Valószínűleg napjaink legtermékenyebb magyar képregényrajzolója, Koska Zoltán a következő válaszadónk, aki hat hónap leforgása alatt jelentette meg Titkos Társaság című minisorozatának mind az öt részét. A Hungarocomixra jön ki a negyedik és az ötödik, befejező füzet.

Képregényblog: A Hungarocomixra jelenik meg legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Koska Zoltán: Ez egy sötétnek induló nyomozós sztori, ami azért nem akarja túlságosan komolyan venni a maga zsánerét, sokat ironizálnak is benne szerintem. És megpróbálok irodalmi és filmes utalásokat is belecsempészni.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

KZ: Valahogy úgy érzem, nincs igazi főszereplője ennek a történetnek, csak egy-egy karakterre kezdek néha rákoncentrálni az íráskor. Van benne egy kisember módjára viselkedő nyomozókutya, Spiff, egy bátor és tettre kész nyomozó, Alfréd, az arisztokratikus és intelligens Tóbiás, és egy rejtélyes titkos társaság tagjai a föld alatt. De jó visszajelzéseket kaptam olyan mellékkarakterre is, mint Részeg Tulipán, aki az, ami a neve. Egy ismerősöm mondta még régen, hogy Spiff valahogy az én önarcképem (még első megjelenésekor a Firka Comics 2-ben, ahol még Wuffy volt a neve), de azóta sokat alakítottam át a sztorin. Én inkább a gondolataim kifejezésére koncentrálok a karakterek cselekedeteinek és dialógusainak megírásakor.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

KZ: Most a TT az a „más”, amivel próbálkozom. Tavaly ilyenkor zártam le a Firka Comics-ot, és azóta megpróbálom kerülni az önéletrajzos, önironikus képregények írását, (bár Szegeden egy oldal erejéig újra elővettem, mert nem tudtam mást kitalálni a témára). Ezt a nyomozós vonalat még szeretném folytatni, nagyobb történtben szeretném kifejteni. Persze eddig is tudtam más témákkal foglalkozni, főként amikor nem egyedül dolgoztam (pl. Killer Kaller, Szekerce és Szemerce kalandjai).

KB: Mennyire fontos a számodra a szöveg a képregényben? Képesnek éreznéd magadat próza írására is?

KZ: Próbáltam írni prózát, de nekem sokkal egyszerűbb képekben kifejteni a dolgokat. Mindent leírni szépen, normálisan nekem sokkal nehezebb. A képekhez hozzáadott szöveg azért fontos elem a képregényeimben, talán néha túl sokat is beszélnek benne, de mostanában megpróbálok több képi eszközt is alkalmazni bennük.

KB: A grafikai stílus megválasztásánál milyen példák ihlettek meg?

KZ: Hát, nem mondanám a rajzaimat stílusnak, inkább olyan képeknek, amiket a legkönnyebben tudok fejből lerajzolni. A formavilága nagyon közel áll azért az 1990-es évek Cartoon Network rajzfilmjeihez, amiket még most is nagyon tudok élvezni. A kihúzásban azt a fajta frissességet próbáltam visszaadni, ami megtalálható Korcsmáros Pál, Zórád Ernő vagy Sebők Imre rajzaiban is, és a fekete, fehér és szürke felületek kombinálásának megértésében Stan Sakai Usagi Yojimbo képregényei segítettek sokat.

KB: Mit tartasz ideális terjedelemnek saját magad számára? Rövid, zárt történetekben vagy hosszú történetfolyamokban érzed igazán otthon magadat?

KZ: Eddig rövid, zárt történeteket próbálgattam, hogy rá tudjak érezni a képregényírásra és rajzolásra. Mostanában viszont egyre többször fordul elő, hogy mindig 10 oldal fölött gondolkozom egy képregényben, mert úgy több képben lehet mesélni, és ritmust teremteni. A Titkos Társaságot most így átlapozva olyan, mintha ezt el lehetett volna mesélni 50 oldalban is, ha mondjuk az oldalakon olyan 7-8 kép lenne átlagban, de arányosabbnak és ritmusosabbnak tartottam, ha nagyobb képeket rajzolok. Most olyan 3-4 kép van az oldalakon, így lett 120 oldal a teljes sztori (pedig csak 96-ra terveztem).

KB: Hogyan oldottad meg a kiadást, milyen példányszámban jelenik meg, hol kapható a rendezvényen kívül?

KZ: A kiadást a 5Panelsen keresztül intéztem, Lénárd Lászlónak és Pádár Ádámnak mutogattam a sztorit, ahogy halad, Szebeni Péter kért ISBN számot és árajánlatot a nyomdából, a pénzügyeket pedig Molnár Gáborral intézzük. 60 példányban nyomtatjuk, viszont ez a mennyiség gyorsan el tud fogyni, a 100 példány utolsó darabjai pedig mindig sokáig megmaradnak. Szóval lehet 80 lenne az ideális.

KB: Mennyire ismered a hazai szerzők munkáit, meg szoktad-e vásárolni más magyar alkotók képregényeit?

KZ: Próbálom azért követni a magyar képregényes megjelenéseket, de beszerezni nem feltétlenül tudom mindegyiket, ez a pénztárcámtól függ.