A Kép-novella kategória egyik esélyese Pilcz Roland Kilenczedik típusú találkozások című képregénye, ami a SZIF online-on olvasható teljes hosszúságában. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Mivel foglalkoztál az elmúlt időben, milyen munkáid vannak? 

Rengeteget dolgoztam, főként, mint képregényszínező. (Erre most biztos sokan felciccennek, és meg is értem miért. Igaz, nagyon melós tud lenni egy képregény elkészítése, még mindig sokkal szívesebben csinálom, mint pl. ezer fokban betonoznék...) A tavalyi évet szinte egészében a Wonder Woman meets the Bionic Woman töltötte ki, amit Tondora Judittal (És Andy Mangels íróval) közösen csináltunk a DC és Dynamite kiadóknak. Ez egy 6 részes minisorozat volt, ami összesen 132 oldalt jelent. Judittal már lassan 10 éve dolgozunk együtt, de szerintem mindkettőnknek ez volt a legnívósabb, de egyben legkimerítőbb képregényes munkánk. Szerencsére a kritikák azt igazolják, hogy megérte a belefektetett idő és energia.

Idén is dolgoztunk Judittal valami hasonlóan érdekes megbízáson, de erről sajnos még nem beszélhetek. Mindeközben próbáltam időt szakítani az új saját képregényemre is. Erre azonnal visszatérünk!

Végül pedig, ugyancsak tavaly készült egy négy oldalas kis történetem, Kilenczedik Típusú Találkozások címmel, amit a Szif-online felkérésére készítettem, és ami idén jelölve lett Alfabéta-díjra.

Hogy jött a felkérés, mit szóltál hozzá? Hogyan láttál neki a munkának?

Demus Zsófi keresett meg többek között engem is a kéréssel, és egyáltalán nem volt semmi megkötés, ha jól emlékszem. Ez áldás és átok is, hisz a nagy szabadság... hát az erőhöz hasonlóan nagy felelősséggel is jár. Nekem egy ideje a fejemben volt már egy ötlet, hogy kifigurázom önmagamat egy képregényfeszten, úgyhogy egyből éreztem, hogy itt az idő ezt megcsinálni. Mellesleg nagyon örültem a megkeresésnek, pláne, hogy egy fizetős dolog volt, ami nem túl sűrűn kopogtat itthon a képregényrajzolók ablakán. Szóval teljes szabadság, megjelenés, és még pénzmag is... el voltunk kényeztetve!

Most fog megjelenni egy új képregényed. Miről szól, és hogyan alakult a projekt? 

Rendkívül puritán és magyaros ízű "YKX - Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai" címmel jön ki az első füzet, ami egy prequel-spinoffja a Kalyber Joe-nak. Ezután a mondat után egész biztos megfordultak nagy magyarjaink sírjaikban, úgyhogy próbálok érthetőbben fogalmazni: Kalyberhez hasonlóan YKX is egy gyerekkori kreálmányom, bár nem egészen úgy, mint Joe volt. YKX csak egy klub neve volt, ahova gyerekkori agymenéseimben hőseim ellátogattak. Később találtam ki ehhez egy kacifántos háttérsztorit, melyben Kalyber és (az egyszerűség kedvéért) Kay egy kutya-macska barátság felívelő szakaszában együtt hozzák létre, depressziójuk gyümölcseként az említett szórakozóhelyet (lásd: Kalyber Joe: Álmodozók. De nálam ne keressétek, mert már elfogyott).

Kay amúgy Kalyberrel ellentétben az a típus, aki nem csak belesodródik, de elébe is megy a bajnak. S, a Kalyberben is már megannyi rejtélyes utalás sejtette múltbeli nagy kalandjait, pl. hogy hogyan veszítette el fél szeme világát, vagy hogyan lett oszlopos tagja egy amolyan titkos társaságnak. Ezért már évek óta dédelgettem egy ötletet, hogy mi lenne, ha egy saját sorozatot kapna a karakter. De úgy, hogy önállóan is megállja a helyét, és nem csupán a Kalybernek valami kiegészítő ága volna, sőt...!

Mivel Kalyberrel láthatóan kissé megrekedtem, az egyik nap kimásztam az ágyból (talán valamiféle -khm- őrült rémálmot követően) és neki láttam a megvalósításnak. Most pedig jön a fesztivál, és az emberek elé tárhatom az első füzetet A csapda címmel. Ez nagyon jó érzés!

Mi a helyzet Kalyber Joe-val? Készül már a Nudi Muri? :)

Szerintem az olvasóim kibékülnének már azzal is, csak legyen végre valami. Bár, most YKX formájában lesz ez a valami, ettől még Kalyber és az olvasók várnak a naaagy befejezésre. Ha rajtam múlik, ez a kaland is meg fog születni, csak győzzük kivárni.

Tényleg ekkora dilemmát okoz neked a folytatás, mint ahogy a SziF Online-os képregényben olvashatjuk?

 Nehéz lenne tagadni, de ez nem feltétlen kreatív gond. Az utóbbi években egyre több munkám akadt, nyilván az ún. szakmai ranglétrán is lépegetnem kellett előre, hisz a Kalyber kiadása semmiképp nem kenyérkereset. Technikai problémát is okoz, hisz egy olyan vaskos befejező kalandot szántam neki, amit mind elkészíteni, mind megjelentetni (kifizetni a nyomdát) igen nagy falat. Egy ilyen vaskos 80-100 oldalas kötettel szemben az YKX egy 28 oldalas füzet. És 13 év után (ami igazából 23, attól függ, honnan számoljuk) rájöttem, hogy jót tenne nekem kicsit eltávolodni Kalybertől, hogy aztán majd nagy összeborulással újra folytassuk.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Kay most nekem egy kísérlet. Hogy egy ilyen új megközelítés, új forma, új tartalom mennyire tud sikeres lenni a hazai (szerzői) "képregénypiacon". De magammal szemben is ez egy nagy megmérettetést jelent. Valami olyasvalamit akartam létrehozni, ami ránézésre könnyebben adja magát, mint Kalyber, vagy akár a külföldi színtéren is megállná a helyét.

Nem titkolom, hogy szeretnék majd a folytatásra valami közösségi finanszírozási opciót is kitalálni, aztán ki tudja, van-e ennek realitása. Jó lenne, ha több időt és energiát tudnék beletenni ezekbe a munkáimba, de ehhez sajnos mindenképp pénz kell. A lelkesedésem még megvan!