Alfabéta-interjúk: Lanczinger Mátyás

Kilenc évvel előző jelölése után ismét az Alfabéta-díj döntős mezőnyében szerepel Guta nyomozó, akinek az alkotójával, Lanczinger Mátyással nem csak erről a figuráról beszélgettünk.

lanczinger.jpg

Pontosan ki/mi Guta nyomozó és honnan ered az ötlete?

Guta nyomozó az egyik első "komolyabb" képregényem, a Tohuvabohu főhősének, Gutának a tovább gondolt verziója, elegyítve az akkoriban (kb. 2005 táján) itthon éppen nagyon divatos Sin City-féle noir vonallal. Vagyis annak paródiájaként született meg az első Guta nyomozós képregény, egy pályázatra. Amúgy a legtöbb képregényem vagy megbízásra vagy pályázatra készült. Hogy pontosan ki/mi ő, nincs meghatározva, egyfajta kacsacsőrű, emberszerű mix-lény. Agyi kapacitás szintjén pedig a Csupasz pisztoly Drebin hadnagyához hasonlíthatnám. De ezidáig összesen 3 sztoriban szerepel, amik ráadásul nem is összefüggőek, úgyhogy még van mit bőven árnyalni rajta. Ötletek, tervek vannak.

Milyen technikával dolgozol? A képregények esetében hogyan jutsz el ötlettől a végleges verzióig: sok az átírás, a javítgatás, vagy már ujjgyakorlatnak számít?

Mivel saját képregényt nagyon ritkán csinálok, így az írással sincs sok vacakolás, mert mindig hozott anyagot gyúrok, esetleg azt szabom át annyira, hogy működjön a képregény nyelvén. Ebben mondhatni, már van rutinom. Többnyire szórakoztató műfajban történik mindez, de tavaly megpróbálkoztam egy komolyabb képregénnyel is, ami sajnos kudarcba fulladt, mert nem tudtam azonosulni a nagyon komolyan vett hangvétellel. Ha van némi karc vagy humor a dologban, akkor könnyebben hozzá tudom tenni a magamét is. Ami a saját anyagokat illeti, azokat nagyon sokáig tudom gyúrni, hogy megfelelő irányt vegyenek, de van, hogy el kell engedni a dolgokat egy bizonyos idő után. Ez a Guta történet amúgy évekig pihent a fiókban, mire tavaly rávettem magam, hogy végre befejezzem.


A Guta nyomozó abszurd humora egyértelműen kép és szöveg feszültségéből fakad. Az emberek egyébként eleve szeretik jobb színben feltüntetni magukat, és mint Guta nyomozó, el is hiszik magukról. Akkor ez most társadalomkritika, szórakoztató viccelődés vagy...?

Igen, itt az ütköztetés volt a fő koncept, mint amikor egy bírósági tárgyalásos filmjelenetben teljesen mást mond a vallomástevő, mint ahogyan valójában történt. Az előző sztorikhoz képest évek teltek el és ott a maga módján Guta még jó volt (bár erőszakos), itt viszont már kifejezetten negatív, ellenszenves "hős", alkoholista, önző, hazug és gyáva. Nem hiszi el magáról, hogy ő jó, szándékosan vetít, hogy így bújjon ki a felelősség alól. Csak rövid távban gondolkodik, ebben a sztoriban is az a legfontosabb neki, hogy minél hamarabb elverje a pénzt, nem gondolkodik a következményeken. De nem is igazán bűnhődik meg, ilyen szempontból elég pesszimista az egész történet. Szeretem, ha a társadalomkritika és a szórakoztatás együtt jár, remélem, ez itt sikerült is, mert amúgy a 3 eddigi Guta sztoriból ezt tartom a legérettebbnek. Amúgy az egyik előző képregényemben, ami a legkisebb királyfi vonalat fordítja ki és a nagypapát teszi meg hőssé, szintén volt olyan szándékom, hogy a léha fiatalságot karikírozzam ki benne, akik 40 éves korukig a szüleiknél laknak.


Animáció, fanzine, képregény - három eltérő, mégis közelálló médium. Alkotói szempontból mik a különbségek és mik a hasonlóságok köztük? Melyikhez hogy viszonyulsz?

Mindhármat nagyon szeretem fogyasztani, rengeteg alkotó, akit bírok, szintén ezeken a területeken működik és elég sűrű az átjárás is. Illetve még az illusztrációt tenném hozzá, ami munka terén az utóbbi időben nálam is hangsúlyosabbá vált, szemben az animációval. Mindegyik területhez úgy viszonyulok, hogy valamennyi alkotói szabadságot adnak, persze megbízás esetén a szükséges kompromisszumokkal. Most jelent meg az első, teljes mértékben általam illusztrált gyerekkönyv is, amihez viszont használtam képregényes elemeket is, de szintúgy meríthettem a korábbi animációs tapasztalatokból is a rajzolás, tervezés során. A "fanzin" alatt amúgy a small press, limitált példányszámú kis képregényeket értem főleg (mint amilyenek a Peow! vagy a Retrofit kiadványai) vagy az olyan, válogatott rajzokat tartalmazó art füzeteket, mint amilyet pl. a francia tetováló, Tarmasz hoz össze néha vagy az olasz Lök zin (ezek sokszor amúgy nyílt pályázatok, bárki küldhet rajzot és ha beválasztják, bekerülhet a kiadványba). De a sor folytatható olyan igényes, underground kiadványokig, mint a Nobrow füzetek vagy a Tiny Pencil, amelyek egész komoly kiadványokban (és komoly áron) viszik tovább a fanzin vagy akár a street art szellemiséget.


Folyamatosan updateled a blogod, van Wikipedia oldalad, stb. Mennyit számít az aktív online jelenlét a szakmában? A különböző, munkától független projektek így találnak rád, vagy te keresed a lehetőségeket?

Sokat számít, főleg, ha tényleg aktív az ember :) de nekem pl. nincs még facebook oldalam, pedig most már anélkül moccanni sem lehet kb. Van viszont a (rendszertelenül frissített) blogom, amit szerintem már alig követ bárki, de nem baj, mert magam számára fontos, hogy néha összegezzek ott 1-2 témát, illetve aki tényleg érdeklődik a munkáim iránt, ott megtalálhat háttérinfókat, pl. a Guta képregény készülésével kapcsolatban is. A facebook nem ilyen "kifejtős", de fogyasztás szintjén szerintem már mindent ömlesztve kapnak az emberek, másodpercenként lapoznak új tartalomra. Én is, de még maradinak számítok, okostelefonom sincs. De van pl. tumblr-em is, oda ritkán rakok fel random 1-2 rajzot, illetve a Behance-re teszem a szakmaibb cuccokat. Volt, hogy pl. onnan érkezett munkaajánlat. A nem munka-projektek pedig ismerősökön keresztül érkeznek, mint amilyen most a Gondnok-kiállítás is volt.



A téli Hungarocomixra jelent meg a SketchWook, az első saját fanzineod. Honnan jött az ötlet? Nehéz volt összeszervezni a 21 alkotót? Azóta lement pár vásár, milyenek a visszajelzések? Tervezed már a következőt?

Az ötletet már régóta érleltem magamban, hogy legyen valami saját kiadvány, bármi, főleg a szép emlékű Fa*zzine óta, de mindig csak tologattam. Viszont annyira megtetszett az évek alatt ez az egész fanzinos világ, hogy mindenképp akartam egy sajátot, úgyhogy végre eldöntöttem, a Star Wars egy jó téma, még az is hozzá tud szólni, aki utálja, volt egy hónap a Hungarocomixig, szerencsére pénz is lett a nyomdára, a rajzok is még épp időben megérkeztek. Csak saját rajzokkal nem tudtam volna végezni a rövid idő alatt, ezért szóltam több alkotónak, hogy mindenképp lehessen elegendő tartalom, plusz így változatosabb és érdekesebb is lett a kiadvány. Egy hónap alatt a nulláról, örültem, hogy sikerült. Külön tapasztalat volt, hogy koordinálnom kellett az egészet, a munkám java része ezzel is telt, szimultán több levelezés az alkotókkal, itt-ott javítgatás stb. Amúgy nem igazán "fan" zin abból a szempontból, hogy ez nem kifejezetten rajongói kiadvány, hanem amúgy a szakmában dolgozó különböző alkotók verziói a témára. Sokan közülük nem is fanok, van, aki a filmeket se látta, én sem vagyok keményvonalas, de nagyon szeretem az első 3 filmet. Meg most már ezt az újat is (ami igazából kvázi remake, de ezt most hagyjuk). Én még szeretnék folytatást, mert sok rajzolóra még kíváncsi lennék, mit alkot SW témában. Visszajelzés: nem sok érkezett, se negatív, se pozitív, amit nagyon sajnálok. A magam részéről egy vállalható kiadványt akartam, szép papírra, nem fénymásolt fanzint, hanem olyat, ami nyomdában készült, meg amit jólesik kézbe venni és tartalmilag sem ciki. Úgy érzem, sikerült, persze én elfogult is vagyok kicsit, első gyermek stb., de szerintem nem lett ciki. Az, hogy az első printből már mind elfogyott, végül is pozitív visszajelzés :) A vs.hu cikkének is örültem, ahol már említést is kaptunk az Ukmukfukk fesztivál után.

Képregények terén milyen projektjeid vannak most, illetve miket tervezel?

Most épp nincs nagy sűrűség, egy cégnek készítek belső HR-es használatra képregény-szerű rajzokat. Saját anyag nincs tervben, távlati tervem, hogy majdnem az összes, eddig megjelent képregényemet összeszedném egy kötetbe, 50-60 oldalt ki is tenne az anyag, plusz tennék még mellé vázlatokat, így készült-öt is bőven. Még távlatibb tervem egy Guta nyomozó kötet lenne, amit nem csak én rajzolnék, hanem felkérnék hozzá más alkotókat is.

Mivel foglalkozol most és hol látod magad 5-10 év múlva?

Rajzolok, illusztrálok. Viszont ez a freelancer vállalkozói lét nagyon esetleges, úgyhogy valamit ki kell találnom, különben 5-10 év múlva a Blaha aluljáróban leszek látható, amint a saját képregényeimből szőtt takaró alatt fekszem, az meg nem hangzik olyan jól. Álmodozni szép, meg minden, de kis magyar valóságunk azért folyton nyakon vágja az embert és kiderül, hogy a fanzin se más, mint luxus.

...plusz egy bónusz: ki lenne az az 5, akár nemzetközi alkotó, akit meghívnál a következő fanzine-odhoz (tudván, hogy el is vállalják a meghívást) és mi lenne a témája?

A lista végtelen, ezért olyanokat mondok, akiktől már van saját kiadványom, legyen az rizográf small press vagy fénymásolt, házi füzet: Jack Teagle, Jim Mahfood, John Martz, hölgyek közül pedig Hanna K. és Seo Kim. A téma pedig "deszkás csajok" vagy "tollasozó flamingók".. vagy pandák.. vagy deszkás flamingók. Bármi lehet. Amúgy lehet, hogy bebátorkodom majd és a köv. SketchWook-hoz, ha lesz, megkeresek pár idősebb rajzolót is, pl. nagyon menő lenne Sajdik Ferenctől egy rajz.

 

//Komornik Eszter//