A Fantomatika alkotópárosa mindkét kategóriában jelölt lett az Alfabéta-díjra - a gratulációk mellett azonban sajnálatunkat is ki kell fejezzük, mivel tegnap jött a hír: a lap kiadása megáll. Az okokról és a lehetséges folytatásról olvashattok az alábbi interjúban. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Hogyan ismerkedtetek meg és hogyan született meg egy képregénykiadó terve?

Kriszta: Azt hiszem társaságban találkoztunk először, bár tudtunk egymásról, kisváros a miénk, mindenki ismer mindenkit. Aztán jókat beszélgettünk, filmeket cserélgettünk, és kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk, hasonló dolgokat szeretünk, mint a sci-fi, az animáció, a képregény. Előbb animációs film elkészítésébe kezdtünk, de túl nagy falat volt számunkra, így átnyergeltünk a képregényre, a papírmozira.

Nagyon igényes a weboldalatok - is! Hogyan állt össze anno a Fantomatika, mint brand? Mindent közösen terveztetek meg vagy szétosztottátok a feladatokat?

Mátyás: Mindent megbeszélünk, aztán mindenki egy részt vállal és azt elkészíti, de gyakran beleszólunk egymás munkájába, mondhatni együtt döntünk mindenről. A lap fejlécét Wanek Ferenc grafikus barátunk tervezte, nagyon meg vagyunk vele elégedve, a kis logót a Föld után vonító pléhkutyával meg mi ketten találtuk ki.

Hogyan válogattátok a közreműködő grafikusokat, milyen szempontok voltak? Ők jelentkeztek vagy ti kerestétek meg őket?

Kriszta: Ők jelentkeztek, mert felhívásokat helyeztünk el több helyen, a lapban, a honlapon, újságcikkekben. A szempont a minőség volt, mielőtt megállapodtunk volna egy grafikussal az együttműködésben, próbamunkát kellett csinálnia, legalábbis annak, aki komolyan gondolta. Mert voltak olyan emberek is, akik ugyan jelentkeztek, de amikor elmondtuk miről van szó nem bátorkodtak tovább.

Mit szóltatok, amikor a Szépirodalmi Figyelő felkért titeket a lapszám illusztrálására? Más volt nekikezdeni a Menhely c. kép-novellának, mint a Fantomatikának?

Mátyás: Nagyon örvendtünk, megtisztelő volt. Nagyon más volt nekikezdeni, mert ez nem saját témánk, és nem is a megszokott terület volt. Sokat gondolkodtunk a történeten, olvastunk róla, megnéztük az összes Lutherről szóló filmet, Kriszta még egy reformációról szóló vásári színházelőadásra is elment, hogy belerázódjon a hangulatba. Végül nem sok köze lett az eszméhez, nem elméleti, inkább érzelmi töltetű lett a sztori. A rajzolást meg nagyon élveztem, mert végre fekete-fehérben dolgozhattam, az a kedvencem.

Mit szóltatok az Alfabéta-jelöléshez? Jelképez ez számotokra valamit, ösztönöz-e további képregényes munkára?

Kriszta: Nagyon meglepődtünk, mert mi nem akartunk részt venni benne, nem mi jelöltettük magunkat, és nem is tudtam, hogy más is jelölhet. Utólag nagyon megtisztelő. És fájdalmasan nevetséges is, itt, a tönk szélén.

Anno ti hogyan álltatok neki a lapkiadásnak? Emberileg, szakmailag és a bürokratikus követelményeket nézve mik szükségeltetnek hozzá?

Kriszta: Hát sok a bürokrácia körülötte, ez igaz, ráadásul románul, a romániai rendszerben kellett boldogulni. Rengeteget kínlódtam vele, nem vagyok egy született üzletasszony. Sok időt és energiát felemésztett a kiadás hivatalos és üzleti része, valószínűleg ez is belejátszott, hogy nem bírtunk érdemben teljesíteni mindent, amit kellett volna, és végül elhasaltunk. Emberileg és szakmailag mi szükségeltetik? Több szakmai felkészültség mint ami nekünk volt, emberileg pedig öröm, a munka szeretete, azt hiszem.

Milyenek voltak az eddigi visszajelzések az olvasóktól és a szakmai közönségtől?

Mátyás: Vegyes visszajelzések jöttek, a szakma elégedetlen volt, több hibát, javítanivalót talált a képregényünkben, jogosan, míg az olvasóktól inkább jó vélemények érkeztek. Volt olyan szülő aki átkot szórt ránk, de van két anyuka (a gyerekeik nagyon szeretik a lapot) akik majdnem sírva fakadtak az egyik nap, amikor mondtam nekik , hogy nem lesz több megjelenés.

Hogyhogy megszűnik a lap? Milyen okok vezettek ehhez, és hogyan érint titeket?

Kriszta: Nincs elég olvasónk, azaz nincs elég vásárlóközönségünk ahhoz, hogy fenntartsuk a lapot, pénzügyileg nem áll a lábán a vállalkozás. Hogy mi az oka? Többféle lehet: nincs hagyománya, nem ismerik a műfajt, nincs rá igény, ebben a digitális világban lusták olvasni az emberek, drága a lap, unalmas a sztori, nem képregényes a rajzok stílusa, nem volt jól marketingelve, ki tudja? Valószínűleg ezek az okok mind egyszerre. És nagyon rosszul érint minket, sokat kockáztattunk, és sokat vesztettünk.

Folytatjátok valahol - esetleg webképregény formájában?

Mátyás: Igen, a Fantomatika történetét be szeretnénk fejezni, lehetséges, hogy pont webképregény formájában, még nem tudjuk.

Van olyan képregény, amit nemrég olvastatok és szívesen ajánlanátok az olvasóknak?

Kriszta: Nem hiszem, hogy újat tudnánk mondani nektek, esetleg a román vonalon, például Alex Tamba Subteranja tetszett, és Ciubi is nagyon jó, akinek az idén újabb képregényeit adja ki a Nero Blanco, pont a fesztivál alkalmával.