Kis szünet után jönnek a hátralévő Alfabéta-interjúk. Most Vincze Nóri válaszolt a kérdésekre, akit a kép-novella kategóriában jelöltek Gepárd című képregényéért.

Ez az első jelölésed. Számítottál rá, hogy a Gepárd esetleg Alfabétát fog érni? Alkotóként egyébként mit szoktál szem előtt tartani: magadat, a közönséget, esetleg a szakmát?
Nem, nem számítottam rá, de nagyon megtisztelő számomra a jelölés. Utólag is köszönöm!

Hogy mit tartok szem előtt? Jó kérdés. Az gondolom, hogy ennek egy egészséges szimbiózisban kell megjelennie a munkafolyamatban. Ha valamit túlzásba viszünk ezen szempontokból, az általában az alkotás rovására megy. Személyes téren nyilván az a legfontosabb, hogy szeressük, amit csinálunk, de időnként szükség van építő kritikákra és új kihívásokra, amiket leginkább a közönség maga és a szakmán belüli lehetőségek tudnak nyújtani nekünk. Részben ebben látom a fejlődés kulcsát is - mind stílusbeli, mind írásbeli szempontból.

Mesélsz a kiadványról, amiben ez megjelent?
Különösebb története nincs azon felül, hogy szerettem volna végre önálló kiadvánnyal előrukkolni, főleg, hogy évekig semmilyen más megjelenésem nem volt. Az egyetemi tanulmányaim alatt sok spontán firkám született, amiből össze lehetett hozni egy adagra való olvasmányt. Igaz, nem egy rajz túlesett egy kis digitális utómunkán. Ha valamiben maradandót nyújtottak az elméleti óráim, akkor ez betudható annak. Na, csak viccelek, voltak jó elméleti óráim! Viszont koncentrálni a tananyagra gyakran csak firkálás útján sikerült.

Min dolgozol most, mit várhatunk tőled?
Vannak terveim egy újabb CurvedCat Comics-ra, lesz illusztrációm a Galaktikában, valamint változatlanul hajlok arra is, hogy webképregényt indítsak angol és magyar nyelven (már jó pár éve tervbe van véve, de a körülmények mindig közbeszóltak) Aztán lehet lesz még más is, nem tudom. Van úgy, hogy spontán jönnek megkeresések, amit nem bánok, csak nyilván azokról nem lehet úgy beszélni, hogy be lett tervezve.

Egyébként mivel foglalkozol?
Jelenleg szabadúszó vagyok. Sokféle munkám volt már, leginkább illusztratív és animációs jellegűek. 1 évig volt állandó melóm egy stúdiónál, ahol storyboardokat rajzoltam.

Mikor kezdtél el rajzolni, s hogyhogyy azóta is kitart a lelkesedés?
A rajz szeretete kicsi korom óta jelen van, mindent firkáltam a könyvektől kezdve a fehér falig. Maga a képregény 8 éves korom körül kezdett el igazán foglalkoztatni (bár azelőtt is kaptam képregényeket a szüleimtől) ehhez pár évre rá társult a manga iránti érdeklődés is. Azt viszont nem tudom egyöntetűen megfogalmazni, mitől tartott ki a lelkesedés. Biztosan közrejátszott a támogatottság a közegtől, amiben felnőttem és az időnkénti pozitív visszajelzések. Bár valószínű akkor is rajzolnék, ha ezek a feltételek nem teljesültek volna. Szóval azt mondanám azért, mert szeretek rajzolni és mert ebben éreztem a leginkább otthonosan magam.

Hogy kerültél a ZSIGER.hu-hoz?
Igazából én is jelen voltam, mikor Milán felvetette Attilának, hogy kéne egy indie kiadót indítani. Azt tudom, hogy négy éve volt és akkor is képregényfesztivál zajlott. Más eseteben nem emlékeznék az évszámra, mert borzasztóan rossz a memóriám, de H. R. Giger 2014-ben halt meg - és a Zsiger kiadó neve részben ennek apropójaként keletkezett. Röviden szólva, már a kezdetektől fogva tag vagyok.

Szakmailag mi volt eddig a legnagyobb elismerés, illetve az a munkád, amivel a legelégedettebb voltál?
Végletekig erős az önkritikám, így szinte nincs olyan meló, amiben nem találtam volna hibát, vagy ne vontam volna le utólag a konklúziót hogy jobb is lehetett volna. Erről próbálok amúgy leszokni, mert sokszor hátráltat. Viszont kedves emlék számomra az első megjelenésem, amit a szolnoki képregénypályázat hozott nekem a Szomorú Szörny Sztorival. (amit szeretnék újraírni és rajzolni egyszer) Ez indította el végső soron azt a folyamatot, ahol most tartok és nem igazán tudom hogy alakultak volna a dolgaim, ha akkor ott nem pályázok.

Ismersz még hasonló jó mondát, legendát, mint amire a Gepárd alapul?
Huh, bevallom most egy sem jut eszembe! Ami így hirtelen beugrik most, az egy indián sztori a bennünk küzdő fehér és fekete farkasról. Mondjuk később kiderült számomra, hogy ez egy modernkori írás és csak felhasználja az indián kultúrát. Igazából a gepárdos történetről sem tudom száz százalékos biztossággal állítani, hogy autentikus, mivel anno nem találtam hozzá konkrét forrást, ki írta. Történet szempontjából végül nem is annyira lényeges; úgy értem, nem az autentikussága inspirált arra, hogy megrajzoljam.

Van esetleg még olyan, amit elmondanál soron kívül, csak én nem kérdeztem rá?
Szerintem a lényeget összefoglaltad. Akinek meg esetleg kérdése van hozzám, az bátran odajöhet vasárnap a Zsiger asztalához faggatni! :)

Komornik Eszter