelemnek saját magad számára? Rövid, zárt történetekben vagy hosszú történetfolyamokban érzed igazán otthon magadat?

BA: Ebben a tekintetben is leginkább a francia-belga példa lebeg előttem, a 44 oldalas, önállóan is élvezhető epizódokból építkező nagyobb ívű történetek. Sajnos a hazai képregénypiac realitásai ezt nem teszik lehetővé, és mivel nem vagyok nagyon türelmes típus, inkább írok rövidebb történeteket, amik hamarabb megjelenhetnek, mintsem hogy belevágnék egy 100 oldalnál is hosszabb sztoriba, amelyhez még rajzolót is nehezen találnék, nem hogy kiadót.

KB: Hogyan oldottad meg a kiadást, milyen példányszámban jelenik meg, hol kapható a rendezvényen kívül?

BA: Bár nem elsősorban saját képregényeim megjelentetésére hoztam létre a Nero Blanco Comix kiadót, ilyenkor jól jön, hogy létezik egy működő struktúra. Az NBC 10. száma a megszokott 100 példányban jelenik meg, és a rendezvényeken kívül a kiadó webshopjában és a Comicsinvestnél lesz kapható. A „gerinces” kiadványaim kaphatók az Írók Boltjában is, de a füzeteket oda nem érdemes vinni.

KB: Mennyire ismered a hazai szerzők munkáit, meg szoktad-e vásárolni más magyar alkotók képregényeit?

BA: Igyekszem minden új magyar képregényt beszerezni vagy legalábbis megismerni. Sokat megveszek, gyakran kapok recenziós példányt, és írok is róluk kritikát a Filmvilágba és a Képregényblogra.