Borbás Márton diplomamunkájának forgatókönyvét testvére, Bence írta, és ez az első Alfabéta-jelölésük. A Talaj a 2015-ös Hungarocomixra jelent meg, elektronikus formában itt olvasható - ha valaki még nem olvasta, most nézzen bele!

Milyen volt a közös munka így, hogy testvérek vagytok és Bence is grafikus?

Márton: Minden abszolút zökkenőmentesen működött. Voltak elképzeléseim, pár skicc, illusztráció és kész terveim arról , hogy milyen hangulata legyen a képregénynek. Bence pedig minden várakozásomat felülmúlta a történettel.

Bence: Könnyen ment minden. Szerettem volna minél nagyobb teret adni Marcinak, elvégre az ő vizsgamunkájáról volt szó.

Könnyen ment, vagy azért vannak (szakmai) konfliktusok?

M: Hála Istennek, Bence teljesen szabad kezet adott nekem, megírta a sztorit, és izgalommal várta az összes tervemet. Visszakeresve a Facebook beszélgetésünket, így hangzott az egyik mondata a „fináléban”, a nyomdába leadás előtt: „Hát Tesó, ez nagyon súlyos lett!” – azóta is cseng a fülemben ez a mondat.J

B: Pár tanácsot adtam neki, meg egy-két ötletet. Egész más volt, mint egy klasszikus képregény esetében, mert itt szinte minden mondatra egy teljes oldal jutott, amit alaposan át kellett rágni.

 Marci, te milyen metódussal dolgozol (van-e szabad kezes vázlat vagy csak digitálisan, stb.)?

M: Szeretem kitalálni a kompozíciókat manuálisan, de többnyire a legnagyobb részletek a fejemben állnak össze. Ezeket már digitálisan szoktam kidolgozni.

Marci, miért a képregény médiumát tartottad a legmegfelelőbbnek a diplomamunkádhoz?

M: Amikor Egerben tanultam a Vizuális Művészeti Tanszéken a BA-n, akkor rengeteget illusztráltam. Többnyire minden feladatot ilyen irányból közelítettem meg. Aztán elkezdett érdekelni a betűtervezés és ennek a kettőnek a kapcsolata. (Nagy inspiráció forrás volt pl. a berlini Palefroistudio munkája). Mivel az illusztrálás a legnagyobb menedék a számomra, mint érzelemkifejezés, plusz régóta pedzegettünk egy közös projektet, így adta magát a dolog.

Milyen a mű utóélete, milyen visszajelzéseket kapott?

M: Abszolút pozitív, sok példányszámban vásároltak. Jó kritikákat kaptunk és írtak rólunk. A Hungarocomix és Ukmukfukk rendezvényeken is vásárlóink zöme célirányosan jött a standunkhoz, ez önmagában már nagy öröm volt számunkra.

Mivel foglalkoztok a képregényeken kívül?

M: Jelenleg a MOME tervezőgrafikus hallgatója vagyok mesterképzésen, és ahogy energiám és időm engedi, mellette szabadúszóként dolgozom. Próbálok többféle illusztrációs irányvonalat/stílust figyelemmel kísérni, kipróbálni és meríteni belőle. De ahogy azt fentebb is említettem, a betűtervezés és a  tipográfia az, amivel leginkább most szimpatizálok és kísérletezem.

B: Szabadúszásba kezdtem kerek egy hete. Nemrég jöttem el előző munkahelyemről, és kezdtem bele a vállalkozásba, ami reményeim szerint nagy mérföldköve lehet az életemnek. Egy kanadai designer cégnek dolgozom be, mellette pedig minél több projektet próbálok behalászni különböző freelancer oldalakon. Bár még csak most kezdtem, szerencsére már így is vannak munkáim. Remélem, ez így is marad a továbbiakban. Meg persze sokkal többet időt szeretnék a képregényeknek szentelni. 

Milyen terveitek vannak a szakmában?

M: A mesterdiploma megszerzése után szeretnék elhelyezkedni első körben egy itthoni design stúdiónál, úgy, hogy elég teret tudjak hagyni az önálló gondolatoknak és ötleteknek is. Egyik nagy kitűzött célom az, hogy kellő mennyiségű tapasztalat és élmény beszerzése után, szeretném elvégezni a DLA-t is.(de ez még a jövő zenéje).

B: Konkrétan a képregényes szakmában szeretnék sokkal aktívabb lenni, itthoni és akár külföldi megjelenés terén is. Szeretnék minél többet illusztrálni, amiből vehetek majd egy csomó képregényt, ami a végtelen képzeletbeli listámról hiányzik.

Van annak valami oka, hogy a Borbás-családban ennyire sok a tehetséges grafikus?

B: Egészen kicsi korunk óta együtt rajzoltunk. Ez volt a közös szórakozásunk, innentől kezdve mindhármunknak egyértelmű volt, hogyha akár hobbiként is, de biztosan végigkíséri az életünket valamilyen formában. Eddig úgy tűnik, ebből meg is fogunk tudni élni mindannyian.

MI a helyzet a Scaremonger Indiegogo projekttel, miért nem jött össze a kampány szerintetek?

B: Sok dolog közrejátszhatott. Nem nagyon promóztuk a kampány kezdete előtt, ami visszanézve óriási hiba volt. Volt, aki a kampány vége után három héttel írt, hogy na akkor hová küldjem a pénzt? Számítottunk sok olyan oldalra akik ígérték, hogy megosztják, hirdetik, aztán nem történt meg. Volt, aki abba kötött bele, hogy ilyen kevés pénzre miért indítunk kampányt, amit nem nagyon értettem, mert nekem 300 ezer forint nagyon nem kevés pénz. Sok dolog közrejátszott, de jó tapasztalat volt és rengeteget tanultunk belőle.

A csapat, aki összegyűlt, elég jó - tervezitek még, hogy valamilyen formában megvalósítjátok az ötletet?

B: Mindenképp szeretnék majd a jövőben valami ilyesmit, de ez egyelőre várat magára.

Milyen akadályok és problémákkal kellett szembenézned, Bence, mikor eldöntötted, hogy magánkiadásban jelentetsz meg képregényt?

B: A legnagyobb probléma természetesen az anyagi oldala volt.Nem egyszerű akár 100 példányban sem kihozni valamit, ha a teljes költség rád hárul, meg még élned is kell valahogy.

Mik a tapasztalatok, mennyire lesz ez fenntartható?

B: Nem nagyon görcsölök rá. Ha valamilyen munkámat ki szeretném adni, mert úgy érzem, hogy megérett arra, hogy megmutassam mindenkinek, akkor azon leszek, hogy valamilyen formában megvalósuljon. A fesztiválra szerettem volna kihozni a teljesen átdolgozott, befejezett, kibővített Vagus sztorit kötetben, de a munka és egyéb elfoglaltságok miatt ez nem sikerült. A téli Hungarocomixot lőttem be, arra már mindenképp be akarom fejezni.

Ehhez kapcsolódva: decemberben nyílt kiállításod a Dürerben, ez a lehetőség hogyan talált meg?

B: Amikor elindult az antológiás kampány, szerettem volna egy kicsit nagyobb rendezvényt, ahol az összes alkotó munkáiból lettek volna kiállítva az anyagok. Egy koncertszervező barátom talált is erre egy jó időpontot, de mivel a kampány besült, ezért le is tettem róla. Aztán kb másfél hónappal a kitűzött időpont előtt megkérdezte, hogy na akkor mi lesz? Én meg mondtam, hogy hát nincs antológia, szóval valószínűleg semmi. Aztán ő „Jóvanmá’, valamit találj ki, jó lesz.” Volt rengeteg befejezett és bejezetlen munkám, meg egyébként is szerettem volna valamikor egy közös festést a tesókkal, úgyhogy rászánt azt a hónapot és összeraktam a kiállítási anyagom hiányzó részeit. Szerencsére nagyon sokan eljöttek, életem egyik legjobb estéje volt.

Általában milyen lemezeket raktok fel buszozáshoz, és miért?

M: Utazáshoz instrumental/post rock-ot vagy olyat, amiben egyáltalán nincs szöveg. Így semmi nem zavar meg a folyamatos brainstromingban.

B: Egy Borsodszentgyörgy-Budapest táv közel 3 óra (ez a szülőfalunk), ami alatt komplett diszkográfiákra van idő. A vérhányó black metaltól kezdve (Gorgoroth) az elektronikus zenéig (Boards of Canada) elég sok minden megfordul a lejátszóban. Nagyon kedvfüggő.

Követitek a hazai és/vagy külföldi megjelenéseket? Honnan inspirálódtok, kiket olvastok (rendszeresen)?

M: Sok helyről, de leginkább Stephen King világa áll hozzám legközelebb ha választanom kellene egy írót.

B: Garth Ennisnek szinte minden munkáját imádom. Alan Moore-ral is hasonló a helyzet. Todd McFarlane meg Steve Niles is nagy kedvenc. Most nagyon rákaptam az utóbbi pár hónapban Ian Watson és Dan Abnett Warhammer regényeire is.

Mennyire vagytok otthon a magyar képregényes szférában?

M: Inkább trash kiadvány és zine orientált vagyok, azokat követem figyelemmel.

B:Igyekszem mindent beszerezni és mindennel képben lenni. Sok jó alkotó van itthon, remélhetőleg ha más nem, ez a képregény-filmes invázió felkavarja az itthoni vizeket és egyre több ember lesz aki el is olvassa ezeknek az embereknek a munkáját, hogy még több mindent tudjanak csinálni a jövőben. 

Kikkel dolgoztok/dolgoznátok együtt? Milyen képregényes terveitek vannak, lesz még közös munka?

M:  Hihetetlenül széles, szimpatikus és tehetséges az itthoni grafika/designer scéna, szóval nehéz lenne, konkrét személyt megnevezni, akivel szívesen együtt dolgoznék. Bízom benne, hogy lesz még nem egy ilyen közös projektünk, bár elég elfoglaltak vagyunk, sajnos.

B: Akiket az antológiában akartam látni, velük mindenképp szeretnék a jövőben. Meg igazából akárkivel itthon. Pádár Ádámmal beszélgettük, hogy szeretnének egy antológiát télre, ahová engem is meghívott pár oldalra. Azt nagyon várom. Közös projekten folyamatosan agyalunk Marcival, biztos lesz még, de fogalmam sincs mikor.

A Scaremongeren kint volt egy részlet egy képregényből – erről megtudhatunk kicsit többet? Az angol nyelvből ítélve nemzetközi vizekre eveztek.

Ez már az egyik szabadúszós projekt egyik próbaoldala, amiről annyira sokat én sem tudok. Kaptam egy 10 oldalas scriptet, amin dolgozom most, aztán várom a további fejleményeket.