Laudációk Csepella Olivér és Felvidéki Miklós Alfabéta-díjához

2018. május 15. 11:39 - eszterszep

A 2018-as Alfabéta-díjat kép-regény kategóriában kapja a Nyugat + Zombik, Csepella Olivér képregénye (Corvina, 2017).

A képregényt Beck András művészetkritikus (MOME) méltatja.

A húszéves Karinthy Frigyes ifjonti és fellengzős gondolatából indulok ki, aki azt írta fel jegyzetfüzetébe, hogy „ha az Ember Tragédiá-jából nem maradt volna fent más, mint az a papírlap, amire Madách feljegyezte a dráma ötletét – ha soha meg nem írja, csak a tervet, a dráma meséjét, néhány szóban, ez a terv, ez a vázlat elég lett volna hozzá, hogy nevét fenntartsa, s úgy emlegessék őt, mint a legnagyobb költők egyikét.” Ennek mintájára kockáztatom meg azt a jóval szerényebb kijelentést, hogy, ha Csepella Olivér a Nyugat + Zombiknak csupán az első fejezetét írja meg, műve akkor is mérföldkőnek számítana a magyar képregény történetében.

Mi tehát az átütő ebben az alapötletben, és mi az, amit átütött? Karinthy gondolatát szem előtt tartva, érdemes megállnunk magánál a címnél. Nem olyan hatást tesz ez, mint egy nagy asszociációs holdudvarral rendelkező ötlet gyorsírásszerű lejegyzése, rögzítése? Nyugat + Zombik. Ez az pluszjellel összekapcsolt két szó nemcsak ötletnek, de címnek is telitalálat. Gondoljuk csak meg, mennyire más lenne egy leíróbb, értelmezőbb cím e helyett a recept-szerű formula helyett! Mondjuk a „Zombiölő nyugatosok”, „Vérfürdő a New York kávéházban” vagy - Szép Eszter interjú címnek jól működő leleményét kölcsönvéve - „Élőhalottak a hallhatatlanok ellen”.

A Nyugat + Zombik, csak így magában, odavetve, egyszerre elnagyolt és lényegre törően pontos. Az egymás mellé rendelés, az összekapcsolás és az összeadás együttes ökonómiájával  hozza össze a nyugati kultúrkört és a Nyugat folyóirat körét a vérszomjas élőhalottakkal és a poraiból föltámadt ősmagyar varázserővel. Az irodalom magaskultúráját a zombi-horror populáris képzetkörével. És ezek, mintegy varázsütésre, kölcsönösen úgy hatnak egymásra, mint egy jó adag élénkítő injekció. Az írók is, a zombik is erőre kapnak ettől a plusztól. Csepella Olivér címmé párolt ötletének laza gesztusával két kulturális színtér, két kulturális tábor találkozási terepévé teszi a képregény médiumát, és ugyanezzel a mozdulattal ki is tágítja a terét.

Művének elején ugyanilyen nagyvonalúan, de már a médium sajátos lehetőségeit kiaknázva rántja össze az időt és a teret, amikor a felvezető pogány szeánsz utolsó képkockáját - melyen az óriási, göcsörtös, forgószélszerű csodafát látjuk - ezzel a szöveggel látja el: AZ ERZSÉBET KÖRÚT ÉS A BARCSAY UTCA SARKA 1000 ÉVVEL EZELŐTT. Erre következik aztán a New York Kávéház épületének címoldala. Mindez világossá teszi, hogy a címbeli pluszjel a képregény, mint médium eszköztárának és hatásmechanizmusának védjegye is itt, az a plusz, amit így csak a képregény médiuma tud nyújtani, a képek és szövegek tagolt egymás mellé helyezésében rejlő kreatív potenciál piktogramja.

Ahhoz azonban, hogy a műnek ez a plasztikusan demonstrált alapötlete valóban átütő lehessen, olyan látványosan indítsa be az olvasók képzeletét, ahogy azt a Nyugat + Zombik tette, melyből sokáig csupán néhány képkocka vált ismertté, nagyban hozzájárult még valami: a mű vizuális világa, a rajzolt karakterek dinamikussága, az alakteremtés és az alaphelyzet humoros invenciója. Ezek az újjászületett íróalakok ugyanakkor annyira a régi, jól ismert énjükhöz is kötődnek, hogy az egész mű skicce egy gigantikus kulturális vérátömlesztés álmát ébreszti fel abban is, aki csak néhány képkockáját látta.

Ennek köszönhető, hogy a Nyugat + Zombiknak egyik napról a másikra kultusza lett, és egyetlen lendülettel túllépett a képregény színterének kis körein. Ez a tény korántsem külsődleges adat, a műről leválasztható adalék, hanem mifelénk páratlan tett. Csepella Olivér művének ígéretével áttörte a falat, átlépte azt a képzeletbeli, de nagyon is létező és eleven határt, ami a képregénykultúrát még mindig markánsan elválasztja a kultúra egészének regiszterétől.

Mindehhez azt teszem hozzá, hogy Csepella Olviér végül megírta és befejezte a Nyugat + Zombikat. A magyar képregény történetében megszületett az első könyvnek látszó tárgy, egy 260 oldalas vaskos mű, szemrevaló graphic novel, rajzolt regény. Gondolhat ki-ki bármit a kész műről, az előzőleg mondottak fényében olyan fegyvertény ez, ami bőven elég az Alfabéta-díjhoz.

csepella_alfabeta.jpg

A 2018-as Alfabéta-díjat kép-novella kategóriában kapja a Noname, Felvidéki Miklós képregénye (szifonline.hu, 2017).

A képregényt Szép Eszter, a Magyar Képregény Szövetség Ügyvivője méltatja.

Az idei Alfabéta-díjjal kitüntetett képregény főszereplője, a névtelen róka világok között egyensúlyozó karaktere végigkísérte Felvidéki Miklós képregényes karrierjét -- azaz a fél életét, hiszen már annak a képregénynek is ez a figura a főszereplője, amellyel Miklós tizenhét évesen harmadik lett a Luzerni Fumetto Nemzetközi Képregényfesztiválon (Pinkhell, 2007, 3. szám, 31-34.). Miklós stílusa sokat változott az első publikált Noname-képregények óta, finomodott a vonalvezetés, radikálisan átalakult a színkezelés. A róka azonban ugyanazzal a tapintatos kíváncsisággal ingázik valós és képzelt, evilági és túlvilági, múlt és jövő között, amivel Miklós több, mint tíz évvel ezelőtt kutakodni küldte.

A Noname-képregényekben egy-egy banálisnak tűnő részlet indítja a történetet, például egy vidéki ház kitakarítása, egy utazási prospektus lapozgatása, vagy, a most díjazott képregényben az ablakon beszűrődő zaj. Történet alatt pedig természetesen nem akciódús eseménysort értek, hiszen a sorozat elemei pár oldalas képregények, hanem érzékeny kérdésfelvetéseket és asszociációkat, amelyek a nekik szentelt figyelemnek köszönhetően a változás és a frappáns csattanó lehetőségét hordozzák.

A 2017-ben a Szépirodalmi Figyelő folyóirat online felületén, a Szifonline.hu-n megjelent Noname-képregény színekben és -- bár nem tartalmaz szöveget, és a kísérőzene sem jár hozzá -- zenében adja vissza az álom és ébrenlét között lebegő világot. Az ablakán beszűrődő ismeretlen zenére (amiről később kiderül, hogy énekhang) zsigerileg reagáló, megbabonázott róka azonnal veszi párnáját és felpattan ágyából. A képregény magenta-árnyalatokra és zöldekre épülő színvilága sejtelmes és egzotikus, csábító és fenyegető, akárcsak az ismeretlen ének. Az alvajáró róka céltudatosan, de csukott szemmel vág át a magára hagyott strandon, ússza át a tengert, vándorol panelról panelra. Az eltökélt haladás és a vakság közötti ellentmondás, továbbá az, hogy csak a harmadik oldal utolsó paneljában tudjuk meg, hogy a bolyongás oka az ormokon ülő szirén hívogató dala, feszültségben tartják az olvasót, és erős dramaturgiai ívet teremtenek a mindössze négy oldalas történetben. 

Az utolsó oldalon aztán kiderül, hogy a szirén varázserejú éneke több lényt vándorlásra bírt, és nem a róka az egyetlen, aki álmát és nyugalmát a szirén szigetén találja meg. A történet végén azonban nem hallgat el a szirén, dala továbbra is betölti a teret, és immár az olvasót hívja, hogy hagyja magát megbabonázni és keljen útra: járja be ő is, járja be újra azt a képregényes utat, amelyen a róka végigment. Ezen a ponton fontos visszakanyarodnunk az első oldal hangjegyeihez, és felismernünk: a hangjegyek fekete körei és a névtelen róka megbabonázott, egyetlen kimerevített pillanatra tágra nyílt szemének hasonlósága nem véletlen. A szirénénekben, az útban, és magában a képregényben önmagunkat fedezhetjük fel.

Gratulálok Felvidéki Miklósnak az Alfabéta-díjhoz, és remélem, újra rendszeresen olvashatunk tőle Noname-képregényeket.

felvideki_alfabeta.jpg

Szólj hozzá!

Megnyitó beszéd a Kép - regény - történet kiállításon

2018. május 14. 19:38 - Képregényblog

Elhangzott 2018. május 14.-én az Országos Széchényi Könyvtárban.

32684915_10216154177476105_1363696689650597888_n.jpg

Tizenhárom évvel ezelőtt négy lelkes fiatalemberrel együtt megalakítottuk a Magyar Képregénykiadók Szövetségét, és pár hónappal később már meg is rendeztük az 1. Magyar Képregényfesztivált. Tele voltunk becs- és tettvággyal, elérkezettnek láttuk az időt, hogy végre meghonosítsuk Magyarországon az igazi képregényt, és eljuttassuk illő helyekre: a könyvesboltokba, a könyvespolcokra, a kulturális közbeszédbe. Olyan, fiatal felnőtteknek való képregényeket akartunk bemutatni, amelyekről ugyanúgy lehet kritikát vagy tanulmányt írni, mint egy regényről vagy egy filmről, amelyeket lehet egymásnak ajánlani, ajándékozni. Teret akartunk biztosítani azoknak a hazai tehetségeknek, akik felbátorodva a remek mintákon megteremtik az új, eredeti, modern képregényt.

Többnyire ismertük a magyar képregény történetét, és úgy véltük, a múltba révedés gátja a kibontakozásnak, és a gyönyörűen megrajzolt klasszikusainkhoz tapadó intellektuális előítéletek eloszlatásához egy éles szakításra van szükség. A képregénykészítők előző nemzedéke egy szerencsétlen korban alkotott, korlátozások egész sora akadályozta kreativitásukat – a maiak teljes szabadságához szükséges arról is gondoskodni, hogy ne nyomassza őket az elődök által szándékukon kívül felhalmozott teher.

Kezdeményezésünkre igen hamar és igen sokan válaszoltak. Többen felbátorodtak példánkon, és csatlakoztak hozzánk. Néhányan közülük még nálunk is merészebb kísérletekben gondolkodtak, mások azonban éppen a hagyományok ápolásához reméltek keretekre lelni a szövetségben, a fesztiválban, a hazai képregény meginduló intézményesedésében. A képregénykiadás és képregényalkotás lendületet vett, és már az első évben megjelentek olyan világszerte ismert címek, amelyekre évtizedeket kellett várni; fiatal alkotók csoportjai saját antológiákat hoztak kis, és új erőre kapott klasszikusaink újrakiadása is.

Úgy helyes, hogy a következőkben többes számról egyes számra váltok, és arról beszélek, a fejlemények hatására hogy alakult saját viszonyom a magyar képregény történetéhez.

tumblr_p8q6dlxwjh1qf42k7o3_1280.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Laudáció Sváb József Korcsmáros Pál-díjához

2018. május 14. 19:02 - Képregényblog

Cserkuti Dávid köszöntője elhangzott a 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, 2018. május 13-án. 

svab_laud_cserkuti.jpg

Sváb József a Korcsmáros Pál-díj idei nyertese képregényalkotó. Mégis, ha életében egyetlen képregényt sem készített volna, akkor is méltó lenne erre a díjra.

Ugyanis a 90-es évek elején megjelent Képregényiskola című munkájával hiánypótló művet hozott létre, és máig is ez az egyetlen magyar nyelven született, a képregény készítésének mesterségét bemutató, szakmailag megkerülhetetlennek számító könyv. Az én generációm számára még jelentősebbé tette a művet, hogy a képregénykészítés egyes fázisainak illusztrálására olyan gazdag, értő és jó érzékkel összeválogatott nyugati példákat hozott, amik azidőtájt nem, vagy csak nehezen voltak hozzáférhetőek a hazai alkotók számára. Így - túlzás nélkül állíthatom - egy új világ kapuit tárta ki előttünk.

És ahogy az egy jó tanárhoz illik, saját munkáin keresztül is megmutatta, hogy nem csupán írni tud róla, de ő maga is műveli a képregényt. A Képregényiskola oldalain túl találkozhattunk munkáival a Krampuszban, a Menő Manóban, majd egy hosszabb szünet következett. Visszatérése a hazai képregény reneszánszának tartott időszakra, a kétezres évek közepére esett. Azóta számos színvonalas, főként adaptációs képregénnyel ajándékozta meg a művészeti ág hazai rajongóit.

A még meg nem valósult terveihez, tervezett további képregényeihez sok sikert kívánok!

 

Szólj hozzá!

Az idei Alfabéta-díjasok

2018. május 14. 18:34 - Képregényblog

ab_logo_kicsi.jpgA 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon adták át a Magyar Képregény Szövetség képviselői a 2017-es naptári év folyamán megjelent legjobb új magyar képregényeit elismerő Alfabéta-díjakat.

Kép-regény kategória: Nyugat+Zombik

Írta és rajzolta Csepella Olivér. Kiadó: Corvina.

A nyertest a zsűri nevében Beck András méltatta.

csepella_beck_meltat.jpg

Kép-novella kategória: Noname

Írta és rajzolta Felvidéki Miklós. Megtekinthető a SZIF Online-on.

A zsűri nevében Szép Eszter méltatta a művet.

felvideki_szep_meltat.jpg

Gratulálunk a nyerteseknek!

 

 

Szólj hozzá!

Alfabéta-interjúk: Csepella Olivér

2018. május 12. 15:58 - Komornik Eszter

Utolsó interjúnk Csepella Olivérrel készült, akit Nyugat+Zombik képregényéért jelöltek Kép-regény kategóriában. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Mivel foglalkoztál az elmúlt cirka fél évben, mióta megjelent a képregény?
Elsőnek igyekeztem visszaszoktatni magam a normális alvásciklusokra. Továbbra is bejártam dolgozni az álom-grafikus-munkhaleyre, a Halisten Stúdióba (facebook.com/halistenstudio/), csak már nem képregényt, hanem logót, plakátot, címkét rajzoltam. Ezenkívül a postáról visszajövő vagy meg nem érkező Nyugat+Zombik csomagok után és elől szaladgáltam. 

Tovább
Szólj hozzá!

Alfabéta-interjúk: Oravecz Gergely

2018. május 11. 10:00 - Komornik Eszter

Oravecz Gergely is mondhatni állandó résztvevője az Alfabéta-díjátadónak, így nem meglepő, hogy neve ismét szerepel a Kép-novella jelöltek közt - idén a Börtön című képregényének köszönhetően. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!


Mivel foglalkozol most? Döntően milyen jellegű munkáid voltak az utóbbi időben?

Döntően illusztrációs munkák, de a SzIFOnline jóvoltából némi képregény is volt márciusban. Mindig rajzolok valamit, most éppen a Móra új Ablak-zsiráf sorozatának legújabb kötetét illusztrálom Hegedűs Marcival vállvetve.

Tovább
Szólj hozzá!

Alfabéta-interjúk: Szabó Kriszta & Sárosi Mátyás

2018. május 10. 16:00 - Komornik Eszter

A Fantomatika alkotópárosa mindkét kategóriában jelölt lett az Alfabéta-díjra - a gratulációk mellett azonban sajnálatunkat is ki kell fejezzük, mivel tegnap jött a hír: a lap kiadása megáll. Az okokról és a lehetséges folytatásról olvashattok az alábbi interjúban. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

 

Hogyan ismerkedtetek meg és hogyan született meg egy képregénykiadó terve?

Kriszta: Azt hiszem társaságban találkoztunk először, bár tudtunk egymásról, kisváros a miénk, mindenki ismer mindenkit. Aztán jókat beszélgettünk, filmeket cserélgettünk, és kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk, hasonló dolgokat szeretünk, mint a sci-fi, az animáció, a képregény. Előbb animációs film elkészítésébe kezdtünk, de túl nagy falat volt számunkra, így átnyergeltünk a képregényre, a papírmozira.

Tovább
Szólj hozzá!

Alfabéta-interjúk: László Márk

2018. május 10. 10:00 - Komornik Eszter

László Márkot Kép-novella kategóriában jelölték Punk című képregényéért - ehhez kapcsolódóan válaszolt nekünk néhány kérdésre. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Azt mondod, a legjobb dolgok a punkon keresztül történtek veled az életben. Mire gondolsz ezalatt?

A punknak köszönhetően ismertem meg a barátaim nagy részét, a zenekaros turnézgatások során egy csomó országba eljutottam, szóval rengeteg olyan meghatározó élethelyzetbe kerültem rajta keresztül, amiket nélküle biztosan nem, vagy nem így éltem volna meg.

Tovább
Szólj hozzá!

Interjú Kati Kováccsal, a fesztivál finn vendégével

2018. május 10. 09:01 - Képregényblog

Kati Kovács finn alkotó az idei képregényfesztivál egyik díszvendége, aki legelső, Paprikás rapszódia című képregényében magyar gyökereit dolgozta fel. Pár éve a Papírmozi antológiában jelent meg Kolbász úr címmel egy rövidebb műve, idén pedig a Nero Blanco Comix gondozásában Körhintába zárva címen egy újabb kötete. A Paprikás rapszódia, ahogy az egy 2009-es interjúban elhangzott, egy „szürreális Magyarország-útikalauz”, és a Körhintába zárva című műre is mondhatjuk, hogy szürreális, egy szürreális lidércnyomás, mely Annabella történetét, útkeresését meséli el. Mindezekről, a képregénykészítésről, terveiről Demus Zsófia kérdezte.

kati_kovacs_foto.jpg

Demus Zsófia: Hogyan kezdődött a kapcsolatod a képregényekkel?

Kati Kovacs: Mindig is rajzoltam, másfél éves lehettem, amikor képregényeket kezdtem el rajzolni, már nem is emlékszem igazán. Mindenesetre anyám megőrizte az elsőket, amiket már 6-7 éves koromban készítettem. Se füle se farka ezeknek a történeteknek, de észrevehető, hogy már akkor érdekelt a rajzolás és az írás is.

DZs: Hogyan választasz témát, mi inspirál az alkotásban?

KK: Nem választok semmilyen témát. Az érdekes karakterek, akik azt akarják, hogy elmeséljék a történetüket, megtalálnak engem, és én elkezdem felfedezni az életüket. A történet ötlete bárhonnan jöhet, de általában ez egy olyan valami, amit megtalálunk a hétköznapokban is, ami hozzájárul a további lépésekhez, és beindítják a kíváncsiságomat. Az első pillantásra nem látható dolgok nyűgöznek le.

kovacs_korhiintaba.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Standok a 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon

2018. május 09. 14:38 - Képregényblog

Kiadók:
Athenaeum és Corvina (Ferrandez: Az idegen, Nyugat+zombik)
Betűtészta kiadó (Helka képregény) és One Way Media (Kittenberger)
Comicsmania
Frike Comics (Morgan Lost, Dylan Dog, Dampyr)
Fumax (saját kiadványok + nagy DC és Marvel gyűjtemény, Szukits kiadványok)
GooBo kiadó (Dragonero, EpicLine)
Kaméleon Komix
Kingpin (Pókember, Batman, Marvel+)
Királyok és keresztek
Képes Kiadó (Rejtő-Korcsmáros sorozat)
Képregény Kedvelők Klubja (Rusz Lívia: Napsugár, stb.)
Képregényáruház.hu
Kockás
Nero Blanco Comix
Pesti Könyv (Lucky Luke, Blacksad, Incal + Asterix képregények)
Roham
Szépirodalmi Figyelő
Titkos Fiók
Vad Virágok Könyvműhely (Blankets, Hellboy, Usagi Yojimbo, stb.)
Walking Dead magyarul
Windom kiadó (Sebők Imre képregényei)
ZSIGER.hu

Szerzői kiadványok, alkotócsoportok
5Panels (a GooBo kiadóval közös standon)
Bloodlust képregények
BPZines
Original Comix (Nekronin)

Pilcz Roland
Suttyó és barátai

Kereskedők (képregények másodkézből)
Comicsinvest (a Fumax kiadóval közös standon)
Geekcorner
Geekstore.hu
Jost Attila
Könyvek300forinttól
Lipták Marcell
Marvel Mike
Molnár Mónika és István
Mr. Sci-Fi & Fantasy
Varga László
Vásárbarlang
Vaskó Norbert
Szólj hozzá!

Alfabéta-interjúk: Vass Róbert

2018. május 09. 13:30 - Komornik Eszter

Rendhagyó interjúval folytatjuk az Alfabéta-jelöltek sorát. Vass Róbert Különös, idegen nyelven 2017 című képregényével indul a legjobb Kép-regényért járó díjért, válaszait és gondolatait pedig egy videóban osztotta meg velünk. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

 

Szólj hozzá!

Interjú a fesztivál román vendégével, Alexandru Ciubotariuval

2018. május 09. 07:29 - Képregényblog

Alexandru Ciubotariu visszatérő fesztiválvendég, az 5. Képregényfesztiválon már találkozhattunk vele, 2009-ben. Ekkor jelent meg első kiadványa magyarul a Nero Blanco Comix és a Roham jóvoltából, az önironikus majdnem-önéletrajz, az „ÉN története”. Most, kilenc évvel később újra a fesztivál vendége lesz, és ehhez egy új kiadvány is jár: a „Régi/új” címre hallgató gyűjteményes kötetet „Ciubi” az elmúlt pár év rövid történeteiből válogatta össze. Egyebek mellett ezekről is kérdeztük egy rövid emailen folytatott interjú keretein belül.

alexandru_ciubotariu.jpg

Kóbor Róbert: 2009-ben jelent meg először magyarul képregényed, az „Én története”. Ebben a rajzos ál-önéletrajzban a jövőbeli éned visszatekintett az akkori jelenre. Most, majdhogynem egy évtizeddel később visszatekintve a kötetre, hogy érzed, mennyire jó próféta lennél?

Alexandru Ciubotariu: Az „ÉN története” nagyon fontos kötet volt számomra. A legelső komoly életrajzi kísérletem. Nem is a próféta szerepe volt igazán fontos, hanem a művészi küldetés… azt hiszem.  Van még időm eljutni a kötet cselekményéig. Mindenesetre elég zord képet festett.

Tovább
Szólj hozzá!

Alfabéta-interjúk: Dudás Győző

2018. május 08. 16:00 - Komornik Eszter

Dudás Győzőt nem először jelölik Alfabéta-díjra. Most trükkös nevű Perisztaltikhoszeia című képregényét szavazták be a Kép-regény kategóriába. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Milyenek voltak a visszajelzések a HC-s megjelenés után? Mit láttál, ki a fő olvasótábor? Sikerült megszólítani a médium rajongóin kívül másokat is?
Azt hiszem, legfőképp (és természetesen) képregénykedvelők vásárolták a Perisztaltikhoszeiát, HC-on mindenképpen. A bolti eladásokról semmit sem tudok, így az is lehet, hogy sikerlistát robbantottunk. (Hehe, nem!)

Tovább
Szólj hozzá!

Alfabéta-interjúk: Pilcz Roland

2018. május 08. 10:00 - Komornik Eszter

A Kép-novella kategória egyik esélyese Pilcz Roland Kilenczedik típusú találkozások című képregénye, ami a SZIF online-on olvasható teljes hosszúságában. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Mivel foglalkoztál az elmúlt időben, milyen munkáid vannak? 

Rengeteget dolgoztam, főként, mint képregényszínező. (Erre most biztos sokan felciccennek, és meg is értem miért. Igaz, nagyon melós tud lenni egy képregény elkészítése, még mindig sokkal szívesebben csinálom, mint pl. ezer fokban betonoznék...) A tavalyi évet szinte egészében a Wonder Woman meets the Bionic Woman töltötte ki, amit Tondora Judittal (És Andy Mangels íróval) közösen csináltunk a DC és Dynamite kiadóknak. Ez egy 6 részes minisorozat volt, ami összesen 132 oldalt jelent. Judittal már lassan 10 éve dolgozunk együtt, de szerintem mindkettőnknek ez volt a legnívósabb, de egyben legkimerítőbb képregényes munkánk. Szerencsére a kritikák azt igazolják, hogy megérte a belefektetett idő és energia.

Idén is dolgoztunk Judittal valami hasonlóan érdekes megbízáson, de erről sajnos még nem beszélhetek. Mindeközben próbáltam időt szakítani az új saját képregényemre is. Erre azonnal visszatérünk!

Végül pedig, ugyancsak tavaly készült egy négy oldalas kis történetem, Kilenczedik Típusú Találkozások címmel, amit a Szif-online felkérésére készítettem, és ami idén jelölve lett Alfabéta-díjra.

Tovább
Szólj hozzá!

Interjú Jacques Ferrandezzel, a fesztivál francia vendégével

2018. május 08. 07:57 - Bayer Antal

Jacques Ferrandez francia képregényalkotó a május 13-i 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál kiemelt vendége, akivel a fesztivál előtti napokban is több alkalom lesz találkozni a Latitudes francia könyvesboltnak, a Francia Intézetnek és magyarországi kiadójának, az Athenaeumnak köszönhetően.

ferrandez_promo.jpg

A fesztivál előtt válaszolt néhány kérdésünkre, amelyek elsősorban a nemrég megjelent, Az idegen című, Albert Camus regénye alapján készült kötetéhez kapcsolódnak. A kérdező a képregény fordítója, Bayer Antal.

Bayer Antal: Dolgozott már együtt forgatókönyvírókkal, készített képregényt saját kútfőből, adaptált irodalmi műveket – melyik a kedvenc módszere, mik az egyes lehetőségek előnyei és hátrányai?

Jacques Ferrandez: Egyedül dolgozni a totális szabadság élménye, és minden bizonnyal pont ezért a kényelmetlen, hiszen az ember saját maga választja a témát és az elbeszélés módját szövegek és képek útján. Honnan tudhatnám, hogy a történet eléggé érdekes ahhoz, hogy igazolja a ráfordított időt. (Egy képregényalbum átlagban egy évet képvisel az életemből. Forgatókönyv, rajzok, színezés…) Az adaptáció előnye az, hogy az ember biztos lehet benne, hogy egy olyan történetnek szenteli az idejét, amely már bizonyított, hiszen én magam is szenvedélyes olvasója voltam az eredeti műnek, és meg szeretném osztani a lelkesedésemet azáltal, hogy egy képekbe foglalt változatát kínálom az olvasóknak. Jelenleg Jean Giono Zeng a világ című regényének az adaptációján dolgozom, amely 2019 októberében jelenik meg, ugyancsak a Gallimard-nál.

BA: Egy statisztika szerint az irodalmi feldolgozások az új francia-belga képregények 5 százalékát teszik ki, ami a korábbi évekhez képest növekedés. Ez azért érdemes nekünk, magyaroknak, mert a kommunizmus idejében szinte kizárólag irodalmi adaptációs képregények megjelenését engedélyezték. Ön szerint ez egy valós tendencia, létezik erre igény a francia közönség részéről?

JF: Lehetséges, hogy van ilyen tendencia a kiadók részéről, de ami engem illet, már elég régóta foglalkozom ilyesmivel. Elsőként Pagnol két művét (Jean de Florette, Manon des Sources, magyarul csak az ezekből készült filmeket mutatták be A paradicsom... és …És a pokol címen) dolgoztam fel, még 1996-ban és 1997-ben. Dolgoztam együtt forgatókönyvírókkal (elsőként Rodolphe-fal, már 40 évvel ezelőtt), és regényírókkal, például a krimi zsánerben, mint például Patrick Raynal, Tonino Benacquista és Maurice Attia.

Tovább
Szólj hozzá!