Képregények Magyarországon, 2013 – 3. rész (alternatív terjesztés)

A könyvesbolti és újságos forgalmazásba kerülő képregények után a jellemzően alacsony példányszámban megjelenő, a fenti két terjesztési csatornát egyáltalán nem vagy csak minimálisan igénybe vevő kiadványokat tekintjük át. Ennek a kategóriának az „alternatív terjesztés” címet adtuk. A gyűjtőnév valójában különböző kiadói stratégiákat takar, amelyek közül a két legfontosabb a rendezvényekre összpontosító és az előfizetéses rendszerű megjelenés.

Az alternatív terjesztés többnyire a könyves és újságos forgalmazású képregényekhez képest alacsonyabb példányszámot jelent, ezen belül azonban nagy a szórás, akadnak alig pár tucatnyi példányban megjelenő képregények ugyanúgy, mint néhány százas szériát elérők. Legtöbbjüket kizárólag a szerzőjüktől (vagy a klasszikus magyar képregények esetén a gondozójuktól) lehet beszerezni, de besegítenek baráti honlapok is, és egyre gyakrabban tapasztalni, hogy rendezvényeken kölcsönösségi alapon árusítják egymás kiadványait is.

Bár párszázas példányszámokra piacot építeni reménytelen vállalkozás, mindenképpen pozitívum, hogy egyedüliként a képregénykiadás színterei között az alternatív terjesztés folyamatosan fejlődik Magyarországon. Ez a terület 2004 előtt gyakorlatilag nem is létezett, a képregényes rendezvények szaporodása adott értelmet a kialakulásának. Míg a könyvesbolti és újságos terjesztésű képregényeknél dominálnak a külföldi importok (előbbiben leginkább a manga, utóbbiban az amerikai mainstream), itt főként a hazai készítésű művek és a szaklapok találtak otthonra, beleértve a „képregénymúzeum” jellegű kiadványokat.

Az elmúlt pár év adatai (kiadványok/kiadók):

2009: 49/23
2010: 42/17
2011: 49/29
2012: 68/25
2013: 53/21

A tavalyi rekordot az alternatív terjesztésen belül is különleges esetnek tekinthető Action Bible színre lépése idézte elő, amelyet a kiadó túlnyomórészt saját egyházközösségi hálózatán keresztül értékesített. Ha ezt leszámítjuk, idén majdnem sikerült megismételni ezt a számot, amely így is a második legmagasabb (a harmadik a 2008-as 51 darab), és jól láthatóan kialakult egy stabil évi 50-es átlag.

A kiadók (cégek és magánszemélyek) tekintetében van némi hullámzás, mindig akadnak új alkotók, akik megpróbálkoznak saját kiadvánnyal, és mindig vannak, akik túlbecsülték a potenciális keresletet, így az első próbálkozásuk egyben az utolsó is. Kialakult azonban egy „kemény mag”, amely évről évre építgeti a katalógusát. Nem meglepő módon ezeknek a legmagasabb a kiadványszáma.

Az idei élboly:

5 Panels (8 magyar képregény, 3 közös, 5 egyéni szerzői)
Kingpin (6 amerikai képregény)
Nero Blanco Comix (2 magyar egyéni szerzői, 1 magyar antológia, 2 szakmunka)
X-Embörök (5 közös kiadvány)
Windom (4 magyar egyéni szerzői)
Linea Comics (4 magyar egyéni szerzői)

A 5 Panels lendülete töretlen, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a csapat időközben elindította az újságos terjesztésű EpicLine magazint is. A három közös antológián (Megint 24 óra, Kísért a múlt, Szeretettel) kívül Koska Zoltánnak két, Szebeni Péternek, Vári Tamásnak és a Pádár Ádám-Molnár Gábor párosnak egy-egy kiadványa jelent meg a 5 Panels logó alatt.

A Kingpinnél folytatódott az előfizetéses rendszerű, klasszikus Pókember-történeteket tartalmazó Peter Parker Pókember. Ez a sorozat annyira sikeres, hogy a 2012-es számok már teljesen elfogytak, a legritkábbaknak kezd jelentősen emelkedni a piaci ára.

Szintén előfizetéses rendszerre tért át a Windom Sebők-életmű sorozata, amely ennek köszönhetően felgyorsult, idén először jelent meg belőle 4 rész (igaz, a kiadó még ennél is többet szeretett volna, de kicsúsztak az időből).

A többiek főként rendezvényekre koncentrálnak, míg a Linea Comics igyekszik a maximumot kihozni különleges helyzetéből. Mivel Kertész Sándor saját maga tudja nyomtatni a kiadványait, mindig optimalizálni igyekszik az aktuális költségeket, és folyamatosan gyártja le a példányokat, a várható igényeknek megfelelően, a rendezvényes eladásokon kívül a Képregényáruház honlapon keresztül.

Némileg kuriózum a legtöbb kiadvánnyal rendelkezők között a szegedi X-Embörök csapat, amely a már évek óta az interneten olvasható részeket egyszerre jelentette meg nyomtatásban, míg korábban ezt csak vékonyabb különszámokkal tette meg. Az ő terjesztési módszerüket nem ismerjük, a budapesti rendezvényekre a szintén szegedi illetőségű Pilcz Roland szokott szállítani belőlük.

Hét új névvel gyarapodott idén a lista, Borbás Bence, Madarász Gergely és Vörös Édua egyéni szerzőkkel, a Cloudy Team alkotócsoporttal, Eger Önkormányzatával és a Schönherz Iskolaszövetkezettel, valamint az ebben a szegmensben újonc Comicsmania kiadóval.

Az 53 kiadványból 42 magyar, 2 európai (Digedagék), 6 amerikai (Peter Parker Pókember) és 3 szakirodalom (Fandom, Buborékhámozó, Az adaptáció kísértése).

A 42 magyar közül 12 újrakiadás, többnyire klasszikus. Sebők Imrének 4, Zórád Ernőnek 2, Friedrich Gábornak és Fazekas Attilának egy-egy képregénye jelent meg ismét, összegyűjtött formában többnyire először. Megjelent egy-egy régebbi és újabb műveket tartalmazó válogatás Sváb Józseftől és Vass Mihálytól, egy Móra Ferenc-adaptációkat összegyűjtő kötet több rajzolótól, és egy válogatás az elmúlt pár év fekete-fehér képregényeiből francia nyelven (Goulash).

A fennmaradó 30 „új” magyar képregényt áttekintve azonban nem teljes az optimizmusunk, hiszen elég sok olyan akad köztük, amely valójában nem teljesen friss. Fazekas Attila és Bán Mór Mohács kommandója két éve futott a Fülesben, az X-Embörök öt füzetének az anyaga valójában már tíz éves, de Vörös Édua Utánam, fiúk! című képregényének gyakorlatilag egyszerre megjelent három kötete sem mind teljesen új, eddig szintén csak a neten voltak elérhetők, és ugyancsak egy már létező blog nyomtatásbeli kiadása a Majomdaráló.

Mindezeket levonva már csak mintegy 20 új magyar képregényről beszélhetünk, de persze, ezeknek is nagyon örülünk. Bár könyves terjesztésben lenne ennyi…

Noha nem teljesen újdonság, meg kell még említeni a Kalyber Joe 1. epizódjának az átdolgozott kiadását is, Pilcz Roland képregénye a Kingpin gondozásában jelent meg ezúttal is.

A jövőbeli kilátásokról ezen a területen is nehéz nyilatkozni, bár az eléggé biztosnak látszik, hogy a 5 Panels, a Kingpin, a Nero Blanco Comix, a Windom és a Linea Comics továbbra is kitart. Minden bizonnyal folytatja korábbi munkáinak a megjelentetését Fazekas Attila, számíthatunk jövőre is Fandom szaklapra, és a 5 Panels-hez lazán kapcsolódó Bloodlust Team is szinte minden évben aktív, ahogy a „magyar manga” alszegmensben Szilágyi Szilvia is, főként a Keretbe zárt világ antológiával.

Bízunk benne, hogy a Sötét Korból megint lesz nyomtatott megjelenés, és a Swords sem tűnt el örökre. Budai Dénes egészen biztosan befejezi a Gépjárómű-trilógiát, de hogy ez mennyi időt vesz nála igénybe, valószínűleg még ő sem tudja pontosan. Jó lenne, ha Felvidéki Miklós megint megtréfálna minket egy Fa*zzine-számmal, és hogy abból a sok kezdeményből, amit a neten mutogatnak fiatal szerzőik, legalább néhány meg is valósulna.

Személy szerint sokat várok attól a kísérlettől is, amelyet az ősszel harangoztunk be olasz barátaimmal. Márciusban jelenik meg az első magyar nyelvű Dylan Dog kötet, amelynek a hivatalos gondozója a képregénykiadáshoz ezzel visszatérő Fumax lesz. Amennyiben erre beválik a rendezvényes-webshopos stratégia, minden bizonnyal lesz folytatása, és talán másokat is arra ihlet, hogy megpróbálkozzanak valami hasonlóval.

Bayer Antal