A Hegy: Töredékek - kritika

2015. szeptember 23. 09:41 - Bayer Antal

hegy_toredekek.jpgHát elkészült, és kézbe is vehettük az első Hegy képregényt. Persze ez még nem „az”, amit annyian várnak, amióta közel négy évvel ezelőtt megjelent az interneten Varga Bálint Bánk és Pintér Márk – akkor – 12 fejezetesre tervezett nagy művének a nulladik epizódja, hanem éppen ez a bizonyos 2011-es prológus, valamint egy pároldalas ízelítő a majdani kötetből. Ezt különösen fontos kiemelni, hiszen a bírálat szempontjából nem mellékes, hogy akkor mondunk véleményt egy képregényről, amikor a szerzői már régen továbbléptek. Továbbléptek, de nem léptek túl rajta – ha így lenne, nyilván nem nyomtatták volna ki. A hátlapon egyértelműen jelzik is, hogy az eredeti elektronikus megjelenéshez képest változatlan a tartalom.

Mindezek ismerete nem lényegtelen még akkor sem, ha a magam részéről csak most olvashattam el rendesen a képregényt. (Képernyőn „végszükség esetén” szoktam, nekem úgy nem nagyon megy.) Sajátos helyzet úgy írni róla kritikát, hogy a szerzők négy év alatt láthatóan sokat fejlődtek, a rajzoló időközben készített más képregényt is, az író pedig rengeteg háttéranyagot gyártott. Amikor elsőkiadványos képregényalkotók munkáját mustrálom, nem tudom megállni, hogy sokat látott szerkesztőként ne fogalmazzak meg tanácsokat, márpedig jól látszik, hogy a füzet eleje és vége között eltelt négy évben a szerzők elvégezték a házi feladatukat, és sok mindent ma már másképp csinálnának a prológusban.

Ugyanakkor egyelőre mégis csak ez „a” Hegy képregény. Az alkotók bevállalták, így hát erről fogunk beszélni. Meg mindarról, amit még ezen kívül tudhatunk.

Jó néhányszor láttuk már kezdő alkotóktól, hogy támad egy jó ötletük, és nosza, már el is kezdik rajzolni a képregényüket az általuk elképzelt fantáziavilágról. Bejelentik, hogy húsz kötetesre tervezik, és ezzel meg is nyugtatják önmagukat: nem olyan nagy baj, hogy az első negyven oldalból nem sok derül ki erről a világról, ráérünk majd kidolgozni a részleteket. Egyébként is, milyen jó drámai fordulat lesz megtudni, hogy az addig csak laposkúszásban közlekedő szereplő valójában képes ám repülni is, ha akar.

A Hegy írója nem követi el ezt a hibát. Éppen ellenkezőleg, a képregény blogján hosszasan taglalja a hátteret, és a füzetben is található egy bevezető szöveges oldal, ami megelőlegezi, amit látni fogunk. Csakhogy a képregényolvasók többsége nem fog blogot olvasni, de még bevezető szöveges oldalt sem. Az átlagos képregényolvasó az első oldalon kezdi a képregényt, és ha a harmadikig nem történt olyasmi, ami felkeltené az érdeklődését, félreteszi. Ha a tizedik oldalon még mindig nem érti, hogy ki kicsoda, mit miért csinál, és hogyan viszonyulnak egymáshoz a látszólag összefüggéstelen jelenetek, vakarni kezdi a fejét, és csak a jóindulatán múlik, hogy kibírja-e a füzet végéig.

Mielőtt még mélyebbre döfném a tőrt, hozzáteszem gyorsan, hogy ez a kiadvány tulajdonképpen egy bónusz azoknak, akik eddig is rajongói voltak a Hegynek (akár azért, mert olvasták a prológot, akár azért, mert megtetszett nekik az ArtComix pályázatos prezentáció, akár azért, mert rokonszenvesnek találják az alkotókat), az ő esetükben nem kell tehát tartani félretevéstől és fejvakarástól. Maximálisan támogatják a projektet (én is, hisz megvettem, az exkluzív tartalomhoz illő szép áron), és megadják neki az esélyt, hogy a majdani 160 oldalas kötetben összefutnak a szálak, összeáll a kép.

Ebben bízom én is, mert hát ez a füzet őszintén szólva nem győzött meg. Több szálból kapunk kóstolót, több szereplőt pillantunk meg pár oldal erejéig, több felfedezendő területet villantanak meg előttünk az alkotók, de mindenből csak kevéskét juttatnak nekünk. Éhesek maradunk, kissé türelmetlenek is.

Nem beszéltem még a rajzokról, ami helytelen, hiszen ez az egész projekt egyik fő erőssége. Egyrészt azért, mert jól illenek a Bánk által elképzelt világhoz és karakterekhez, másrészt azért, mert Márk izgalmasan rajzol. Nyilván megkapta már ő is, ahogy mostanában sokan, hogy láthatóan kedveli Mike Mignola munkásságát, de nem baj az, a nagyoktól lehet tanulni, és a prológushoz képest az első fejezet bizonyítja, hogy mostanra beérett egy saját stílusa.

Bár eléggé köztudott, ejtsünk pár szót a kötet tervezett elkészítéséről is. Eredetileg az idei képregényfesztiválra jelentette volna meg a pályázatot kiíró Libri kiadó, csakhogy a szerzők egyéb irányú elfoglaltsága nem tette lehetővé, hogy kellő intenzitással dolgozzanak rajta. Így most az a kompromisszum született, hogy Bánk és Márk – akik eleve szeretnék, ha nem csak a magyar olvasókhoz jutna el a munkájuk – rövidesen elindít egy Indiegogo kampányt az angol nyelvű kiadvány közösségi finanszírozására. És ha ez összejön, lesz miből elkészíteni a képregényt, így a magyar változat szinte automatikusan elő fog állni.

Képregények közösségi finanszírozása már jó ideje bevett gyakorlat, és sokaknak sikerült is. Magyar példa is van rá, tavaly ősszel a Nyugat+Zombiknak váratlan gyorsasággal gyűlt össze a pénz (ha minden igaz, decemberben meg is fog jelenni a képregény). Van viszont nem egy példa arra is, hogy a remélt összegnek csak a töredékét ajánlották fel a támogatók, legutóbb például a Scaremonger antológia készítése állt le forráshiány miatt (reméljük, nem véglegesen).

Személyes véleményem szerint a Hegy potenciálisan elég érdekes projekt, hogy kiérdemelje a nemzetközi támogatást, de nem lesz könnyű, hiszen olyan vevőkört kell meggyőzni, amely nem tud még semmit erről az egészről, ráadásul rengeteg más projekt közül kell kiemelkedni. Kicsit attól is tartok, hogy ha a felajánlások főleg itthonról érkeznének, azzal a magyar nyelvű kiadást kannibalizálnák az alkotók. Mindenesetre drukkolok nekik, és mihelyst indul a kampány, a Képregényblog is teljes erővel reklámozni fogja.

Bayer Antal

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kepregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr147810992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Koós István 2015.09.23. 10:03:04

Az éppen nem baj, ha egy művészi világ összetett, és csak apránként ismerjük meg, a történet kifejlődésével párhuzamosan. Sőt számtalan műalkotásnak éppen az adja a varázsát, hogy a történettel együtt csak apránként tárul fel egy titokzatos, összetett világ, amely mindig megmutat valamit a nem sejtett titkaiból. Lényegében ilyen a Csillagok háborúja, a Harry Potter meg sok más sikermű. Kérdés, hogy sikerül-e megtalálni az arányt, ahol a történet magával ragadja a befogadót, és ezzel együtt a környezet is, vagyis hogy az infok nem külön háttéranyag formájában kapcsolódnak a műhöz, hanem a történet szerves részeit képezik.