A május 13-i 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra Bécsből érkezik egyik vendégünk, Thomas Kriebaum, akinek ebből az alkalomból jelenik meg első magyar nyelvű, gyűjteményes kötete. A fesztivál előtt Farkas Dávid néhány kérdésére válaszolt e-mailben.

Farkas Dávid: Mit jelent Önnek a képregény?

Thomas Kriebaum: A képregény számomra a legjobb módot jelenti egy történet elmesélésének. A lehetőségét annak, hogy az irodalmat a képzőművészettel egyesítsük. Egy jó képregény nálam a szépirodalommal, vagy egy remek filmmel van egy szinten.

FD: Mi a küldetése egy képregény-alkotónak?

TK: Egy képregény-alkotó feladata ugyanaz, mint egy íróé, egy festőé vagy egy filmrendezőé. Hogy jó történeteket meséljen el, és közben szórakoztasson. Ezek mellett számomra a humor nagyon fontos még.

FD: Milyen képregények voltak nagy hatással Önre?

TK: Régebben jóval több képregényt olvastam. Gyerekként elsősorban Donald Kacsákat Carl Barkstól, Franquin Spirou-ját és természetesen Asterixet minden mennyiségben. Később különösen George Harriman Krazy Kat című képregénye volt nagy hatással rám.

FD: Az Ön képregényei humorosak, de kritikusak is ugyanakkor, hol aktuálpolitikával, hol pedig a nagyvárosi léttel foglalkoznak. Mi ösztönzi alkotásra?

TK: A humor lényeges, de legalább ennyire fontos, hogy kritikusan vizsgáljuk a problémákat a társadalmunkban. A Gustl-képsoroknál ezt a kritikusságot igyekszem humorral kombinálni. Ehhez témát bárhol találok, lényegében ott hevernek mindenütt. A legjobb módja a munkatempóm felpörgetésére viszont mégis csak a határidők közelsége!

FD: Melyik képregényére a legbüszkébb?

TK: Tulajdonképpen a legtöbb munkámat kedvelem, amiket éppen rajzolok, a régi dolgaim viszont már nem igazán érdekelnek. A Gustl-képsorokat – melyeket már több mint 20 éve készítek – különösen szeretem, talán mert azoknál mindig szabad kezet kaptam.

FD: Mit tudna mesélni az osztrák képregény helyzetéről?

TK: Az osztrák képregényes színtér kicsi, de meglehetősen gazdag, a közös nyelv miatt pedig természetesen kiterjeszthetjük a fogalmat Németország egészére is. A legismertebb osztrák képregényes valószínűleg Nicolas Mahler, barátom és kollégám, akit nagyra tartok.

FD: Mit vár a 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiváltól?

TK: Rendkívül örülök, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy meghívtak Budapestre. Szeretnék jó sok magyar képregényessel megismerkedni, kapcsolatokat építeni és nyilván minél többet megtudni a magyar képregényekről. Jelenleg csak Stark Attilát ismerem, akinek a munkáit tavaly a Nextcomic fesztiválon láttam, Linzben.

Thomas Kriebaum a fesztiválon dedikálja Lomtalanítás című, a Nero Blanco Comix gondozásában megjelent kötetét. Kriebaum budapesti látogatását az Osztrák Kulturális Fórum támogatta.