Lucky Luke 28: Az ígéret földje - kritika

2017. április 02. 14:37 - Bayer Antal

luckyluke28.jpg

Lucky Luke-ot nálunk is mindenki ismeri, a sorozat új írójáról, Julről azonban nem sokan hallhattak Magyarországon. Ami nem is meglepő, hiszen a francia alkotó fő specialistása a társadalmi-politikai szatíra és paródia, Silex and the City című, roppant népszerű képregénye amolyan őskorba helyezett valóságshow, amely a lefordíthatatlan szójátékok és az aktualitások miatt nemigen képes átlépni a frankofón kultúrkör határait. Bár minden hasonlat sántít, az új párosítás kicsit olyan, mintha a dr. Sör Kálmán alkotójára bíznák a következő Bucó, Szetti és Tacsit forgatókönyvét.

Ám ahogy Göndöcsnek is vannak kifejezetten gyerekeknek szóló munkái, Jul is tisztában volt az első pillanattól kezdve azzal, hogy ezúttal egészen más regiszterben kell dolgoznia. Ami annyira nem is esett nehezére, hiszen bevallotta, gyerekkorában unalmas órákon legyártott a pad alatt jó néhány Lucky Luke-kalandot. Nem csoda, hogy a Morris halála óta a rajzolói teendőket ellátó Achdével rögtön megtalálták a közös hangot, hiszen amikor a kis Hervé Darmentontól megkérdezték, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, osztálytársaival ellentétben nem az orvosi vagy rendőri pályát jelölte meg, hanem határozottan kijelentette, hogy Lucky Luke-ot akarja rajzolni.

Lucky Luke figuráját hetven évvel ezelőtt találta ki Morris. Egy ideig saját maga írta a történeteket, ám amikor megismerkedett René Goscinnyvel, felismerte, hogy megtalálta az ideális munkatársat – míg neki az ötletek formába öntése jelentett gondot, Goscinny rajzolóként nem volt képes kiemelkedőt alkotni. A nyerő páros 1955 és 1977 között 37 kötetnyi történetet publikált, köztük a műfaj jó néhány klasszikusát. Goscinny hirtelen halála után Morris írók egész sorával kísérletezett (Vicq, De Groot, Vidal, Fauché, Léturgie, Hartog Van Banda, Guylouis, Nordman), de ezek az albumok többnyire még csak meg sem közelítették a korábbiak színvonalát.

2001-ben meghalt Morris, és végakaratában úgy rendelkezett, hogy nélküle is éljen tovább a sorozat. Gyermekkori álmát megvalósítva Achdé lett az új rajzoló, akinek még volt is alkalma együtt dolgozni a mesterrel, így közvetlenül tudta ellesni tőle a stílust, amelyet azóta tökéletesen a magáévá tett. Az új című – „Lucky Luke kalandjai Morris nyomán” – sorozathoz új írótársat is kapott az ismert humorista, Laurent Gerra személyében, akinek a munkássága azonban nem aratott osztatlan sikert. Ezután két neves író, Daniel Pennac és Tonino Benacquista próbálkozhatott, és ezek a részek (a magyarul is megjelent Lucky Luke Pinkerton ellen és Magányos lovasok) biztatónak tűntek, majd következett egy újabb Gerra-sztori (Jacques Pessis közreműködésével), ám a Dalton nagybácsik című epizód nem részesült kedvező fogadtatásban.

Az apadó eladások láttán döntött úgy a kiadó, hogy más műfajokban jártas szerzők helyett egy igazi képregényalkotót keres meg írónak. Mivel pedig a Jul által javasolt első ötlet elnyerte a tetszésüket, a régi időket idéző, fél milliós példányszám nyomásával és komoly reklámkampánnyal támogatták meg. Úgy tűnik, bejött, hiszen a novemberben megjelent Az ígéret földje túlnyomó részben pozitív kritikákat kapott.

Csatlakozom ezekhez én is. Ez egy jó Lucky Luke, és negyven év után muszáj lesz leszoknunk arról, hogy minden új részt Goscinny munkáihoz hasonlítgatunk. Jul a legnagyobb tisztelettel nyúlt hozzá a figurához, érti, mitől működtek olyan jól a klasszikus epizódok, és ezt számos szellemes visszautalással támasztja alá. Az ő humora azonban más, nem bújhat ki teljesen a bőréből, nála nagyobb teret kapnak az aktualitásokra rímelő poénok. Hogy még egy utolsó alkalommal megemlítsük Goscinnyt: ő aligha utalt volna egy vadnyugati történetben a Star Warsra (ez is Luke, az is Luke, ugye) – a mai olvasóközönség azonban minden bizonnyal értékeli az ilyesmit.

Bayer Antal

Az alapötlet remek: egy zsidó család érkezik Amerikába, ahol egy rokonuk már egy ideje sikeres ügyvédként praktizál – legalábbis ezt híresztelte el magáról, hiszen a valóságban Balek Jackként ismerik a vadnyugaton, és a tehenek menekülnek előle, ha a kétbalkezes cowboyra bízzák őket. Más irányú elfoglaltsága miatt Jack megkéri jó barátját, Lucky Luke-ot, hogy fogadja helyette a családját, és vezesse el őket a vadnyugatra, elvégre neki van ebben bőségesen gyakorlata. És valóban, Luckynak volt már dolga angol nemessel és orosz nagyherceggel, valamint számos írrel, olasszal és kínaival – csak éppen a vallásuk előírásait szigorúan követő zsidókkal nem.

Jul nem okoz ugyan óriási meglepetéseket a zsidókkal kapcsolatos sztereotípiák felsorolásával és kiforgatásával, de hát egy széles nagyközönségnek szóló képregénynél ez tulajdonképpen így is van rendjén. A családjáért túlságosan aggodalmaskodó jiddische mame, a nem kóser állatok fogyasztásának a tilalma, az átkelés a sivatagon, Dávid és Góliát, no meg a szó szerinti idézetek Louis de Funès nálunk is sokak által kedvelt komédiájából, a Jákob rabbiból garantáltan mosolyt váltanak ki az olvasóból (megjegyzés: egy friss interjúból megtudtam, hogy Jul forgatókönyve alapján folytatás készül a Jákob rabbihoz).

Telitalálat a zsidók találkozása az indiánokkal, az egyáltalán nem tolakodó utalások napjaink migránsválságára, no meg az, ahogy a vadnyugat népe minduntalan összekeveri az ortodox zsidókat az amisokkal és a mormonokkal. Bár a szójátékok tekintetében Jul visszafogja magát, Morrisnak, aki közismerten gyűlölte a humornak ezt a fajtáját, még ennyi is sok lett volna. A fordításban visszaadhatatlan, hogy „les pieds-noirs quittent rarement le sentier”, hiszen itt a „sentier” nem a harci ösvényt, hanem Párizs Sentier negyedét jelenti, ahol igen sok „feketelábú”, vagyis Algériában született, és az ország függetlenné válásakor az anyaországba visszatelepült francia él (és természetesen nem Blackfoot indián).

Karakterek alkotásában is felnőtt Jul a feladathoz, bár a gonoszok kissé jellegtelenre sikerültek, bár nem kizárt, hogy ez szándékos volt a részéről. Az pedig mindenkiben dicséretes újdonság, hogy a korszellemhez igazodva nagyobb teret kaptak a női szereplők, ez a klasszikus sztoriknak feltűnő hiányossága volt.

Szóval tetszik ez az új Lucky Luke, ígéretes az Ígéret földje, kíváncsian várjuk a következőt. Amikor Jul május 14-én a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon vendégeskedik, biztos meg lehet tőle kérdezni, hogy az mennyi idő múlva következik be.

Megjegyzés: a kiadvány a 35. képregénybörzén debütált, azóta már kapható a nagyobb újságárusoknál, rövidesen a könyvesboltokba is bekerül, és a fesztiválra készül belőle egy keménytáblás luxuskiadás is, erősen limitált példányszámban. Ebben az ügyben érdeklődni a Pesti Könyv kiadónál lehet.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kepregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr7012395431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.