Az Asterix nem fejlődéstörténet. Állandóságával biztonságérzet-növelő termék lett, matrica, rajzfilm, film, olvasólámpa, uzsonnás táska, kitűző, minden. De a képregényt ismerők tudják, hogy az eredetit felfedezni az igazi öröm. (Azért Monica Belluccit felfedezni is öröm.)

Célzott olvasóközönsége, tíztől kilencvenkilencig, könyvesboltokban is hozzájuthat a negyvennyolc oldalas képregényalbumhoz. A képzeletbeli, esendően és mulatságosan benépesített Gallfalva hőseinek története, a függetlenség megtartásáért küzdő szuperkópé és egyszerű böhöm barátja (meg a kutya) újabb kalandja egzotikus helyszínre, Egyiptomba kalauzol minket. Míg vadnyugati testvére, Lucky Luke földrajzi határai szűkek, Asterix világa óriási és vonzóan ókori.

Egyiptomi küldetése során Asterix Deniszkomisz főépítész segítségére lesz. Ezúttal Obelixszel és Idefixszel együtt Panoramix druida is velük tart. Három hónap alatt kell felépíteniük egy palotát Julius Caesarnak, azaz viszonylag hosszú idejük van kétbalkezes egyiptomi barátjukat gatyába rázni, és szó szerint kézbe venni az épület hatalmas építőkockáit.

Kleopátra (ezen a néven a hetedik) az utolsó fáraónő, aki előbb Caesarral kavart, aztán Antoniusszal. „Közös” öngyilkosságuk ismert sztori. Kleó drámák, filmek esendő nagyasszonya – jelen esetben fitos orrú (egyébként nagy orra volt, ami akkoriban a hatalmat fejezte ki szimbolikusan és nála egészen konkrétan), büszke menyecske, aki még nem jött össze JC-vel.

A történet felépítése, állandó elemei nem változnak. Az elhívatás, az út, a kalóz-gag, a kalandozás, római színrelépés, vicces helyzetek, visszatérés, Hangjanix elhallgattatása és az örömlakoma a körforgás részei, természetesek, mint az évszakok. Csak a díszlet más és más, ezer sokszínű város, táj, szereplő között gyalogolnak át a történelmen hőseink, változatlan derűvel és bátorsággal.

Mivel a sorozat Franciaországban már a harmincnegyedik albumnál tart, akadnak szórakoztatóbb és sok újat nem nyújtó epizódok, de itt az átlagos minőséget jelent (garancia: Goscinny és Uderzo – és a nehéz örökség). Nálunk az Egmont a hatodik albumot hozta ki sorrendben, jelen kiadás újraszínezett az eredeti, 1965-öshoz képest, így mai szemnek szebb, vagyis egészen természetesen szép. Magyarul már olvashattuk ezt a részt, ebben a fordításban a nevek az én ízlésemnek túl modernek voltak, a Prézlielvisz és a Deniszkomisz halmozottan már nem barátságos.

Jó volt. Kérem a következőt.

Lénárd László