HC 2015-interjúk: Molnár Gábor (5Pallos)

Következő válaszadónk Molnár Gábor, aki tavaly mindkét Alfabéta-díjat begyűjtötte A munka gyümölcsével és Szekerce és Szemerce kalandjaival, most pedig egy újabb sorozattal jelentkezik.

Képregényblog: A közelmúltban jelent meg legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Molnár Gábor: Az EpicLine magazin 13. számában indult az 5Pallos című fantasy-komédia sorozatom, amelyben egy csapat szegénylegény igyekszik a banditáktól megtisztítani egy magyar népmesék, népdalok és Si Naj-an Vízparti története által inspirált tanyavilágot, azoknál nem kevésbé banditás módszerekkel. 

epicline13.jpg

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

MG: Az 5Pallos főszereplői különböző háttérrel érkeztek – van köztük fazekasból lett katona, városi kereskedőinasból lett vándor, íródeák és vadász is. Mivel képregényalkotó csapatunk, a 5Panels tagjairól mintáztam őket, így külsőre és bizonyos belső tulajdonságokban is hasonlítanak ránk, de vannak dolgok, amiket kimondottan a történet kedvéért máshogy ábrázolok, mint ahogy a valóságban van. Csenger, az alteregóm sem a valódi önmagam (ez amúgy is nehezen lenne értelmezhető egy kaszabolós sztoriban), bár lennék olyan, mint ő, amikor időnként besokallok a világból. Csak az eszményképünknek élni, a következményektől nem félni, az volna a szép!

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

MG: Az 5Pallos az első sorozatom, eddig rövidebb történeteken dolgoztam. Ezek főleg a 5Panels kiadványaiban jelentek meg, de igazság szerint volt bennük egy-két karakter, aki itt is, ott is felbukkant. Közéjük sorolható Csiang, egy wuxia figura, aki részben az 5Pallos Toportyánjaként reinkarnálódott, illetve saját magam és egykori barátnőm, mivel önéletrajzi történeteket is szoktam írni.

KB: Mennyire fontos a számodra a szöveg a képregényben? Képesnek éreznéd magadat próza írására is?

MG: Mivel nem szöveg nélküli képregényeket készítek, a szöveg természetesen nagyon fontos. A fent emlegetett sorozatban például kissé archaikus szóhasználatra váltottam a középkorias, haramiás-vitézes hangulat érdekében. Emiatt előfordulhat az is, hogy bizonyos kifejezéseknek csak ebben az univerzumban élő értelmet adok következetes használatukkal. Prózát írni még sosem próbáltam, de nem félek attól, hogy némi átgondolás, felkészülés után nem menne. Nyilván eleinte nehéz lenne megszokni a képregénytől eltérő eszközkészletet. Mindenesetre a szakirodalomban turkálás során szoktam prózaírásról szóló szakcikkeket is olvasni.

KB: A grafikai stílus megválasztásánál milyen példák ihlettek meg?

MG: Mivel egy már futó sorozatnak, a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjainak univerzumában zajlanak az 5Pallos eseményei, valamennyire ragaszkodtam annak eredeti képi világához. Vagyis a klasszikus európai képregényes (Asterix, Lucky Luke, Abrafax vonalán) és modern manga stílusokat (Bakuman, Dragon Ball stb.) ötvözve igyekszem egy saját stílust kialakítani. Sok apró fogást tanulok el innen-onnan, például Tezukától, Tanigucsitól, O’Malley-től és számtalan, meg nem jegyzett forrásból is.

KB: Mit tartasz ideális terjedelemnek saját magad számára? Rövid, zárt történetekben vagy hosszú történetfolyamokban érzed igazán otthon magadat?

MG: A pároldalas szösszenetekben van a legnagyobb gyakorlatom, de a legkevésbé hasznosnak is ezeket találom. Egy ideális történet számomra száz oldalnál több, és inkább kötetes, mint füzetes, folytatásos. A gyakorlatban viszont nem érzem jónak évekre begubózni egy vaskos kötet miatt, miközben nem kapok olvasói visszajelzéseket. De igazság szerint mindig a körülményektől függ, hogy a jobb. A 24 oldalas füzetekre tervezett, konkrét alkalomra – csapatunk ötödik évfordulója alkalmából – indított 5Pallosért egy bő kétszáz oldalas kötetre kalkulált, önéletrajzi jellegű történetet tettem félre. Ez utóbbi például nehezebben működött volna az EpicLine lapjain (vagy bármilyen 24 oldalas füzetben), mivel egy lassabb tempójú és komolyabb, kevésbé mainstream témát dolgozott volna fel.

KB: Hogyan oldottad meg a kiadást, milyen példányszámban jelenik meg, hol kapható a rendezvényen kívül?

MG: Kiadás szempontjából szerencsés vagyok, mert eddig is főleg közös (és közösen finanszírozott) kiadványokba dolgoztam, és a tárgyalt képregénysorozat is hasonló formában lát napvilágot – az EpicLine magazin biztosítja a kiadói hátteret. A 13. szám 150 példányban jött ki, és a magazin webshopjából (újabban a Goobo játékbolt weboldaláról) rendelve is beszerezhető.

KB: Mennyire ismered a hazai szerzők munkáit, meg szoktad-e vásárolni más magyar alkotók képregényeit?

MG: Képben vagyok a hazai, kortárs alkotók megjelenéseivel, valamennyire a klasszikusok újrakiadásaival is. Szoktam belőlük néha vásárolni, de csak akkor, ha kíváncsi vagyok a munkákra. Csak támogatásként nem igen, hiszen ha egyszer nem vonz a témája vagy a megvalósítása, miért kéne megvennem? Illetve alkotóként a célom, hogy a címet a minősége adja el, és ezt a szemléletet várom el a kollégáktól is. Csak így tudunk nőni. Ebből következik, hogy én sem sértődöm meg, ha nem vesznek tőlem.