Damypr 2/3, ami az 1/6 és 1/7 lehetett volna

dampyr_2_3.jpgAmolyan „hiányzó láncszem” a Frike Comics Dampyr-sorozatának a harmadik kötete, ugyanis azt a két epizódot tartalmazza, amely annak idején kimaradt a Fumax által kiadott első szériájából. Aminek az volt az egyszerű magyarázata, hogy az akkori kiadó kénytelen volt belátni, hogy könyvesbolti terjesztéshez nem elég népszerű nálunk ez a kiváló olasz képregény, és nem hosszabbította meg az eredeti, hat részre szóló szerződését. Ám mivel a 6. és a 7. rész összefüggő történetet képez, inkább ugrott egyet, és az olasz 8. lett a magyar 6.

Ellentétben a sorrendben haladó elsővel, a második, immár kötetenként két sztorit tartalmazó második sorozat válogat a részek között. Belátván, hogy esély sincs arra, hogy valaha is megjelenjen minden Dampyr-epizód, a kiadó különböző szempontok szerint „ugrál”. Az első új kötetbe a budapesti képregényfesztiválra ellátogató Alessio Fortunato által rajzolt történetek kerültek, a másodikba egy magyar/erdélyi vonatkozású kétrészes sztori. A mostanival pedig, mint már említettük, az első sorozat hiányjelét pótolják.

Érződik is erősen, hogy hátrafelé ugrottunk. A Dampyrban eredetileg kiemelt fontossággal bírt a háborús környezet, és ezekben az első epizódokban szinte kizárólag vámpírokkal vette fel a küzdelmet Harlan, Kurjak és Tesla. Ám ekkor már megismerkedtek Caleb Losttal, és ez az egyik olyan bevetésük, amelyre a prágai színház titokzatos lakója küldi őket. Tehát valóban egyfajta átmenet az eredeti, szűkebb koncepció és a jóval több lehetőséget teremtő „pályamódosítás” között.

Mindazonáltal a Csontvázak partja / Tiltott terület kötetben még a katonai vonal dominál. A függetlenségét nemrég elnyert Namíbiában járunk, ahol a korábbi fekete lázadók csatlakoztak a reguláris hadsereghez illetve rendőrséghez, miközben az egykori elnyomó Dél-Afrikából származó fehérek még igyekeznek a kezükben tartani az ország egyik fő jövedelemforrását, a gyémántkereskedelmet. És az egyikük gyanúsan erős.

A gondokat tetézi, hogy egy faluból felkavaró videofelvétel kerül ki, amely egy különösen kegyetlen mészárlást mutat be, a végén vérszívással. Rövidesen kiderül, hogy Harlanéknak és frissen szerzett szövetségeseiknek a sötétség urai közül ezúttal nem eggyel, hanem kettővel kell felvenniük a harcot. És hogy a két vámpír „gazda” nem különösebben szívleli egymást egyáltalán nem biztos, hogy könnyít a helyzeten.

Az eredmény még a sorozat átlagához képest is hátborzongatóan durva összecsapások egész sora. Kurjak különösen az elemében van, hogy új bajtársakra lelt, míg Teslának ismét a saját fajtája ellen kell fordulnia, amit halált megvető bátorsággal cseppet sem habozik megtenni. Harlan képes tökéletesen felnőni harcedzettebb barátai mellé, és megint tanul valamit arról, hogy a meglepetés hatásának elmúltával milyen lehetőségei maradnak a nála fizikailag jóval erősebb és mentális képességekkel is rendelkező ellenségeivel szemben.

Az akció durva és kegyetlen, de az abszolút hitelesnek ható háttér elgondolkodtató dilemmákat vet fel, és ez megmenti a történetet attól, hogy értelmetlen, pusztán borzongató gyilkolászássá silányuljon. Mauro Boselli már itt bizonyítja, hogy társalkotóként az egyik legalkalmasabb író a sorozathoz. Az eddig összesen 25 Dampyr-epizódot jegyző Maurizio Dotti is imponáló munkát végzett, kicsit nyers, de dinamikus rajzaival.

Nem mondom, hogy mindenkinek ajánlom, de az akcióképregények kedvelői számára ez is egy úgynevezett „kötelező vétel”.

Bayer Antal