Alfabéta-interjúk: Mészáros János & Németh Levente

2018. május 07. 16:00 - Komornik Eszter

A Kép-regény kategória jelöltje lett a Királyok és Keresztek első kötete, a Voluntas tua - ehhez kapcsolódó tapasztalatairól kérdeztük az alkotópárost, Mészáros Jánost és Németh Leventét. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Hamarosan egy éve már, hogy találkoztunk az Ördögkatlan Fesztiválon, ahol előzetesen meg lehetett tekinteni oldalakat a képregényből. Számszerűsítenéd, hogy azóta hány példány fogyott, hány fesztiválon jelentetek meg, hányan kerestek meg titeket interjúval, és a többi? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

MJ: Mikor nekivágtunk a képregénynek, úgy döntöttünk, magunk leszünk a kiadók, akárcsak azok a kollégák, akik szintén ezt a rögös utat választották. Azt gondoltuk, tudjuk, mivel jár ez a döntésünk. De hatalmasat tévedtünk. Azóta a szabad időnk jelentős részét utazással, stand-építéssel, és napi 10 órás személyes eladással töltjük... (a képregény folytatása helyett). Bár egy kedves ismerősünk kivitte Los Angelesbe, a Stan Lee’s COMIC CON-ra a Királyok és keresztek demo-változatát, a visszajelzésekből még nem tudtuk felmérni, milyen is lesz a nemzetközi fogadtatás. De a bécsi COMIC CON-on, tavaly novemberben már sikerrel mutatkoztunk be, egyetlen angol nyelvű képregényként saját standunkon sikerült eladnunk meglepően sok példányt az osztrák közönségnek. Természetesen sokat segített, hogy egyenként mutattuk meg az érdeklődőknek a XI. századi Bécsről készült oldalt, és nem említettük meg, hogy a csatában a város falai alatt a magyarok nyertek. Addigra az INDIEGOGO kampányunk is lement, sikerült a kitűzött célt elérni, elsősorban a hazai közönség segítségével. Itthon a bemutatkozás a decemberi Hungarocomixon volt, elmondhatjuk, várakozáson felüli érdeklődéssel szembesültünk. Idén egy újabb merész vállalkozásba vágtunk, egy KÉPREGÉNNYEL megjelentünk a 25. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten és a Brüsszeli könyvfesztiválon. A tapasztalat összefoglalva: itthon van még hova fejlődnie a könyves közönségnek, hogy befogadja a képregényt, mint felnőtt műfajt... Összességében elmondhatjuk, hogy jelenleg a könyvesboltoktól a képregényt árusító helyekig mindenhol ott vagyunk, májustól még az újságárusoknál is, de azért a legkomolyabb értékesítést a képregényes rendezvényeken tudjuk elérni.

Mi volt a legelmarasztalóbb kritika, amit kaptatok? És mi volt a legpozitívabb, legszívhezszólóbb vélemény vagy következmény, miután megjelent a képregény?

NL: A kritikák 90%-a, számunkra is meglepő, de örömteli módon, nagyon pozitív volt. Ez a fogadtatás minket is meglepett és nagyon jól esett. Az egyetlen fájó kritikát a Geekztől kaptuk... Na az viszont nagyot ütött. Mivel a korábbiakban igencsak el lettünk kapatva, lélekben erre nem voltunk felkészülve.. Akkor, ott, nehezen kezeltük a helyzetet, - és itt kérek ezért újólag elnézést-, mi is így-úgy véleményeztük a kritikát. Azóta természetesen megacélosodtunk, hála a kollégáknak, akik elmondták hasonló tapasztalataikat. A legszívhezszólóbbak az olvasóktól jöttek, és azt hiszem ezek számunkra a legfontosabbak. Történelemtanárok írtak, hogy bevitték gyerekeknek megmutatni, mert hitelesnek találták, és úgy gondolták, így lehet a gyerekek számára az olvasást és a történelmet közelebb hozni. A legpozitívabb következmény az, hogy egy belga kiadó szeptemberre kiadja francia és német nyelven a KundK-t, két 48 oldalas albumban, és a szerződésben szerepel a harmadik és negyedik rész is. Talán erre vagyunk a legbüszkébbek. Kint leszünk a francia és német nyelvterületen is. Ilyen eredményre még mi sem számítottunk, és ezt eddig nem sok magyar képregény érte meg. Egy kicsit úgy éljük ezt meg, mint amikor egy magyar focicsapat bekerül a Bajnokok Ligájába. Semmi esélyünk a kiugró szereplésre, de azért Koplárovics is rúgott gólt a Manchester Unitednek:)

Beszéljünk még egy kicsit a statisztikáról. Milyen arányban fogy a magyar és angol nyelvű változat? A webshopotokban ebook-ként is beszerezhető - ti gondoltátok úgy, hogy érdemes lenne ezzel próbálkozni vagy a közönség igényelte? Hasonló kérdésem van az applikáció kapcsán is. Mi volt az indíttatás, hogy egyéb tartalmakat kapcsoljatok a kötethez?

 MJ: A terjesztők visszajelzései és a saját direkt eladásaink alapján 1.000 eladott példány fölött járunk, reméljük, az idei év végére elérjük az 1.500-as „álomhatárt” . Az angol nyelvű példányból eddig kb. 200-at sikerült eladnunk. Azért az látszik, hogy Európában még mindenki a saját nyelvén veszi meg inkább a képregényeket. Az amerikai piacra betörni egy kicsi, ismeretlen ország nekik érdektelen történelmével nem egyszerű. De dolgozunk rajta, hátha találunk egy kisebb kiadót az USA-ban illetve Kanadában, aki lát fantáziát a könyvünkben. Az e-book változatot igazából az INDIEGOGO kampányhoz készítettük, ott szinte elvárás volt. Ráadásul ezt nem terhelte kb 15 USD szállítási költség... De a mi nem érzékeltünk komolyabb igényt az elektronikus változat iránt. Ez is egy olyan speciális termék, aminek saját értékesítési csatornája van, aminek meg kell tanulni a működését. Szeretnénk a későbbiekben ezekre (pl IzneoBD vagy a Comixology) is felkerülni, de erről egyeztetnünk kell a belga kiadónkkal.

Az applikáció szintén egy nagy-nagy történelmi kísérlet (mint a kommunizmus, csak nem került annyi életbe). Próbáltuk a történelmi képregényt eladni a fiatal generációnak. Érdekes módon a vásárlóink kb 50%-a letöltötte az applikációt, amit mi sikernek tekintünk. Amellett, hogy marketing-eszköznek tekintettük az applikációt, próbáltunk addícionális tartalmakat is átadni az olvasóknak: a kicsiknek a lovas nyilazós bácsit, a nagyobbaknak vicces infókat (mint a filmek DVD-jén az extrák, a magyarázatok, kimaradt jelenetek), az idősebbeknek meg történelmi információkat, kevéssé ismert érdekességeket a varégokról, a fegyverekről, stb. De érdekes módon a belga kiadó azt mondta, a francia kiadáshoz hagyjuk a fenébe az app-ot, ők felnőtteknek adják el, nem gyerekeknek.
NL: ...Hát én azért benne hagyom a jelzést, mert az angol app azokat az oldalakat is felismeri:)...

Mik azok a dolgok, amiket a második kötet készítésekor máshogy csináltok? Mikorra várható a megjelenése és miről fog szólni?
NL: Az biztos, hogy nem akarnék pályázati pénzek miatt ilyen határidőkbe beleszorulni. 10 hónap volt az egészre, és nagyon hiányzott még egy-két hónap a végleges simításokra, szerkesztésre, átrajzolásokra... júniusban dőlt el az egyik pályázat, amit még novemberben adtunk be, és már nem számítottunk rá. Ebben viszont az szerepelt, hogy novemberben, Bécsben lesz a könyv bemutatója. Itt aztán eldőlt minden...maradt 4 hónapunk kb 7 hónapnyi munkára. Nem sokan kérdeztek meg minket arról, hogy mi miért lett ilyen. Pedig sok érdekes dolgot tudtunk volna mondani a kritikákhoz, ami árnyalhatta volna a képet. Miért lettek tompábbak a színek, miért lett ennyire erős, kontúros a kihúzás - a sok vonallal, miért itt lett vége a storynak, miért szerepel ennyi narratíva... stb. Viszont azt is tudtam, hogy ha ezt tényleg sorozatként képzeljük el, akkor ilyen határidőkkel kell majd dolgozni, és nincs időm rajzolgatni a végtelenségig, kompromisszumot kell kötnöm. Már most is sokat javítottunk, a francia kiadáshoz - elsősorban a rajzokat javítgattam, színeztem - meghúzzuk a narratív részeket...

MJ: A folytatás időzítése nem könnyű dolog. Jelenleg a francia és német kiadáson dolgozunk, várhatóan szeptemberben megjelenik külföldön. A kiadónk felé kötelezettséget vállaltunk, hogy 1 éven belül megjelenik a következő 2 rész, ami a sztori befejezése, kb 100 oldalban. Neki kellene állni azt is rajzolni. Ehhez kellene még kábé napi 4-5 óra a sztenderd 24-en felül. Az első fejezet forgatókönyve is megvan, de egyszerűen nem jut rá idő.

A sztori folytatásáról annyit elárulhatunk, hogy a történelmi ténytől, miszerint a magyar trónörökös a koronázás előtt meghal, nem térünk el (na azt még mi sem merjük). Sajnos továbbra sem lesznek sárkányok! Sem, zombik és irodalmárok sem (NL: ...de lehet, hogy Kazinczyt belerajzolom, ahogy kiszedi a smiley-kat:)... Maradunk a történelmi alapoknál. Olyan ez, mint a Titanic, tudjuk, mi lett a vége, de az odavezető utat megpróbáljuk érdekesen kiszínezni. Új szereplők érkeznek, férfi rajongóink örömére végre megjelenik a NŐ, és mindent összekavar. Ráadásul a történet előrehaladtával egyre többen lesznek, akiknek érdekében áll a herceg idő előtti halála. Csak remélni tudjuk, hogy a második részben kiderül, mi a jelentősége az első 15 oldalnak, ahol az öreg besenyő vezért olyan látványosan belenyilaztuk a Tiszába, és miért kapta a könyv a Voluntas Tua, azaz Legyen meg a Te akaratod alcímet.

Miért volt szükség az Indiegogo kampányra, hogyan álltatok neki összerakni az anyagot és a különböző csomagokat, amiket venni lehetett, és milyen eredménnyel zárult? Ha jól látom, négy támogató a legdrágább, 400 dolláros csomagot választotta. Tudjátok, kik ők?
NL: Az angol verzió miatt gondoltunk az Indiegogo kampányra - és ha változtathatnék az eddigieken, akkor ezt a részt, azt hiszem kihagynám. Nagyon sok időnket és energiánkat elvette... persze a végeredmény pozitív, de nincs egyensúlyban a projektbe fektetett energiába. Az amerikai piacra koncentráltunk, de nem sikerült elérnünk a megfelelő visszhangot. Ismerősök, barátok... mindenki beszállt, hogy a végén elmondhassuk, hogy sikeres lett. Érdekes, hogy a magyar piacról még nem halt ki teljesen a mecenatúra (bár ebbe az irányba halad), megkerestek bennünket támogatók, akik tényleg önzetlenül ajánlottak segítséget a kampányhoz. Reméljük, az unokáik jó áron fogják tudni eladni a nekik készített egyedi rajzzal ellátott példányokat.. De azért nagyon belefáradtunk a végére... viszont sok tapasztalatot szereztünk, amit szívesen megosztunk olyanokkal akik látnak benne fantáziát. Van olyan projekt, aminek én is ezt javasolnám, mert van benne potenciál, de kifejezetten a magyar piacra koncentrálva, mert a nemzetközi jelenlétet innen nem tudjuk megfizetni, elérni.

Számítottatok az Alfabéta-jelölésre? Mit jelent ez nektek?
NL: Nagyon büszke vagyok rá. Első képregényesként, nagy megtiszteltetés. Nagyon erős a mezőny, és azt hiszem, nem mi vagyunk az esélyesek. Tudjuk, tudom a hibáit, és az erősségeit. Ez a díj szakmai díj, a mi képregényünk pedig, vállaltan, a nagyközönségnek szól - néhol szándékoltan vállalva ennek előnyeit és hátrányait, és az ezzel járó szakmai hibákat - ezért nagyon meglepődnék, ha mi lennénk a nyertesek. Sok mindenben egy kicsit úttörőnek érzem magunkat... pályáztunk az NKA-nál, az MMA-nál és nyertünk, készítettünk angol kiadást - és ennek köszönhetően bekerültünk a, Balassi Intézet által, külföldre vitt könyvek közé (itt szeretném megköszönni a rengeteg segítséget Hammsteiner Juditnak, Pallos Kingának és a brüsszeli intézet dolgozóinak), és - járt a könyv Új-Delhiben, Brüsszelben..., vettünk egy nagy levegőt és kimentünk Brüsszelbe, hátha találunk valakit, akit érdekelne a KundK - és találtunk... szóval próbáljuk kicsit kiterjeszteni, feszegetni azokat a határokat, amik eddig a magyar képregényt körülvették. Ja, és a marketing kampányt is eddig mindenki dicsérte... talán túl is toltuk kicsit, de vadidegenként estünk be egy számunkra ismeretlen terepre, nem tudtuk hogy juthatunk el a legtöbb olvasóhoz.

Van kedvenc képregényetek (akár külföldi, akár magyar)? Azelőtt is foglalkoztatok a médiummal (akár alkotás, akár olvasás), hogy a K&K-t elkezdtétek volna?
NL: Sok-sok interjút adtam és arra kellett rájönnöm, hogy alapvetően a képregények miatt lett belőlem grafikus. 6-8 évesen találkoztam a Fülesben Korcsmáros és Zórád képregényeivel, majd a Pifekkel, és azokat a rajzokat másolgattam. Ez adta a kezdő lökést. Aztán néhány évvel ezelőtt, amikor a Kaposvári Színház részére készítettem a IV. Henrik kreatívjait, akkor találtam ki, hogy elkészítem képregényben. De nem rövidítve, hanem a szó szerinti, húzás nélküli változatot. A szöveg adott, csak a képi világot kell kitalálnom. A negyedik színig jutottam (kb 70 oldal), aztán be kellett látnom, hiába Shakespeare, hiába csodás, a mai filmekhez, story-khoz szokott fiataloknak lassú, unalmas, élvezhetetlen, még a Vas István fordítás is. Így aztán abba hagytam. János tudott róla, hogy van ez a "bekattanásom", és ő mondta, hogy akkor csináljunk valami mást... ez lett belőle.
Elsősorban rajzolókat követek. Frank Miller zseniális, a 300 és a Sin City nagy kedvenc, nagyra tartom Alex Rosst, és Jim Lee is fantasztikus, de igazán az európai képregényeket olvasgattam, nézegettem... Marini, Bourgier vagy Gibrat rajzai, Toppi kompozíciói, Calderon rajzi tudása. Persze nagyon nagyra tartom a hazaiakat, Fazekas Attila vagy Sváb József műveit is, de most Farkas Lajos könnyedsége és rajzai azok, amelyek a leginkább inspirálóak számomra. Bár, azt hiszem, jelenleg Futaki Attila az, aki a leginkább példát mutat, hogyan kellene ezt csinálnunk. Nem elég az a fantasztikus tehetség, amivel megáldotta a sors, rengeteg kitartással és munkával ment a kitűzött célja felé, és elérte amit szeretett volna. Hihetetlen alázatról tesz bizonyságot számomra, ahogy a Spirál hiperrealisztikus világából eljutott a Budapest Angyalai (megjegyzem, szerintem itt lenne a helye az Alfabéta díjra jelölt alkotások között) rajzi tisztaságáig, még akkor is (bár ezt nem tudom), ha ezt a határidők szorítása alakította ki. Visszatérek a focis hasonlathoz: Ők már elérték a legmagasabb ligák színvonalát is és idegenlégiósként (és már is fű alatt becsempésztem Rejtő világát is:) öregbítik kis hazánk rajzolóinak hírnevét.

Hogyan állt fel a közös munka, milyen volt a folyamat, mennyi ideig tartott, hányszor volt átírva/rajzolva?

MJ: Ha a közös munkánkat röviden akarnám jellemezni, azt mondanám, ez maga volt a „kreatív káosz”. Mivel egyikünk sem csinált végig egyetlen képregényt sem korábban, menet közben alakult ki a munkamegosztás. János készített egy bő forgatókönyvet, -amiből könnyebb lett volna filmet csinálni, mint képregényt-, ezt szűkítettük le kb. 100 oldalnyi anyagra. Aztán valahogy kirohant alólunk az idő, mire észbe kaptunk, már ott volt a határidő a nyakunkon. Amint azt fentebb is ecseteltem, olyan, hogy átírás, átrajzolás sajnos szóba sem jöhetett, még a nyomdában, a nyomtatás alatt is javítottam a rajzokat. Amikor kész lett a könyv, és először olvastuk, a következő párbeszédek zajlottak le közöttünk: Te ide tényleg ezt írtad? – Miért, te meg ezt rajzoltad? És mivel a belga kiadóval leszerződtünk a folytatásra, így ezzel a csapattal kell továbbmennünk.

A képregényes és nem-képregényes eseményeken különböző tapasztalatotok szedtetek össze, máshogy közelítenek a látogatók a kötethez?

MJ: Sokat vitatkoztunk, hogy van-e átjárás itthon a képregényes tábor és a könyvesek között. Mi a magunk módján, komoly kiadói háttér nélkül (nem úgy, mint a Nyugat+Zombik) megpróbáltuk tágítani az olvasói kört a történelmi regény-olvasók felé. Kevés sikerrel jártunk egyelőre. A történelmi regény rajongói táborában nagy súlyt képviselnek a hölgyek, na ők képregényt nem vesznek a kezükbe, hacsak nem ajándékba viszik a pasijuknak. A férfi olvasók jelentős részének még mindig snassz képregényt olvasni, mivel az „gyerekműfaj”. A könyvesboltokban a történelmi regény általában 3 hatalmas gondola, a képregény valahol hátul, az ifjúsági és gyerekkönyvek meg az ezoterika témájú könyvek között bújtatódik. Addig, amíg a nagyobb kiadók nem látnak több fantáziát (értsd ez alatt : pénzt) a képregényben, nem sok esély van a helyzet változására.

NL: Ahogy megtapasztaltuk, a magyar képregényes piac, finoman fogalmazva is, csekély. Nem nagyon tud kitermelni nagyobb projekteket. Köszönhető persze ez annak az szocialista kultúrpolitikának, amely a képregényt csak egyfajta kultúrcsökevényként látta. Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy azóta változott a helyzet, sajnos azonban azt látom, hogy Magyarországon az értelmiségnek még ma is ciki kézbe venni egy képregényt. Nincs értéke a különleges vizualitásnak. Illetve kevesen hajlandóak többet kiadni egy szépen illusztrált könyvért, ha azt olcsóbban is megkaphatják illusztrációk nélkül... nem látják a hozzáadott értéket, és ez sajnos az egész környezetünkre rányomja a bélyegét.
Ezt látjuk a különböző eseményeken is. A képregényes eseményeken elsöprő sikerrel mutatkoztunk eddig be. A könyvfesztiválon kicsit furcsán néztek ránk, pedig megpróbáltuk a nézőket közös rajzolással, kitöltött tesztért járó, ingyen nyalókával, folyamatos dedikálással, az applikáció bemutatásával a standunkhoz csalogatni...valljuk be, változó sikerrel. Arra viszont jó volt, hogy gyakorolhattam a dedikálással járó rajzolást, mert a belga kiadó meghívott a szeptemberi brüsszeli képregény fesztiválra dedikálni... 4-5 rajz már van, amit 10-12 perc alatt fel tudok dobni, bár azt hiszem ez még nem elfogadható részidő:)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr2313896362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.