Az idei Hungarocomixon (2017. dec 9) a zsánerképregények kedvelői több fronton is megszólítva érezhetik magukat. Lesz sci-fi és horror is. Egyrészt kapható lesz az eddig megjelent teljes sornyi The Walking Dead, másrészt két magyar, a horror elemeit használó képregény is megjelenik. Azért fogalmazok óvatosan, mert még egyiket sem állt módomban olvasni (hiszen még nem is jelentek meg), másrészt mert Szalma Gábor, a Firke Comics-nál megjelenő Deadmobs szerzője szerint a Deadmobs ugyan utal a horrorra, önmagában nem az. Ezzel szemben Pádár Ádám és Pápai Gábor (link) közös kiadványa, a Below, mondjuk magyarul Alant, a szerzők szándéka szerint is egyértelműbben hozza a horror-vonalat.

Ha az ember csinál egy szokványos "horror comics" keresést a neten, egyből szembetűnik, hogy az 1940-es és 50-es években (vagy kisebb visszaesésekkel évek óta) virágzó műfajról leginkább Halloween környékén szoktak összeállításokat közölni. Ez most tehát egy nem szokványos karácsonyi, ámde timbörtön nélküli beszélgetés a magyar alkotókkal, elsőként Pádár Ádámmal és Pápai Gáborral, holnap pedig Szalma Gáborral.

Pádár Ádám már régebb óta, Pápai Gábor pár éve van jelen a magyar képregényes életben. A Below az első közös munkájuk, aminek készítése közben olyan jól érezték magukat, hogy egyből meg is alapították a Mariachi Imprints nevű brandjüket, és azt tervezik, hogy a jövőben idézem "rengeteg" horror és sci-fi képregényt készítenek majd együtt. A felállás ugyanaz lesz, mint most: Pádi ír, Gábor rajzol. A logó, a mexikói szombrérós koponyák, és a mottó, a "We sing at funerals!" pedig arra reflektál, hogy a közelmúltban, de még mostanában is vannak, akik a magyar képregény halálát hirdetik. Hát tessék, akkor itt vannak a haláli éneklő koponyák, és az élő képregényeik. 

A Below hosszabb tervezés és rajzolóváltások után készült el: " Ötlet szintjén a projekt már egy jó évvel korábban megszületett," meséli Ádám. "Akkoriban még egy másik, kezdő, amatőr de lelkes rajzolóval volt ez egy közös projektünk aki aztán kiesett a buliból, és így ez az ötletem is ment talonba. Papóval és még pár baráttal rendszeresen eljárunk pho levesezni, és egy ilyen kis összeröffenés során szóba került a sztori és Papó lecsapott rá. Az első draft egyébként egy szöveg nélküli változat volt, ezt utólag minimálisan módosítottuk itt ott némi párbeszéddel, de főleg vizuálisan mesél a történet, és szerintem nagyon hangulatosan." Ugyanez a lendületet adó levesezés ösztönözte Gábort, hogy még aznap este megrajzolja az első karaktertervet: "A kivitelezés elég feszített volt, sok egyéb projektem miatt, de én szeretek így dolgozni. November elejéig már rég megvolt a vizuális forgatókönyv, nagyon elnagyoltan. Ezt szkenneltem, majd pedig digitális rajztáblán rajzoltam meg, húztam ki, és színeztem. Külön köszönet vendégrajzolóinknak, akik egy-egy rajzzal járultak hozzá a képregényhez: Molnár Gábor, Tebeli Szabolcs, Kecskés Zsófia."

Talán az energiák kedvező árámlásából és imprint-alapításból is fakad, hogy Gábor szerint a Below készítésének legnagyobb tanulsága, hogy gyorsan és sok munka mellett is lehet képregényt csinálni, ha már körvonalazva vannak az elképzelések, erős a concept. És természetesen akkor, ha szorult helyzetben van, aki segít. Ádám szerint viszont a legnagyobb tanulság az, hogy az ötlet utat tör magának. A jó ötletet nem kell erőltetni, jön magától, és ha nem is megy minden gördülékenyen, meglesz a megfelelő helye és ideje a megvalósításnak.

A Below történetére nagy hatással voltak a Vertigo kiadványai, ezen túl a Gábor sokat merített filmekből a vizuális világ megalkotásához, Pádi pedig a Hollót, a Spawnt, John Carpenter filmjeit, a 80-as évek sötét filmjeit, és a syntwave zenét emelte ki. Na meg a Doomot, pokolbéli démonokból ugyanis sohasem elég. És ha már itt tartunk, a legunalmasabb és legelcsépeltebb horrorklisékről is megkérdeztem Gábort és Pádit. Kiderült, hogy mindketten klisé-fanok. Gábor elég diplomatikus választ adott: "Szinte bármelyik klisébe lehet új életet lehelni, gondolom főleg tehetség kérdése. Én például kifejezetten szeretem a kliséket...aztán, hogy mi megugrottuk-e a lécet, majd az olvasók eldöntik." Pádi: "Én is szeretem a kliséket, jellemzően általában ezeket kiforgattam mindig, horrornál viszont úgy érzem inkább hasznos ha van, és használjuk, vagy tovább is lehet gondolni. Mivel elég nagy kultúrája van ezért jó párbeszédalap olyan témához visszanyúlni amit már ismer az ember."

Oké oké, tovább kell gondolni és bele kell lehelni egy új életet, lehetőleg olyat, ami kellő arányban tartalmazza a rettegést, annak fokát, a sötétséget, a kiszámíthatatlanságot és a kripta hidegét. De hogyan? Pádi: "A klisék nagyon jó kiindulási alapok egy történetnél, jó témák amiket körbe lehet járni, ki lehet forgatni, meg lehet figyelni az ezekből fakadó következményeket, amiket régebben a klisék maguk általában nem fejtettek ki mert a hangulatteremtés céljából elég volt a puszta létük." Egy horrorképregényből mindenesetre semmi esetre sem szabad kihagyni az ijesztő dolgokat és a torz figurákat, mondja Gábor. Szerinte fontosak még a nehezen vagy többértelműen értelmezhető elemek, és hogy a megjelenített világ, legyen, idézem, "jóóó sötét."  Pádi ezzel nem ért egyet - végre nem értenek egyet: "nem vagyok híve az ijesztgetésnek, de szeretem ha egy történetnek mocskos, karcos hangulata van, és ha kicsit szembesíteni képes azokkal a félelmetes dolgokkal amikkel nem merünk szembenézni saját magunkban."

Persze a kérdés, hogy miről is szól a Below, még mindig megválaszolatlan. Az óceán mélyén szörnyűségeket sejthetünk, és a borzongást fokozzák a Facebook-beharangozók irodalmi idézetei. Maupassant-t marketingcélokra felhasználni szerintem kifejezetten frappáns: "Ábrándos lelkek szerint a tenger óriási, kékes tájakat rejt méhében, s akik a vízbe fúltak, ott görögnek hatalmas halak közt, különös erdőkben, kristálybarlangokban." Ábrándos lelkek a Hungarocomixon megvásárolhatják a Below-t.

Szép Eszter

Galéria néhány képregényoldallal: