Interjú a fesztivál román vendégével, Alexandru Ciubotariuval

Alexandru Ciubotariu visszatérő fesztiválvendég, az 5. Képregényfesztiválon már találkozhattunk vele, 2009-ben. Ekkor jelent meg első kiadványa magyarul a Nero Blanco Comix és a Roham jóvoltából, az önironikus majdnem-önéletrajz, az „ÉN története”. Most, kilenc évvel később újra a fesztivál vendége lesz, és ehhez egy új kiadvány is jár: a „Régi/új” címre hallgató gyűjteményes kötetet „Ciubi” az elmúlt pár év rövid történeteiből válogatta össze. Egyebek mellett ezekről is kérdeztük egy rövid emailen folytatott interjú keretein belül.

alexandru_ciubotariu.jpg

Kóbor Róbert: 2009-ben jelent meg először magyarul képregényed, az „Én története”. Ebben a rajzos ál-önéletrajzban a jövőbeli éned visszatekintett az akkori jelenre. Most, majdhogynem egy évtizeddel később visszatekintve a kötetre, hogy érzed, mennyire jó próféta lennél?

Alexandru Ciubotariu: Az „ÉN története” nagyon fontos kötet volt számomra. A legelső komoly életrajzi kísérletem. Nem is a próféta szerepe volt igazán fontos, hanem a művészi küldetés… azt hiszem.  Van még időm eljutni a kötet cselekményéig. Mindenesetre elég zord képet festett.

ciubi1_cover.jpg

KR:  „Szögletes Macska” (Pisica Patrata) a street art művész, „Ciubi” a képregényalkotó és Alexandru az illusztrátor. Három erőteljes, egyedi stílusú személyiség. Hogyan jössz ki magaddal? Hatással vannak az egyik téren végzett munkáid a másikakra?

AC:  Valóban három eléggé különböző stílus, de kölcsönöznek egymástól. Képregényekkel / gyerekképregényekkel kezdtem, ezek állnak hozzám a legközelebb, és a legkedvesebbek számomra a mai napig. Az illusztrátori munkáim sokoldalúságát szeretem, hogy különböző projekteken belül rugalmasan formálhatom és fejleszthetem a stílusomat. A Szögletes Macskaként meg igazán szabad lehetek, a totális művészi menekülőutam – utcaművészet, festészet és alternatív képregények.

KR: Az egyik videódon két falfestmény látható, amiket gombnyomásra változtatsz, a nézelődők érzelmeit tükrözve – a street art és az animáció egyvelege. Ez egy új irány számodra, egy kísérleti vonal az utcai művészetedben? Folyamatosan fejleszted az aktuális alkotói területedet? Lehetségesnek tartod, hogy „Ciubi” erős szekvenciális történetmesélését kombináld a „Szögletes Macska” graffitikkel? Lefesteni egy épületet animációval?

AC: Az utcai művészetemben elsősorban az a helyszín foglalkoztat, ahol vagyok. Gyakran a helyszín választja meg a stílust, és az üzenetet, amit közvetítesz. Szeretek különböző technikákkal kísérletezni, és az animáció mindig is lenyűgözött. A stíluskeveredés viszont nem működik. Nagyon fontos, hogy az aktuális projekthez előre meghatározzam a stílust és az alkalmazott technikákat.

KR: Munkáid nem csak Romániában, hanem egész Európában ismertek. Milyen nehéz volt kitörni az ismeretlenségből. Volt egy tudatosan felépített terved, amit véghezvittél? Mit tanácsolnál kezdő művészeknek?

AC: Nem volt terv. Már az elején tudtam, hogy hosszú út előtt állok. Nincs recept, nincsenek lerövidítések. Legalábbis számomra nem voltak. Eredményeket sem vártam el, pedig rég esedékesek lettek volna. Nem azért teszem azt, amit, hogy legyen egyfajta eredménye, hanem mert küldetésem, hogy szabadjára engedjek egyfajta vizuális csomagot. Csak egy közvetítő vagyok a képek számára, amik ki akarnak szabadulni. Művészként csak azt teheted, hogy folyton kérdőre vonod magadat, és soha nem vagy elégedett azzal, amit csinálsz, és mindig új nézőpontokat keresel az alkotáshoz.

ciubotariu_regiuj.jpg

KR: A „Régi/új” antológia fordítása az erdélyi Fantomatika képregénymagazin alkotóinak segítségével készült el. Ismered a munkáikat? Terveztek együtt dolgozni a jövőben esetleg?

AC: Igen, igen. Örülök, hogy útjaink keresztezték egymást, még ha csak egy fordítás erejéig is, de nagyon örülnék, ha vizuálisan is együtt dolgozhatnánk. Örülök neki, hogy vannak ilyen kezdeményezések, mint az övék.

ciubi_prev2.jpg

KR: Mik voltak az általános tapasztalataid a Képregénymúzeum projekted kapcsán? Lehetséges – egyáltalán, valóban indokolt – meggyőzni az embereket, hogy a képregény művészet? Jelenleg Romániában milyen a képregények helyzete – alkotói és külföldi kiadványok tekintetében egyaránt?

AC: Rengeteget tanultam – és tanulok folyamatosan – a projekt kapcsán. Az emberek nagyon pozitívan állnak hozzá ehhez a fajta művészethez. Ugyan az általános nézet még nem tekinti művészetnek a képregényeket, a kiállításokról érkező visszajelzések biztatók. Még sok munka van hátra, mire a képregényeket valóban művészetként kezelik, de bizakodó vagyok.

ciubi_prev4.jpg

A képregények helyzete jelenleg – egy igazán virágzó, számos helyi és külföldi havilappal teli korszak után – nem túl jó. Mégis, egy kevés akad még mindenből – webcomicok, független munkák, gyerek-képregények, fordítások vagy éppen nagy európai vagy amerikai nagy kiadóknak dolgozó művészek. Van több rendezvény és egy nemzetközi fesztivál. Azt tapasztaltam, hogy az elmúlt évek során egyre szívesebben használnak képregényeket társadalmi projektekben. Igazán jó dolognak tartom, hiszen a képregény is egy módja a történetmesélésnek.

Alexandru Ciubotariu új, 48 oldalas kötetét a Nero Blanco Comix standján lehet beszerezni a 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál alkalmával, amit 12.00-13.00 és 14.00-15.00 időpontok közt lehet vele dedikáltatni. 11 órától részt vesz az alternatív képregényről szóló kerekasztal-beszélgetésen, 16 órától pedig a képregénycsatában.