Több körben kérdeztük meg a magyar képregényes szcéna résztvevőit az elmúlt évről és a jövőről. Elsőként azoknak a kiadóknak a válaszai futottak be, akiknek a kiadványai nagyrészt csak közvetlenül rendezvényeken és néhány webshopban kaphatók.

Akik válaszoltak (érkezési sorrendben): Kovács Milán (ZSIGER.hu), Tálosi András (GooBo), Orosz László (Comicsmania), Bayer Antal (Nero Blanco Comix), Breitenbaumer László (Infinity), Horváth Antal (Anagram Comics), Szűcs Gyula (Kaméleon Komix) és Giovanni Gallotta (Frike Comics).

Képregényblog: 2018-ban kiugróan sok képregény jelent meg, 301 darab. Ennél több csak 2008-ban, a válság előtt volt. Hitted volna ezt egy évvel ezelőtt? Mit jelent ez szerinted a kisebb kiadóknak, például neked? Inkább húzóereje van, vagy elveszik előled a levegőt a „nagyok”?

Kovács Milán (ZSIGER.hu): Szerintem pukkanni fog a bubi, ha nem is azonnal, de idővel mindenképp, ami sajnálatos. A szerzői- és kis példányszámú képregények pedig még szerzőibb és még kisebb példányszámúak már most.

Tálosi András (GooBo): Egy évvel ezelőtt nem számítottam rá – szerintem más sem – hogy ez az év ennyire kemény lesz, főleg a második félévben. Nekem azt jelenti, hogy 301 kiadványhoz én 6-ot tettem hozzá, ami ha jól számolom, akkor 2%. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy-egy újabb bejelentés nem hoz kisebb szívrohamot, de realitásában nézve a megjelenések kb. fele one-shot kiadás, tehát csak egyszer lehet ellőni, míg én sorozatok kiadásával foglalkozom, ami egymásra épül egy konkrét vásárlói bázis kiépítésével. Azonkívül a GooBo kiadványai közt főleg olyan címek találhatók, amik itthon nem ismertek, nem „jól bejáratottak”, ami mindig hátrányból indul a klasszikusokkal szemben. Ugyanakkor viszont hosszú távon ez kifizetődő lesz, hiszen ha kiépül az említett rajongói bázis, akkor abból még lehet továbblépni előre. De ehhez ki kell tartani, és viszonylag gyorsan ki kell szolgálni a rajongókat a folytatásokkal, ami meg lényegében szintén független a „nagyok” lépéseitől.

Orosz László (Comicsmania): Mivel eddig is inkább az alternatív és nem a mainstream, vagy populárisabb vonalat vittük, ezért nincs érezhető hatása a színvonalasabb külföldi kiadványaink fogyására (pl. Belzebubs). Viszont – mivel korábban fele-fele arányban adtunk ki hazai és külföldi szerzőket – a magyar szerzők fogyása drámai mértékben csökkent. Ami korábban elment akár 100 példányban, most 40-50-ben sem. Odáig jutottunk, hogy sajnos jelen pillanatban magyar alkotókat egyszerűen nem érdemes kiadnunk.

Bayer Antal (Nero Blanco Comix): Noha némelyik kiadótársamtól hallottam ezt meg azt, jó néhány meglepetés ért az év során. Igaz, a Marvel-sorozat indulásával várható volt, hogy tovább nő a kiadványok száma, de itt jóval többről van szó – az Eaglemoss/Hachette páros nélkül is emelkedő ágban van a képregénykiadás. A rendezvények tapasztalatai alapján úgy látom, hogy egyre több a látogató, de az újonnan bekapcsolódó vásárlók inkább a nemzetközileg ismert címeket és a vastag köteteket keresik. A saját eladásaimban nem érzek visszaesést, az általam főként képviselt alternatív és nosztalgia szegmenseknek hűséges a vevőköre – csak éppen nem is bővül.

Breitenbaumer László (Infinity): Nem gondoltam volna, és még nincs is vége az évnek! Rengeteg kiadvány volt idén! Őrületes! Naponta(!) jönnek bejelentések újabb és újabb kiadványokról, az ember csak kapkodja a fejét. Az olvasók lassan a bőség zavarával néznek szembe..ami nem baj, hisz ez azt jelenti, hogy nagyobb igény/érdeklődés van, ha új kiadók is megjelentek 1-2 kiadvánnyal – akár idén, akár az elmúlt években-, és régi „nagyobb” kiadók is visszatértek a képregény piacra.  Nyilván van húzóereje ennek a pozitív változásnak, de szerintem ezt a húzóerőt érzi minden piaci szereplő, nem csak a „kisebb” kiadók… Legalábbis észrevehető ez a kiadványok számából is. Hogy ki kitől szívja el a levegőt…jó kérdés. A „nagyobb” kiadók láthatóan elvannak egymással, a kisebbek mellettük/mögöttük szintén megférnek…talán kialakulóban van az a fajta piac, ahol kisebb és nagyobb kiadó egyaránt megtalálja az olvasóját.

Horváth Antal (Anagram Comics): Ha egy évvel ezelőtt tudom, hogy mostanra így fog kinézni a kínálati oldal, akkor valószínűleg nem hét könyvnél tartanánk, hanem nullánál. Még kivárnánk az indulással. Pont a sűrűjébe érkeztünk, viszont nem bánjuk, mert jó látni ezt a felpezsdülést, még ha kevesebb figyelem vetül is ránk, mint mondjuk vetült volna két évvel ezelőtt. A jelenlegi hullámnak akkor lesz húzóereje számunkra a „nagyok” mellett, ha egyúttal bővül is a keresleti kör. Ennek megoldása pedig képregénynél ugye az egymillió dolláros kérdés.

Szűcs Gyula (Kaméleon Komix): Egy évvel ezelőtt egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ismét olvashatok magyarul Neil Gaiman-képregényt, vagy hogy rajtam kívül más is lát fantáziát a Hepiendben megjelent, oldszkúl 70-es évekbeli, fekete-fehér Conan-sztorik kiadásában! De az is meglepő fordulat volt, hogy ennyire meg tudtak szaporodni mostanra a magyarra lefordított fumettik. Jó dolog ez a Kandi Lapok-korszakot idéző képregényes Kánaán! Azt viszont nem hiszem, hogy a nagy kiadók nagy címei, mint az újraindult Hellboy vagy a nemrég bejelentett Saga, Lobo és Prédikátor címek megfojtanák a kis kiadókat, mert ezeknek a jogdíjait és példányszámait a kicsik aligha tudták volna bevállalni. Eddig csak nevettünk azon, hogy a rengeteg újdonság miatt a hardcore gyűjtők hó végén már csak csupasz kenyeret fognak tudni enni, ha tényleg meg akarják venni az összes kedvencüket – most viszont könnyen lehet, hogy tényleg így lesz!

Giovanni Gallotta (Frike Comics): Gondolom, ez egy jó jel, nagyobb lesz a piac, nagyobb az érdeklődés. Mi kiskiadók biztos nem tudunk versenyezni Eaglemossszal vagy a Kingpinnel, de reálisan miénk lehet egy kis része a piacnak.

Képregényblog: Az elmúlt pár évben a kisebb kiadók nagyon különböző módokon próbálják bővíteni terjesztési lehetőségeiket. Látod annak realitását, hogy a közeljövőben a te kiadódnak érdemes legyen (újra) elsősorban a hagyományos országos terjesztési csatornákra támaszkodni?

Kovács Milán (ZSIGER.hu): Maximum olyan képregénnyel kapcsolatban, ami valamilyen támogatást élvezett és ezáltal megoldható, ebbe invesztálni biztosan nem fogunk.

Tálosi András (GooBo): Visszakérdezek: mik ezek a különböző terjesztési lehetőségek? Nem figyeltem oda, és valaki kilépett a könyvesbolti/újságárusi-online-rendezvényes háromszögből? Illetve mit értünk visszatérés alatt? Számomra a rendezvényes és az online terjesztés vált be, ezek a legköltséghatékonyabb, ugyanakkor legbiztosabb bevételi lehetőségek. A többi az alacsony példányszám, a nagykerek magas terjesztési jutaléka, az esetleges logisztikai nehézségek miatt szóba se kerülnek jelenleg. Majd ha megint magazinkiadásra adom a fejem, akkor a Lapkert bevonom, de addig nem. (Válasz a visszakérdezésre: arra gondoltunk, hogy egyes webshopok nagyon megerősödtek, hogy egyre többször próbálják a kiadók előzetesen felmérni az igényt, és közvetlen postázással megoldani a terjesztést, te magad is exkluzív szerződést kötöttél egy webshoppal, és így tovább. És úgy tűnik, mindenki másmilyen koktélt kever ki magának ebből. KB)

Orosz László (Comicsmania): A Képregény Nagykerrel annak idején gyümölcsöző volt az együttműködés. Mivel az utóbbi években a print-on-demand jellegű kiadásra álltunk rá, kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a magasabb terjesztői árrés miatt szinte önköltségen adjunk kiadványainkból a nagyobb terjesztőknek.

Bayer Antal (Nero Blanco Comix): Néha úgy érzem, már a határán vagyok ennek, de nem könnyű rászánnom magamat. Ehhez jelentősen meg kellene emelnem a példányszámot, ami nagyobb befektetéssel járna. Ráadásul nem elég, ha bennem megvan a szándék, amennyiben a terjesztők erre nem igazán partnerek. Éveken keresztül figyeltem az eladási sikerlistákat és a Képregény Nagykertől kapott bizalmas adatokat, ezek alapján tudom, hogy az Alexandra kiesése nagy érvágás volt a populárisabb címek számára, és nem hinném, hogy ezt a kiesést tudták volna azóta pótolni a megmaradt láncok. Az is egy érdekes jelenség volt, hogy a Libri/Bookline-nál más címek fogytak jobban, mint az Alexandránál, a Líránál pedig mindenből jóval kevesebb. A Librihez viszont egy kiskiadónak nagyon nehéz bejutnia, egy nagykereskedőn keresztül még magasabb a jutalék, vagyis árat kellene emelnem – szóval bonyolult dolog ez.

Breitenbaumer László (Infinity): Nyilván egy kisebb kiadó kevesebb példányszámmal van jelen, így a terjesztői jutalék levonása után a kevesebb bevétellel nem fog megtérülni a költsége, nemhogy még folytatni is tudja. (Bár azt meg kell hagyni, hogy míg a Spawn-füzetekkel jelen voltam az újságosoknál – nem kevés példányszámmal – jól ment, sőt, kifejezetten jól ment az... De a füzet és a HC nagyon nem egy súlycsoport, de ezzel mindenki tisztában van)  Itt a terjesztés módja függ a kiadvány formátumától is véleményem szerint. Egy keménytáblás kötet elkészítési költsége értelemszerűen jóval több, mint egy füzeté, és az ezzel járó nagyobb borítóárat (pl.: újságos terjesztésben) nem biztos, hogy kifizetné az is, aki egyébként rendszeres olvasója a kiadványnak. Így nem hiszem, hogy visszatérnék a kötetekkel egy újságos vagy könyvesbolti terjesztésbe… Hozzáteszem, soha semmi sincs kizárva, nem tudni, mit hoz még a jövő.

Horváth Antal (Anagram Comics): Erre pillanatnyilag nagyon kevés esélyt látok. A jelenleg futó Diabolik-sorozatunkat a hazájában hagyományosan újságárusoknál forgalmazzák, az itthoni kiadásnál ez fel sem merült. Mindenképpen alternatív terjesztési modell mellett szándékoztunk belekezdeni a kiadásba, és ezen az sem változtatott, hogy végül fumettire esett a választásunk. Még ha lenne is olyan kiadványunk a közeljövőben, amelyet érdemes lenne a rendezvényes közönségnél jóval szélesebb körben bemutatni, kétlem, hogy a jelenleg érvényes terjesztési rendszerbe beadnánk.

Szűcs Gyula (Kaméleon Komix): Éveken át ördögtől való dolognak tartottam a könyvesbolti terjesztést, leginkább a magas terjesztői jutalékok miatt. Mostanra viszont beláttam, hogy nem mindig járható út a kizárólag képregényes rendezvényeken és az alacsonyabb jutalékkal dolgozó, baráti webshopokban, boltokban való árusítás, mert így sajnos nem mindig jutnak el a képregények azokhoz a széles rétegekhez, akiket már évek óta mindenki nagyon szeretne bevonzani a képregényolvasók táborába. Talán a kettő közt lehet az arany középút: egy-két évig csak rendezvényeken legyen elérhető egy kiskiadó képregénye, de úgy legyen kikalkulálva a borítóára, hogy ne legyen ráfizetés akkor se, ha végül egy nagyobb kereskedőláncnak adunk oda belőle mondjuk száz példányt.

Giovanni Gallotta (Frike Comics): Az újságos terjesztés nem valószínű az alacsony példányszám miatt. Marad az eddigi terjesztés: rendezvények, könyvesboltok, bizomány, webshop, stb.

Képregényblog: Látsz olyan területet, amelyet a nagyobb piaci szereplők elhanyagolnak, és ahol érdemes lehet építkeznie egy kisebb kiadónak?

Kovács Milán (ZSIGER.hu): Látok persze, de ahhoz is kellene pénz. Sok.

Tálosi András (GooBo): Persze. A francia/belga képregényekben nem hiszek, de az olaszban látok fantáziát és kiaknázható lehetőséget, bár azokat, amiket kiadásra érdemesnek találok (pl. a Bonelli portfóliójából) már igyekeztem befoglalni. A Maximum Bonelli januártól éppen ezt a piaci rést hivatott betölteni majd, és hiszek benne, hogy egy jó sorozat lesz, szeretni fogják az olvasók. De látom azt is, hogy zárul az olló, pontosabban a kínálat lassan le fogja fedni a említésre méltó keresletet, és egy új szereplőnek nehéz dolga lesz, ha be akar lépni a piacra.

Orosz László (Comicsmania): Véleményünk szerint az alternatív képregények, illetve a nem tipikus zsánerekben mozgó, vagy a kisebb, egzotikusabb országból származó művek továbbra is a közönség érdeklődésére tarthatnak számot (még ha nem is olyan példányszámban, mint a népszerűbb dolgok). Továbbá a kifejezetten gyerekeknek szóló képregények még mindig csak elenyésző részét képezik a mezőnynek.

Bayer Antal (Nero Blanco Comix): Szerintem ez részben meg is történik, de bátortalanul. Azt hiszem, valójában azt kellene eldöntenie minden kiadónak, hogy mik is a céljai. Úgy érzem, ez mindenkinél meglehetősen képlékeny, és ez rám is igaz. Nem vagyunk elég tudatosak. Ha éppen ráérek, rendszeresen meghasonlom önmagammal. Egészen pontosan tudom például, hogy nem én vagyok az ideális kiadója Zórád Ernő munkáinak, de évekig vártam, hogy valaki felvállalja, míg aztán nem bírtam tovább ezt a méltatlan helyzetet, és nekifogtam én. Azt is nehezen tudom eldönteni, hogy egyes kiváló, régebbi francia csemegék bemutatásával nem késtünk-e el máris. Ami mindenképpen lehetséges út, az a kultúrmisszió, vagyis a fősodoron kívüli képregények kiadása. Ebben partnerek tudnak lenni a kulturális intézetek. Abban viszont nem hiszek, hogy olyan képregényekkel lehetne Magyarországon anyagi tekintetben számottevő sikert elérni, amelyek nem futnak jól a hazájukon kívül más országokban.

Breitenbaumer László (Infinity): Őszintén, nem hiszem, hogy lenne olyan terület vagy egy olyan alternatív lehetőség, amit a nagyobb kiadók ne vizsgáltak volna meg, ne láttak volna benne potenciált, ne vettek volna észre, stb., stb. De persze lehet, hogy van, csak a kisebbek sem vették észre, nem tudom. Még egy olyan rendezvény sem teljesen jó ötlet, ahol csak a kisebb és közepes kiadók lennének jelen. Ennek nem sok értelme lenne ilyen formában, a nagyok „kizárásával” jelentős látogatótól és vásárlótól esne el a dolog, hisz nem véletlen kapták a „nagyobb” titulust ezek a kiadók. Mégiscsak ők vonzzák be jobban az embereket számos kiadványaikkal. Valamilyen „egészséges egyensúlynak” kell(ene) kialakulnia, ami kedvező minden szereplő számára. Jó, ilyen meg nem lesz…

Horváth Antal (Anagram Comics): Igen, látok. De inkább művészeti, mint piaci szempontból. Persze nincs kizárva, hogy a kettő akár össze is találkozzon.

Szűcs Gyula (Kaméleon Komix): Az európai képregényes csemegéket és a kultikus fekete-fehér kiadványokat látom a kis kiadók lehetséges játszóterének. És persze a magyar szerzők kiadványait, mert őket mostanában mintha elhanyagolnának a hazai kiadók, miközben egymást licitálják túl a nagy bejelentéseikkel. A Kaméleon Komix szerkesztőjeként ugyanúgy, ahogy eddig is, minden évben szeretnék kiadni jó képregényt magyar szerzőktől. Na persze nem köldöknézegetős önkifejezést, hanem vegytiszta szórakoztatást! Sci-fit, horrort, urban fantasyt – lényegében bármit, ahol nemhogy nem ciki a magyar környezetbe helyezett történet, hanem egyenesen menő!

Giovanni Gallotta (Frike Comics): Talán a gyerekeknek szóló képregénye. Szerintem hiányzik egy jó kapcsolat a képregénykiadók és –alkotók és az iskolák között. Jobban kellenet terjeszteni a képregényt, mint a kultúra eszközét, a média eszközét, és erre rávezetni az új generációkat is. Például workshopokkal, találkozókkal, képregénybemutatókkal, mindennel, amivel fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését.

Képregényblog: Mit vársz 2019-ben saját kiadódtól és általában a képregénypiactól?

Kovács Milán (ZSIGER.hu): Sok képregényünk folytatását és még több képregényünk első megjelenését. Izgalmas év lesz már akkor is, ha kevesebben vásárolnak belőlük, mint korábbi években. Utólag majd bánják.

Tálosi András (GooBo): 2019-ben szeretném a Maximum Bonelli előfizetői bázisát tovább növelni, ugyanakkor a Dragoneróval is szintet akarok lépni a kiadás gyakoriságának növelésével és az oldalszámok emelésével. Valamint van egy titkos projektünk, aminek a bejelentésével még várok egy kicsit, mire lecseng minden körülöttünk, de nem túlzás azt állítanom, hogy az a kiadvány jelenti most nekünk a legnagyobb befektetést, az lesz az eddigi legnagyobb dobásunk.

Orosz László (Comicsmania): Kérdés, hogy a jelenlegi intenzív, felpörgetett tempót meddig bírja a piac? Vélelmezhetően nagy pénzek kerültek befektetésre, és mindenki egymásra licitál. A Comicsmania ebben nem nagyon szeretne részt venni, bár nem kizárt, hogy egy próbát mi is fogunk tenni valamelyik populárisabb címmel. Annyi haszna mindenképpen van a versenynek, hogy a kiadványok formailag és tartalmilag is egyre igényesebbek lesznek (pl. keménytáblás kötetek megjelenése), és mindenkinek a legjobbat kell kihoznia magából a képregénypiacon való maradáshoz.

Bayer Antal (Nero Blanco Comix): Az őszi rendezvények után mindig jön egy csendesebb időszak, amikor próbálom átgondolni a következő évet. Bár idei 8 újdonságommal éppen csak benne vagyok még (darabra) a top 10 hazai kiadóban, az elmúlt négy évben mindig közel kétszer ennyim volt. Valószínű, hogy jövőre egy kicsivel több lesz, de az is, hogy végképp le fogok állni a nagyon olcsó füzetekkel. Az biztos, hogy tartom magamat a fekete-fehér vonalhoz, és nem csak anyagi, hanem esztétikai okokból is.
Hogy összességében mi lesz jövőre, főként a nagyokon múlik. Az Eaglemoss és az Hachette számomra kiszámíthatatlan, de a Fumax, a Vad Virágok és a Pesti Könyv idei erőteljes felfutását teljesen tudatosnak látom, szerintem ők nem fognak leállni, és úgy tűnik, a Kingpinnek is van még néhány aduász a tarsolyában. Szóval ha fogadnom kéne, én egyelőre hosszra játszanék.

Breitenbaumer László (Infinity): 2019-ben is remélem, tartjuk a kitűzött terveket, bírjuk a tempót, bírják szuflával a képregényrajongók, és legalább ilyen évünk legyen, mint a 2018-as, ha nem jobb! Sőt sokkal jobb legyen! A piac pedig folyton alakul, formálódik, remélhetőleg megerősödik még jobban. Ha jövőre a képregények összesített száma túllépi (és túl fogja) az ideit, akkor biztosan mindenki comicban gazdag évnek néz elébe.

Horváth Antal (Anagram Comics): Ha ez a tippmix lenne, most arra fogadnék, hogy 2019 lassulással indul, ez nagyjából törvényszerűnek tűnik. Saját terveink még nem véglegesek, de az Anagram Comics reális célja a jelenlétünk megszilárdítása lehet.

Szűcs Gyula (Kaméleon Komix): Első sorban azt, hogy sikeres koncepció legyen az új kiadványunk, a képregények mellett novellákat is tartalmazó Képtelen történetek, másvilági mesék! Ha ez a hibrid formátum a képregénygyűjtők mellett az írott fantasztikum hazai rajongóinál is jó visszhangra talál, akkor szívesen összehoznék még egy-két hasonló kötetet, hiszen több olyan magyar képregényalkotó is van (Lakatos Istvántól Somogyi Gyurin át Varga Péterig és másokig), aki nemcsak a kilencedik művészeti ágban jók, hanem a novellaírásban is. De a 2019-es év kiváló alkalom lehet arra is, hogy 10 évnyi tetszhalott állapot után végre tényleg megjelenjen a Galaktika steampunk pályázatára írt Hungária kapitány képregényem, hiszen a Gombalovas-ikrek annak idején egy teljes füzetnyit megrajzoltak a Géplovagok századeleji kalandjaiból. Emellett jövőre a Kaméleon Komix – ha minden jól megy – szintet lép: épp tárgyalunk egy kultikus könyv külföldön már népszerű képregényváltozatának magyar kiadásáról, és már dolgozunk egy olyan képregényen is, ami nemcsak magyar nyelven lesz elérhető, hanem angolul a világpiacon is! Ezekről azonban most még nem árulhatok el többet.

Giovanni Gallotta (Frike Comics): Maradnak a jelenlegi képregényeink és jön 2-3 újdonság is. Remélem, a piac jó reagál ezekre.