A legjobb webcomic címért Oravecz Gergely két képregénye is versenyben van: mind a Még alakul, mind Minden belefér a Műútban jelent meg, miközben több más, akár képregényes projekten is dolgozott tavaly. Részben ezekről, részben munkabeosztásáról és új, most megjelenő képregényéről kérdeztük.

Min dolgozol most? Vannak képregényes munkáid jelenleg?

Ez egy remek kérdés, ugyanis éppen most, a képregényfesztivál idején jön ki egy általam rajzolt, három részesre tervezett képregény első része a Faith No More együttesről The Scrolls of Faith No More címmel. Ez egy angol nyelvű e-book lesz, amit Dudich Ákos zenei újságíró és fordító ír, és ahogy a cím is mutatja, a zenekar történetét dolgozzuk fel a kezdetektől mostanáig. Ugyan nem hivatalos biográfiáról van szó, de az együttes basszusgitárosa, Billy Gould már olvasta, és nemcsak hogy tetszett neki és áldását adta rá, hanem még tanácsokkal és extra infókkal is ellátott minket a készítés során. Az Amazonról lehet majd megvásárolni, és elsősorban külföldi piacra szánjuk, de azért kint leszünk egy standdal a fesztiválon, hogy promotáljuk kicsit a dolgot itthon is. Kézbe venni ugyan nem lehet majd úgy, mint egy nyomtatott kiadványt, de akit érdekel, belelapozhat e-book olvasón vagy tableten, szóval érdemes lesz megkeresni minket.

Nemrég citylight-okon is találkozhattunk a munkáddal. Milyen típusú megrendeléseid vannak és hogy találnak meg általában? Főállásban grafikával foglalkozol?

Igen, szabadúszó illusztrátorként dolgozom most már jó ideje. Mindenféle rajzos munkát szoktam vállalni, műfajtól függetlenül (könyvillusztráció, plakát, storyboard, társasjáték-grafika stb.), de persze a képregényes megrendeléseket szoktam a legjobban szeretni, még ha ezekből is van kevesebb. A munkák mostanra már leginkább egymást hozzák, de kezdetben a képregényes dolgaim segítettek elindulni, innen ismertek, ezt látták az emberek.

Szabadúszó grafikusként hogy osztod be egy napodat? Otthonról dolgozol? Éjjeli bagoly vagy?

Otthonról dolgozom, ebből kifolyólag az időbeosztásom olyan, amilyen lenni tud (nem ideális). Nap közben általában képtelen vagyok dolgozni, mert túl sok mindent kell elintézni (nem is értem, hogy akinek nyolc órás bejárós munkája van, hogy tudja megszervezni az életének ezt a részét). Szóval késő délutántól éjjelig szoktam inkább dolgozni, ilyenkor szokott jönni a flow, amit a legjobb nem megtörni.

A Műút teljesen szabad kezet adott? A legtöbb képregény elég szövegközpontú a Még alakulban. Egyébként szoktál prózát írni? Vagy pont elég ennyi?

Szerencsére eddig még mindig azt rajzolhattam a Műútnak, amit szerettem volna – felteszem, Kabai Lóri azért hívott engem a webképregényes projektbe is, mert úgy gondolja, hozok egy nagyjából stabil szintet. Én ennek ellenére még mindig azt várom, vagyis inkább azon parázom, mikor mondja egyszer azt, hogy „bocs, de ez szar, ezt nem hozzuk le”. Eddig még megúsztam. J

Én is azt szoktam mondani, hogy szövegközpontú a Még alakul, pedig igazából nem gondolom így. Szerintem ezek a szövegek a rajzok nélkül nem lennének elég erősek, nem állnának meg prózaként. Az én fejemben ezek egyértelműen képregény formára lettek kitalálva. A prózaírás önmagában nem is foglalkoztat.

Két képregénnyel is jelölve vagy ugyanabban a kategóriában, a másik a Minden belefér. Ezzel váltottad a Még alakul-t a Műút portálon, és a kettő nagyon eltér egymástól. Mesélnél erről egy kicsit? Miért kezdtél új sorozatba?

A Még alakul-t direkt úgy találtam ki, hogy ne folytatásos képregény legyen, mivel három hetente oldalanként folytatni egy történetet elég nagy kiszúrás az olvasóval. Ezért az volt a cél, hogy mindegyik rész önmagában értelmezhető, kerek egész legyen, és maximum tematikusan kapcsolódjanak egymáshoz. Ebből végül is az lett, hogy mindegyik rész ugyanazt a témát/hangulatot mutatja be/próbálja értelmezni, csak más-más szemszögből. Egy idő után úgy éreztem, ennél jobban már nem tudom körbejárni ezt a dolgot, és nem is akarom. Szóval valami frisset és lazát akartam helyette, amiben nem kötöm meg ennyire a saját kezem. Így jött a Minden belefér – amiben aztán a címe ellenére sikerült megint leszűkítenem a mozgásteremet, merthogy képtelen vagyok nem átfogó koncepcióban gondolkodni.

A Blossza ugye online jelent meg, majd gyűjteményes nyomtatott kiadásban. Másképp álltál hozzájuk? És a közönség? Te másként gondolsz erre a munkádra annak fényében, hogy milyen hordozón van, vagy tök ugyanaz a kettő?

Tök ugyanaz, de azért a nyomtatott képregény időtállóbb, és jó érzés, hogy kézbe lehet venni a Blosszát. Sőt, bár hosszú éveken át webképregényként gondoltam rá, most már az lenne a furcsa, ha nem lenne meg kötetben is. 

Változott az elmúlt években, mondjuk az első webképregényed óta a munkamódszered?

Nem nagyon, még mindig hagyományos technikával szeretek szerzői képregényt rajzolni, az ecset és a tus a favorit. De persze egyre többet dolgozom digitálisan is. Ami változott, az az, hogy nem vonz már annyira az önéletrajziság, így próbálok másféle képregényeket írni, kitalálni. A Még alakulban például, annak ellenére, hogy személyes hangvételű sorozatról van szó, már sokkal lazábban vannak kezelve a tények, simán kerültek bele fiktív részletek. A Minden belefér-ről nem is beszélve, amiben egyetlen önéletrajzi elem sincs.

Van most aktuális képregényed, akár magyar, akár külföldi?

A már említett Faith No More-képregényeken dolgozom jelenleg, még idén megjelenik a második és a harmadik rész is. Ez lefoglal nagyjából egész évre, hogy utána milyen képregényes projekt lesz, még kiderül.

Komornik Eszter