December 11-én, a Hungarocomixon különleges kiállítást láthatnak a Millenárisra látogatók: Kovács Milán személyes gyűjteményében ugyanis világhírű képregényrajzolók egyedi munkái találhatók. A szenvedélyes gyűjtővel, aki a rendezvényen előadást is tart képregényritkaságokról, Bayer Antal készített interjút.

Bayer Antal: Arról a szóról, hogy képregénygyűjtő, nálunk az idősebbeknek Fülesből, Pajtásból, Népszavából képcsíkokat kivágása, füzetbe ragasztgatása, a fiatalabbaknak a gyári fóliában féltve őrzött amerikai füzetek jutnak eszébe. Te viszont eredeti rajzokat gyűjtesz. Hogyan jutottál el idáig, mi adta meg a késztetést?

Kovács Milán: Sokaknak viccesen hangzik, de magamat nem a megszokott „már gyerekkoromban is csak képregényeket olvastam” típusú rajongónak tartom, sokkal inkább egy sokadik generációs olvasónak, akit 2008 körül szippantott be ez a világ leginkább A sötét lovag (The Dark Knight) hatására. Nem tagadom, hogy gyerekkoromban rengeteg magyar nyelven kiadott Transformers és X-Men képregényem volt, de ezekben – őszintén bevallom – a képeken kívül semmit nem néztem meg. Az igazság az, hogy gyerekként nem szerettem olvasni. Az is igaz, hogy ez (sajnos) azóta sem változott. Ez persze nem azt jelenti, hogy a film előtt sosem olvastam képregényeket, de csak a Batman: kezdődik után kezdtem fokozatosan érdeklődni a film valós vagy vélt gyökerei iránt. A film inspirációjául szolgáló képregényeket szépen sorban megvásároltam, majd elolvastam. Az én oldalamról így indult újra a rajongás. Az első év, The Dark Knight Returns, The Long Halloween, Dark Victory – varázslatos és zseniális képregények, amelyek egyszerűen beszippantanak a sötét lovag világába!

Próbálom rövidre fogni, bár szokták mondani: amit szeretünk, arról végtelen ideig tudunk beszélni. Relatív fiatal életkoromból kiindulva számomra léteznek ugyan a Fülesek és az általad felsorolt képregényt tartalmazó kiadványok egy része, de mivel érdeklődésem rendkívúl széles és általában médiumokon átívelő, magyar filmeket pedig magyar képregényekből nem láttam még, így ezek nekem nagyjából teljes egészében kimaradtak. Ez persze nem egyenértékű azzal, hogy sosem fogom „bepótolni”. A fóliában tartott képregények sokasága ugyanúgy ellepi a szobát.

Úgy gondolom, minden rajongó álma – gyűjtött tárgytól függetlenül – hogy életében egy-egy kedvenc írójától/költőjétől/alkotójától/rajzolójától valamilyen személyes vagy vásárolt relikviát szerezhessen. Nálam legalább is ez a helyzet: a képregények után rövid időn belül következtek a képregényfigurák, a ritkább (és drágább) szobrok és nem utolsó sorban az eredeti rajzok.

BA: Egyedi rajzok vannak a gyűjteményedben, azokat vadászod. Mi a fontosabb, az a tudat, hogy ilyen csak neked van, vagy a pénzben kifejezhető értéke? Egyáltalán, mi határozza meg a piaci értékét egy-egy ilyen rajznak? Az alkotó neve, a karakter, akit lerajzolt, a minősége, állapota, netán egészen más szempontok?

KM: Tegyük tisztába a dolgokat. Mivel itt Magyarországon nincs igazán képregényrajzpiac, de mondhatjuk, hogy – a nyugati vagy akár más európai országokhoz hasonlítva – képregénykultúra sem igazán, fontosak a pontos definíciók, hogy mindannyian értsük egymást.

A teljesség igénye nélkül:

• Eredeti rajz (original art): ezt a kifejezést leginkább az eredeti képregény(ben megjelent) oldalakra szokták mondani. Általában ezek a legdrágábbak.
• Megbízás (commission): magyarul nagyon hülyén hangzik, de fontos része a képregénykereskedelemnek. Olyan rajz, amelyet valaki saját ötlete vagy a piac igényei alapján megrendelt egy alkotótól. Ezek általában eléggé kidolgozottak, sokszor nem csak „sima” ceruza- vagy tusrajzok, hanem a képregény illusztrálásában is „szokásos” ceruza-tus(-szín) kombináció. Vannak olyan alkotók, akiknél ez a típus – témától is függően – árban messze az eredeti oldalak felett is lehet.
• Skicc (sketch): képregényfesztiválok alkalmával a leginkább elérhető forma. Sokszor csak egy-egy vonallal megrajzolt rajzocska, amely ettől függetlenül nagyon sok pénzt érhet. Legtöbbször csak fejrajz (maximum félalak), de egy-egy alkotó a gyors skiccekre (quick sketch) is lelkiismeretesen rászánja az időt és stílusából adódóan nem képes a kezéből „félmunkát” kiadni.

Furcsa, de engem az eredeti oldalaknak eddig még nem sikerült behálózniuk, a másik kettőnek típusnak viszont annál inkább. A miértje pofonegyszerű: ki ne szeretné Tim Sale-t élőben látni rajzolni, ahogy azt a karaktert és olyan pózban alkotja meg, amelyiket én szeretném és ha úgy gondolom, akár le is videózhatom az egészet? Amit meg is tettem, nézzétek meg, ajánlom szeretettel!

A gyilkos tréfa rajzolójával, a veterán Brian Bollanddel, idén Londonban találkoztam, ahol aláírattam vele a képregény magyar kiadását egy extra kérdéssel megspékelve. Arról érdeklődtem, hogy írt-e már alá valaha ilyen nyelvűt. Így tudtam meg, hogy az egyetlen birtokosa vagyok Magyarországon dedikált példánynak, valamint valószínűsíthetően szintén az egyetlen, akinek eredeti Joker-rajza van tőle. Hogy mennyit ér egy ilyen rajz? Kisebb vagyont. Ám mindez szigorú feltételekhez szabott. A legtöbb pénzt általában egy-egy rajzoló olyan alkotásáért adják, ami vagy nagyon ritka vagy pedig olyan karakter, amely történetében nagyot alkotott. Engem is ez szokott vezérelni, minden rajzolótól a számomra leginkább rá jellemző karaktert próbálom kisajtolni. Brian egyébként említette, hogy járt már Magyarországon nyaralni és nagyon szereti.

Régebbi rajzaim nincsenek, mert az utóbbi időben a rajzok vásárlásával is kezdek felhagyni az internetes aukciós csalások és egyéb incidensek kezdenek elszaporodni. Az erre elköltendő pénzemet félre teszem a birminghami, a londoni, de mindenek előtt a leedsi képregényfesziválokra, hogy élőben, saját szememmel csodálhassam meg egy-egy művész rajztechnikáját, rajzsebességét és – nem utolsó sorban - kedvességét.

A Hungarocomix kiállításon látható egy Frank Quitely által rajzolt és kihúzott(!) Batman, ami ugyan nem óriási méret, de a szupersztár rajzoló bármilyen művének értéke az utóbbi évek során megsokszorozódott. Eladni egyiket sem tervezem, erre nem is érdemes pazarolni a „festéket”.

BA: Úgy tudom, elsősorban külföldi alkotókra szakosodtál. Magyarok is vannak a gyűjteményedben?

KM: Ez pusztán képregénykulturális szempont. Sajnos, igazad van, de ez rajtam kívülálló okok miatt alakult így, és természetesen nem adom fel. Amikor ugyanis kérdeztem egy-egy magyar alkotót (neveket nem írnék), hogy adnának-e el eredeti oldalakat és ha igen, mennyiért, akkor eddig 100%-ban kétféle nemleges választ kaptam: 1. nem adja el egyelőre, 2. nem gondolt még rá, nem tudja mennyit kérne, de bármikor szívesen rajzol egyedi megrendelésre. Ez utóbbi bíztató és biztosan élni is fogok a lehetőséggel a jövőben, mert minden vágyam például egy szép nagy vízfestékkel festett Ágoston, a nukleáris baromfik családjából!

Futaki Attilát már régóta nyúzom minden formában, de egyelőre szeretném kivárni, amíg első (második?) igazi kritikailag is elképesztően sikeres és szerintem is perfekt limitált sorozatát befejezi Severed címen az Image Comics-nál. De természetesen akkor már nem eredeti oldal kellene tőle sem, hanem egy névre szóló, csak nekem rajzolt csoda...

BA: Eredeti magyar képregényoldalak, egyedi rajzok értéke hogyan alakul? Van valami megfigyelhető tendencia ebben?

KM: Idő hiányában sajnos nem tudtam részt venni a közelmúltban rendezett képregényes aukción, ahol pozitív tendencia figyelhető meg, de inkább csak a klasszikusoknál. Ha jól emlékszem Zórád Ernő egy-egy rajza rekordszámba menő forintért kelt el. Jó lenne ide is bekapcsolódnom idővel. Ígérem, rajta leszek az ügyön!

BA: Egyes gyűjtők adnak-vesznek-cserélnek. Te is ilyen vagy, vagy amit egyszer megszereztél, attól sosem válnál meg?

KM: Egy korábbi kérdésnél már pedzegettem, hogy az általam beszerzett rajzokat semmi pénzért nem adnám el. Történt már, hogy adtam el rajzot, de ez kizárólag akkor történik, ha valami még annál is jobbat találok, valamint ha esélyem van élőben találkozni és rajzoltatni valaki olyannal, aki számomra nagyon kedves. Ilyenkor előfordul, hogy eladok egy-egy számomra kevésbé érdekes vagy régebbi rajzot, de még ilyen csak a legritkább esetben fordul elő.

Rengeteg olyan rajz van a birtokomban, amiről szerintem az eladója sem tudta, mekkora érték és mennyire egyedi és ritka. De már így is mélyinterjút kreáltam ebből az öt kérdésből, inkább gyertek el a december 11-i Hungarocomixra és nézzétek meg a saját szemetekkel! Ott találkozunk.

Az összes, Leedsben Milán számára készült rajzos dedikáció felvétele itt tekinthető meg.

A kiállításon az alábbi alkotók munkái láthatók:

• Bob Kane (Batman kitalálója és első rajzolója)
• Brian Bolland (a Gyilkos tréfa rajzolója)
• Dave McKean (Arkham Elmegyógyintézet, Sandman-borítók készítője)
• Frank Quitely (Új X-Men: E, mint Eltörölni rajzolója)
• Tim Sale (számos nagysikerű DC és Marvel minisorozat rajzolója)
• Barry Kitson (az új Fantasztikus Négyes sorozat rajzolója)
• Chris Samnee (hihetetlen fény-árnyék hatású fekete-fehér képregények rajzolója/festője)
• Yanick Paquette (a Batman Incorporated, valamint a szeptemberben újraindult Swamp Thing állandó rajzolója)
• Jimmy Broxton (a 6 részes Knight and Squire rajzolója)
• Francis Manapul (a szeptemberben indult The Flash rajzolója/festője)

Chris Samnee Rorschach rajza: