Zsiger.hu: Interjú az új kiadó vezetőjével, Kovács Milánnal

2014. október 03. 08:36 - NickelADeón

130912_fabe-harant_interju8017.jpgKovács Milánt a Képregényblog rendszeres olvasói elsősorban mint egy impozáns gyűjtemény tulajdonosát, valamint személyes hangvételű interjúk készítőjét ismerhették meg. (A mellékelt képen éppen Fabe-et faggatja). Most azonban fordult a kocka, és ezúttal a kérdező helyett a válaszoló szerepét vállalta. Az alkalmat erre az szolgáltatta, hogy az október 12-i 28. Képregénybörzén a vadonatúj Zsiger.hu kiadó vezetőjeként is bemutatkozik. Aki kérdez: Lénárd László.

Lénárd László: Milán, téged sokan ismernek a képregényes közegből. Elsősorban eredeti rajzok gyűjtésével foglalkozol, ha jól tudom. Külföldi eredeti rajzokból neked van hazánkban a legnagyobb gyűjteményed. Igaz ez?

Kovács Milán: Na ez látod egy jó kérdés. Futaki Attila szerint biztosan. :) Az igazság az, hogy néha-néha találkozom élőben vagy az interneten olyan magyarokkal, akik szintén járnak ki külföldi képregényes rendezvényekre, de nekik általában nem céljuk, hogy minden kedvenc rajzolójuktól vagy írójuktól begyűjtsenek valamilyen "relikviát". Relikvia alatt természetesen nem egy-egy levágott ujjpercet vagy végtagot értek.

LL: Nemrég viszonylag éles beszélgetés alakult ki egy Facebook-csoportban Csepella Olivér Nyugat vs Zombik képregénye kapcsán. Egyesek a képregénykiadás nehézségeit emelték ki, mások épp azt, hogy nem lehet olyan nehéz megcélozni tömegeket, csak elhatározás kell hozzá. Mit gondolsz erről?

KM: Itthon és még inkább magyar nyelven egy képregény közösségi finanszírozásának külföldi, idegen nyelvű oldalon keresztül én nem látom értelmét, de ezt ott is kifejtettem. Továbbra sem értem, hogy miért érne el több potenciális adományozót egy kampány azzal, hogy angol nyelvű oldalon magyar nyelvű és -leírású képregényként hirdeti magát. Ha én csinálnám, már csak kíváncsiságból is biztosan az egyik magyar közösségi finanszírozó oldallal venném fel a kapcsolatot, hiszen számomra ez így logikus. A nagy tömegek képregény szempontjából itthon nem igazán léteznek, ha valamit az Indiegogo-n vagy a Kickstarteren szeretnék elindítani, az biztosan angol nyelvű vagy szöveg nélküli kiadvány lenne. Hogy csak elhatározás kellene hozzá? Talán igen, meg mellette rengeteg olyan okos kis ötlet, amire rákapnak az adományozók. Én például kifejezetten az eredeti rajzos dedikált Kickstarter kampányokra szoktam ráugrani, vagy a minimum keménykötésű, aláírt típusokra.

LL: Ezt a vitát úgy zártad le, hogy "hamarosan meglátjátok", majd pár napra bejelentetted, hogy Zsiger néven új kiadót alapítasz. Úgy tűnt, az újságos vagy könyvesbolti terjesztés felé nyitsz, ám - olvasom a vadiúj zsiger.hu honlapon - egyelőre rendezvényeken áruljátok a képregényeitek. Mi a rövid-, illetve hosszútávú szándékod a kiadóval?

KM: Megmondom őszintén, én ezt még nem próbáltam. Se itthon, se külföldön. Sokféle dologgal foglalkoztam már eddig, de egy képregény kiadása és annak eladása teljesen más. Szívem szerint ingyen osztogatnám, hogy minél több emberhez eljusson, de ez nyilvánvalóan financiálisan nem járható út. Sajnos itthon nem igazán adnak kulturális pályázati pénzeket képregény elkészítésére és terjesztésére.

Viszont én nem szeretnék beleugrani a saját pénzemet kockáztatva egy nagyobb, több éves projektbe, mert az én elvem az, hogy fokozatosan kell haladni az úton. Hosszútávú célunk elsődlegesen, hogy maga a kiadó önfenntartó legyen, tehát ne kelljen bele pénzt invesztálni, valamint az, hogy az általunk kiadott képregények alkotói is minél nagyobb részedést kapjanak az eladások és dedikációk után. Emellett természetesen próbálom felkelteni a vásárlóközönség figyelmét is itthon nem feltétlenül szokványos extrákkal.

Egyelőre limitált kiadványokban gondolkozom, amik sorszámozottak és egy-egy adott rendezvény apropójából készülnek el. Ez most kényelmesnek tűnik, hiszen ezeken egyébként is ott szoktam lenni, de nem is olyan hosszútávú terv az is, hogy külföldi képregényes rendezvényeken angol nyelven is szerepeljenek a kiadványaink. Én egyébként az alternatív és underground híve vagyok, voltam és leszek.

LL: Elsőre is szembetűnik, hogy a művészi nyomatokat, illetve dedikációkat is kiemelten kezeled. Miért?

KM: Sok külföldi képregényes rendezvényen megfordultam már, és mivel az első kérdésedben is utaltál rá, engem alapvetően ez izgat. Amit el szeretnék érni ezzel, hogy itthon is legyen kultúrája az eredeti rajzoknak, akár papírra, akár a kiadványba kerül. Az, hogy a Dylan Dog 1. kötetének kiadásakor Angelo Stano dedikált vagy az utóbbi Képregényfesztiválok külföldi vendégei leültek egy-egy asztalhoz és dedikáltak számomra nagyon európai szemlélet. Ebbe a sorba szeretnénk mi is beállni, tehát elméletben soha egyetlen rendezvényen sem fogunk részt venni úgy, hogy az éppen kiadott képregényünket vagy nyomatunkat nem tudja az adott alkotó a helyszínen dedikálni. Ez persze idővel változhat, ha esetleg felhalmozódnak a korábbról megmaradt kiadványok. És reméljük, hogy így lesz! :)

LL: A honlapon olvasom, hogy Zsiger-díjat is tervezel átadni és elsősorban az Alfabéta-díjat nem nyert alkotások közül válogatsz. Mi alapján? Hiszen egy-egy évben viszonylag sokan nem nyernek Alfabétát...

KM: Tisztára szubjektív, de komolyan. Még csak azt sem mondhatom, hogy valamilyen bizottság választja ki őket, egyszerűen vannak, akik szerintem és szerintünk megérdemelték volna. Ha valamikor novemberben mondjuk bejelentjük az első ilyen díjazottat, szerintem mindenki érteni fogja, mire gondoltam itt.

LL: Miért Jáger Attila munkáját választottad elsőként?

KM: Igazából szintén szubjektív, bár mondhatom, hogy mint rajongó, régóta szerettem volna már kezembe fogni a Kerekesszánkót szép nagy méretben. Aztán meg ugye a Zsiger.hu név is tőle származik, igazából jelenleg ketten csináljuk az egészet, én leginkább az operatív részét, ő pedig a művészi oldalon ténykedik, mint láthatod.
Viszont a koncepcióhoz hozzátartozik, hogy - szintén szubjektív válogatás alapján - szeretnénk kiadni más hasonlóan a fiók mélyén lapuló vagy ki nem adott képregényt nem csak Attilától. De nem kizárólag konkrét képregényben gondolkozom, nagyon sok képregényhez kapcsolódó kiadvány létezik külföldön. Sketchbookok vagy artbookok, esetleg egy-egy képregény teljes verziója ceruzarajzban, csak tussal, színezés nélkül, stb. Ezeket az utakat is szeretném kijárni idővel, ha a magyar képregényt vásárló közönség is úgy akarja!

LL: Köszönjük az interjút!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr726754813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.