Körkérdéseink a Hungarocomix és az év vége előtt - kiadók válaszai, 1. rész

2018. november 26. 12:50 - Képregényblog

Thungarocomix2018_01.jpgöbb körben kérdeztük meg a magyar képregényes szcéna résztvevőit az elmúlt évről és a jövőről. Elsőként azoknak a kiadóknak a válaszai futottak be, akiknek a kiadványai nagyrészt csak közvetlenül rendezvényeken és néhány webshopban kaphatók.

Akik válaszoltak (érkezési sorrendben): Kovács Milán (ZSIGER.hu), Tálosi András (GooBo), Orosz László (Comicsmania), Bayer Antal (Nero Blanco Comix), Breitenbaumer László (Infinity), Horváth Antal (Anagram Comics), Szűcs Gyula (Kaméleon Komix) és Giovanni Gallotta (Frike Comics).

Képregényblog: 2018-ban kiugróan sok képregény jelent meg, 301 darab. Ennél több csak 2008-ban, a válság előtt volt. Hitted volna ezt egy évvel ezelőtt? Mit jelent ez szerinted a kisebb kiadóknak, például neked? Inkább húzóereje van, vagy elveszik előled a levegőt a „nagyok”?

Kovács Milán (ZSIGER.hu): Szerintem pukkanni fog a bubi, ha nem is azonnal, de idővel mindenképp, ami sajnálatos. A szerzői- és kis példányszámú képregények pedig még szerzőibb és még kisebb példányszámúak már most.

Tálosi András (GooBo): Egy évvel ezelőtt nem számítottam rá – szerintem más sem – hogy ez az év ennyire kemény lesz, főleg a második félévben. Nekem azt jelenti, hogy 301 kiadványhoz én 6-ot tettem hozzá, ami ha jól számolom, akkor 2%. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy-egy újabb bejelentés nem hoz kisebb szívrohamot, de realitásában nézve a megjelenések kb. fele one-shot kiadás, tehát csak egyszer lehet ellőni, míg én sorozatok kiadásával foglalkozom, ami egymásra épül egy konkrét vásárlói bázis kiépítésével. Azonkívül a GooBo kiadványai közt főleg olyan címek találhatók, amik itthon nem ismertek, nem „jól bejáratottak”, ami mindig hátrányból indul a klasszikusokkal szemben. Ugyanakkor viszont hosszú távon ez kifizetődő lesz, hiszen ha kiépül az említett rajongói bázis, akkor abból még lehet továbblépni előre. De ehhez ki kell tartani, és viszonylag gyorsan ki kell szolgálni a rajongókat a folytatásokkal, ami meg lényegében szintén független a „nagyok” lépéseitől.

Orosz László (Comicsmania): Mivel eddig is inkább az alternatív és nem a mainstream, vagy populárisabb vonalat vittük, ezért nincs érezhető hatása a színvonalasabb külföldi kiadványaink fogyására (pl. Belzebubs). Viszont – mivel korábban fele-fele arányban adtunk ki hazai és külföldi szerzőket – a magyar szerzők fogyása drámai mértékben csökkent. Ami korábban elment akár 100 példányban, most 40-50-ben sem. Odáig jutottunk, hogy sajnos jelen pillanatban magyar alkotókat egyszerűen nem érdemes kiadnunk.

Bayer Antal (Nero Blanco Comix): Noha némelyik kiadótársamtól hallottam ezt meg azt, jó néhány meglepetés ért az év során. Igaz, a Marvel-sorozat indulásával várható volt, hogy tovább nő a kiadványok száma, de itt jóval többről van szó – az Eaglemoss/Hachette páros nélkül is emelkedő ágban van a képregénykiadás. A rendezvények tapasztalatai alapján úgy látom, hogy egyre több a látogató, de az újonnan bekapcsolódó vásárlók inkább a nemzetközileg ismert címeket és a vastag köteteket keresik. A saját eladásaimban nem érzek visszaesést, az általam főként képviselt alternatív és nosztalgia szegmenseknek hűséges a vevőköre – csak éppen nem is bővül.

Breitenbaumer László (Infinity): Nem gondoltam volna, és még nincs is vége az évnek! Rengeteg kiadvány volt idén! Őrületes! Naponta(!) jönnek bejelentések újabb és újabb kiadványokról, az ember csak kapkodja a fejét. Az olvasók lassan a bőség zavarával néznek szembe..ami nem baj, hisz ez azt jelenti, hogy nagyobb igény/érdeklődés van, ha új kiadók is megjelentek 1-2 kiadvánnyal – akár idén, akár az elmúlt években-, és régi „nagyobb” kiadók is visszatértek a képregény piacra.  Nyilván van húzóereje ennek a pozitív változásnak, de szerintem ezt a húzóerőt érzi minden piaci szereplő, nem csak a „kisebb” kiadók… Legalábbis észrevehető ez a kiadványok számából is. Hogy ki kitől szívja el a levegőt…jó kérdés. A „nagyobb” kiadók láthatóan elvannak egymással, a kisebbek mellettük/mögöttük szintén megférnek…talán kialakulóban van az a fajta piac, ahol kisebb és nagyobb kiadó egyaránt megtalálja az olvasóját.

Horváth Antal (Anagram Comics): Ha egy évvel ezelőtt tudom, hogy mostanra így fog kinézni a kínálati oldal, akkor valószínűleg nem hét könyvnél tartanánk, hanem nullánál. Még kivárnánk az indulással. Pont a sűrűjébe érkeztünk, viszont nem bánjuk, mert jó látni ezt a felpezsdülést, még ha kevesebb figyelem vetül is ránk, mint mondjuk vetült volna két évvel ezelőtt. A jelenlegi hullámnak akkor lesz húzóereje számunkra a „nagyok” mellett, ha egyúttal bővül is a keresleti kör. Ennek megoldása pedig képregénynél ugye az egymillió dolláros kérdés.

Szűcs Gyula (Kaméleon Komix): Egy évvel ezelőtt egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ismét olvashatok magyarul Neil Gaiman-képregényt, vagy hogy rajtam kívül más is lát fantáziát a Hepiendben megjelent, oldszkúl 70-es évekbeli, fekete-fehér Conan-sztorik kiadásában! De az is meglepő fordulat volt, hogy ennyire meg tudtak szaporodni mostanra a magyarra lefordított fumettik. Jó dolog ez a Kandi Lapok-korszakot idéző képregényes Kánaán! Azt viszont nem hiszem, hogy a nagy kiadók nagy címei, mint az újraindult Hellboy vagy a nemrég bejelentett Saga, Lobo és Prédikátor címek megfojtanák a kis kiadókat, mert ezeknek a jogdíjait és példányszámait a kicsik aligha tudták volna bevállalni. Eddig csak nevettünk azon, hogy a rengeteg újdonság miatt a hardcore gyűjtők hó végén már csak csupasz kenyeret fognak tudni enni, ha tényleg meg akarják venni az összes kedvencüket – most viszont könnyen lehet, hogy tényleg így lesz!

Giovanni Gallotta (Frike Comics): Gondolom, ez egy jó jel, nagyobb lesz a piac, nagyobb az érdeklődés. Mi kiskiadók biztos nem tudunk versenyezni Eaglemossszal vagy a Kingpinnel, de reálisan miénk lehet egy kis része a piacnak.

Képregényblog: Az elmúlt pár évben a kisebb kiadók nagyon különböző módokon próbálják bővíteni terjesztési lehetőségeiket. Látod annak realitását, hogy a közeljövőben a te kiadódnak érdemes legyen (újra) elsősorban a hagyományos országos terjesztési csatornákra támaszkodni?

Kovács Milán (ZSIGER.hu): Maximum olyan képregénnyel kapcsolatban, ami valamilyen támogatást élvezett és ezáltal megoldható, ebbe invesztálni biztosan nem fogunk.

Tálosi András (GooBo): Visszakérdezek: mik ezek a különböző terjesztési lehetőségek? Nem figyeltem oda, és valaki kilépett a könyvesbolti/újságárusi-online-rendezvényes háromszögből? Illetve mit értünk visszatérés alatt? Számomra a rendezvényes és az online terjesztés vált be, ezek a legköltséghatékonyabb, ugyanakkor legbiztosabb bevételi lehetőségek. A többi az alacsony példányszám, a nagykerek magas terjesztési jutaléka, az esetleges logisztikai nehézségek miatt szóba se kerülnek jelenleg. Majd ha megint magazinkiadásra adom a fejem, akkor a Lapkert bevonom, de addig nem. (Válasz a visszakérdezésre: arra gondoltunk, hogy egyes webshopok nagyon megerősödtek, hogy egyre többször próbálják a kiadók előzetesen felmérni az igényt, és közvetlen postázással megoldani a terjesztést, te magad is exkluzív szerződést kötöttél egy webshoppal, és így tovább. És úgy tűnik, mindenki másmilyen koktélt kever ki magának ebből. KB)

Orosz László (Comicsmania): A Képregény Nagykerrel annak idején gyümölcsöző volt az együttműködés. Mivel az utóbbi években a print-on-demand jellegű kiadásra álltunk rá, kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a magasabb terjesztői árrés miatt szinte önköltségen adjunk kiadványainkból a nagyobb terjesztőknek.

Bayer Antal (Nero Blanco Comix): Néha úgy érzem, már a határán vagyok ennek, de nem könnyű rászánnom magamat. Ehhez jelentősen meg kellene emelnem a példányszámot, ami nagyobb befektetéssel járna. Ráadásul nem elég, ha bennem megvan a szándék, amennyiben a terjesztők erre nem igazán partnerek. Éveken keresztül figyeltem az eladási sikerlistákat és a Képregény Nagykertől kapott bizalmas adatokat, ezek alapján tudom, hogy az Alexandra kiesése nagy érvágás volt a populárisabb címek számára, és nem hinném, hogy ezt a kiesést tudták volna azóta pótolni a megmaradt láncok. Az is egy érdekes jelenség volt, hogy a Libri/Bookline-nál más címek fogytak jobban, mint az Alexandránál, a Líránál pedig mindenből jóval kevesebb. A Librihez viszont egy kiskiadónak nagyon nehéz bejutnia, egy nagykereskedőn keresztül még magasabb a jutalék, vagyis árat kellene emelnem – szóval bonyolult dolog ez.

Breitenbaumer László (Infinity): Nyilván egy kisebb kiadó kevesebb példányszámmal van jelen, így a terjesztői jutalék levonása után a kevesebb bevétellel nem fog megtérülni a költsége, nemhogy még folytatni is tudja. (Bár azt meg kell hagyni, hogy míg a Spawn-füzetekkel jelen voltam az újságosoknál – nem kevés példányszámmal – jól ment, sőt, kifejezetten jól ment az... De a füzet és a HC nagyon nem egy súlycsoport, de ezzel mindenki tisztában van)  Itt a terjesztés módja függ a kiadvány formátumától is véleményem szerint. Egy keménytáblás kötet elkészítési költsége értelemszerűen jóval több, mint egy füzeté, és az ezzel járó nagyobb borítóárat (pl.: újságos terjesztésben) nem biztos, hogy kifizetné az is, aki egyébként rendszeres olvasója a kiadványnak. Így nem hiszem, hogy visszatérnék a kötetekkel egy újságos vagy könyvesbolti terjesztésbe… Hozzáteszem, soha semmi sincs kizárva, nem tudni, mit hoz még a jövő.

Horváth Antal (Anagram Comics): Erre pillanatnyilag nagyon kevés esélyt látok. A jelenleg futó Diabolik-sorozatunkat a hazájában hagyományosan újságárusoknál forgalmazzák, az itthoni kiadásnál ez fel sem merült. Mindenképpen alternatív terjesztési modell mellett szándékoztunk belekezdeni a kiadásba, és ezen az sem változtatott, hogy végül fumettire esett a választásunk. Még ha lenne is olyan kiadványunk a közeljövőben, amelyet érdemes lenne a rendezvényes közönségnél jóval szélesebb körben bemutatni, kétlem, hogy a jelenleg érvényes terjesztési rendszerbe beadnánk.

Szűcs Gyula (Kaméleon Komix): Éveken át ördögtől való dolognak tartottam a könyvesbolti terjesztést, leginkább a magas terjesztői jutalékok miatt. Mostanra viszont beláttam, hogy nem mindig járható út a kizárólag képregényes rendezvényeken és az alacsonyabb jutalékkal dolgozó, baráti webshopokban, boltokban való árusítás, mert így sajnos nem mindig jutnak el a képregények azokhoz a széles rétegekhez, akiket már évek óta mindenki nagyon szeretne bevonzani a képregényolvasók táborába. Talán a kettő közt lehet az arany középút: egy-két évig csak rendezvényeken legyen elérhető egy kiskiadó képregénye, de úgy legyen kikalkulálva a borítóára, hogy ne legyen ráfizetés akkor se, ha végül egy nagyobb kereskedőláncnak adunk oda belőle mondjuk száz példányt.

Giovanni Gallotta (Frike Comics): Az újságos terjesztés nem valószínű az alacsony példányszám miatt. Marad az eddigi terjesztés: rendezvények, könyvesboltok, bizomány, webshop, stb.

Képregényblog: Látsz olyan területet, amelyet a nagyobb piaci szereplők elhanyagolnak, és ahol érdemes lehet építkeznie egy kisebb kiadónak?

Kovács Milán (ZSIGER.hu): Látok persze, de ahhoz is kellene pénz. Sok.

Tálosi András (GooBo): Persze. A francia/belga képregényekben nem hiszek, de az olaszban látok fantáziát és kiaknázható lehetőséget, bár azokat, amiket kiadásra érdemesnek találok (pl. a Bonelli portfóliójából) már igyekeztem befoglalni. A Maximum Bonelli januártól éppen ezt a piaci rést hivatott betölteni majd, és hiszek benne, hogy egy jó sorozat lesz, szeretni fogják az olvasók. De látom azt is, hogy zárul az olló, pontosabban a kínálat lassan le fogja fedni a említésre méltó keresletet, és egy új szereplőnek nehéz dolga lesz, ha be akar lépni a piacra.

Orosz László (Comicsmania): Véleményünk szerint az alternatív képregények, illetve a nem tipikus zsánerekben mozgó, vagy a kisebb, egzotikusabb országból származó művek továbbra is a közönség érdeklődésére tarthatnak számot (még ha nem is olyan példányszámban, mint a népszerűbb dolgok). Továbbá a kifejezetten gyerekeknek szóló képregények még mindig csak elenyésző részét képezik a mezőnynek.

Bayer Antal (Nero Blanco Comix): Szerintem ez részben meg is történik, de bátortalanul. Azt hiszem, valójában azt kellene eldöntenie minden kiadónak, hogy mik is a céljai. Úgy érzem, ez mindenkinél meglehetősen képlékeny, és ez rám is igaz. Nem vagyunk elég tudatosak. Ha éppen ráérek, rendszeresen meghasonlom önmagammal. Egészen pontosan tudom például, hogy nem én vagyok az ideális kiadója Zórád Ernő munkáinak, de évekig vártam, hogy valaki felvállalja, míg aztán nem bírtam tovább ezt a méltatlan helyzetet, és nekifogtam én. Azt is nehezen tudom eldönteni, hogy egyes kiváló, régebbi francia csemegék bemutatásával nem késtünk-e el máris. Ami mindenképpen lehetséges út, az a kultúrmisszió, vagyis a fősodoron kívüli képregények kiadása. Ebben partnerek tudnak lenni a kulturális intézetek. Abban viszont nem hiszek, hogy olyan képregényekkel lehetne Magyarországon anyagi tekintetben számottevő sikert elérni, amelyek nem futnak jól a hazájukon kívül más országokban.

Breitenbaumer László (Infinity): Őszintén, nem hiszem, hogy lenne olyan terület vagy egy olyan alternatív lehetőség, amit a nagyobb kiadók ne vizsgáltak volna meg, ne láttak volna benne potenciált, ne vettek volna észre, stb., stb. De persze lehet, hogy van, csak a kisebbek sem vették észre, nem tudom. Még egy olyan rendezvény sem teljesen jó ötlet, ahol csak a kisebb és közepes kiadók lennének jelen. Ennek nem sok értelme lenne ilyen formában, a nagyok „kizárásával” jelentős látogatótól és vásárlótól esne el a dolog, hisz nem véletlen kapták a „nagyobb” titulust ezek a kiadók. Mégiscsak ők vonzzák be jobban az embereket számos kiadványaikkal. Valamilyen „egészséges egyensúlynak” kell(ene) kialakulnia, ami kedvező minden szereplő számára. Jó, ilyen meg nem lesz…

Horváth Antal (Anagram Comics): Igen, látok. De inkább művészeti, mint piaci szempontból. Persze nincs kizárva, hogy a kettő akár össze is találkozzon.

Szűcs Gyula (Kaméleon Komix): Az európai képregényes csemegéket és a kultikus fekete-fehér kiadványokat látom a kis kiadók lehetséges játszóterének. És persze a magyar szerzők kiadványait, mert őket mostanában mintha elhanyagolnának a hazai kiadók, miközben egymást licitálják túl a nagy bejelentéseikkel. A Kaméleon Komix szerkesztőjeként ugyanúgy, ahogy eddig is, minden évben szeretnék kiadni jó képregényt magyar szerzőktől. Na persze nem köldöknézegetős önkifejezést, hanem vegytiszta szórakoztatást! Sci-fit, horrort, urban fantasyt – lényegében bármit, ahol nemhogy nem ciki a magyar környezetbe helyezett történet, hanem egyenesen menő!

Giovanni Gallotta (Frike Comics): Talán a gyerekeknek szóló képregénye. Szerintem hiányzik egy jó kapcsolat a képregénykiadók és –alkotók és az iskolák között. Jobban kellenet terjeszteni a képregényt, mint a kultúra eszközét, a média eszközét, és erre rávezetni az új generációkat is. Például workshopokkal, találkozókkal, képregénybemutatókkal, mindennel, amivel fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését.

Képregényblog: Mit vársz 2019-ben saját kiadódtól és általában a képregénypiactól?

Kovács Milán (ZSIGER.hu): Sok képregényünk folytatását és még több képregényünk első megjelenését. Izgalmas év lesz már akkor is, ha kevesebben vásárolnak belőlük, mint korábbi években. Utólag majd bánják.

Tálosi András (GooBo): 2019-ben szeretném a Maximum Bonelli előfizetői bázisát tovább növelni, ugyanakkor a Dragoneróval is szintet akarok lépni a kiadás gyakoriságának növelésével és az oldalszámok emelésével. Valamint van egy titkos projektünk, aminek a bejelentésével még várok egy kicsit, mire lecseng minden körülöttünk, de nem túlzás azt állítanom, hogy az a kiadvány jelenti most nekünk a legnagyobb befektetést, az lesz az eddigi legnagyobb dobásunk.

Orosz László (Comicsmania): Kérdés, hogy a jelenlegi intenzív, felpörgetett tempót meddig bírja a piac? Vélelmezhetően nagy pénzek kerültek befektetésre, és mindenki egymásra licitál. A Comicsmania ebben nem nagyon szeretne részt venni, bár nem kizárt, hogy egy próbát mi is fogunk tenni valamelyik populárisabb címmel. Annyi haszna mindenképpen van a versenynek, hogy a kiadványok formailag és tartalmilag is egyre igényesebbek lesznek (pl. keménytáblás kötetek megjelenése), és mindenkinek a legjobbat kell kihoznia magából a képregénypiacon való maradáshoz.

Bayer Antal (Nero Blanco Comix): Az őszi rendezvények után mindig jön egy csendesebb időszak, amikor próbálom átgondolni a következő évet. Bár idei 8 újdonságommal éppen csak benne vagyok még (darabra) a top 10 hazai kiadóban, az elmúlt négy évben mindig közel kétszer ennyim volt. Valószínű, hogy jövőre egy kicsivel több lesz, de az is, hogy végképp le fogok állni a nagyon olcsó füzetekkel. Az biztos, hogy tartom magamat a fekete-fehér vonalhoz, és nem csak anyagi, hanem esztétikai okokból is.
Hogy összességében mi lesz jövőre, főként a nagyokon múlik. Az Eaglemoss és az Hachette számomra kiszámíthatatlan, de a Fumax, a Vad Virágok és a Pesti Könyv idei erőteljes felfutását teljesen tudatosnak látom, szerintem ők nem fognak leállni, és úgy tűnik, a Kingpinnek is van még néhány aduász a tarsolyában. Szóval ha fogadnom kéne, én egyelőre hosszra játszanék.

Breitenbaumer László (Infinity): 2019-ben is remélem, tartjuk a kitűzött terveket, bírjuk a tempót, bírják szuflával a képregényrajongók, és legalább ilyen évünk legyen, mint a 2018-as, ha nem jobb! Sőt sokkal jobb legyen! A piac pedig folyton alakul, formálódik, remélhetőleg megerősödik még jobban. Ha jövőre a képregények összesített száma túllépi (és túl fogja) az ideit, akkor biztosan mindenki comicban gazdag évnek néz elébe.

Horváth Antal (Anagram Comics): Ha ez a tippmix lenne, most arra fogadnék, hogy 2019 lassulással indul, ez nagyjából törvényszerűnek tűnik. Saját terveink még nem véglegesek, de az Anagram Comics reális célja a jelenlétünk megszilárdítása lehet.

Szűcs Gyula (Kaméleon Komix): Első sorban azt, hogy sikeres koncepció legyen az új kiadványunk, a képregények mellett novellákat is tartalmazó Képtelen történetek, másvilági mesék! Ha ez a hibrid formátum a képregénygyűjtők mellett az írott fantasztikum hazai rajongóinál is jó visszhangra talál, akkor szívesen összehoznék még egy-két hasonló kötetet, hiszen több olyan magyar képregényalkotó is van (Lakatos Istvántól Somogyi Gyurin át Varga Péterig és másokig), aki nemcsak a kilencedik művészeti ágban jók, hanem a novellaírásban is. De a 2019-es év kiváló alkalom lehet arra is, hogy 10 évnyi tetszhalott állapot után végre tényleg megjelenjen a Galaktika steampunk pályázatára írt Hungária kapitány képregényem, hiszen a Gombalovas-ikrek annak idején egy teljes füzetnyit megrajzoltak a Géplovagok századeleji kalandjaiból. Emellett jövőre a Kaméleon Komix – ha minden jól megy – szintet lép: épp tárgyalunk egy kultikus könyv külföldön már népszerű képregényváltozatának magyar kiadásáról, és már dolgozunk egy olyan képregényen is, ami nemcsak magyar nyelven lesz elérhető, hanem angolul a világpiacon is! Ezekről azonban most még nem árulhatok el többet.

Giovanni Gallotta (Frike Comics): Maradnak a jelenlegi képregényeink és jön 2-3 újdonság is. Remélem, a piac jó reagál ezekre.

 

10 komment
Címkék: hungarocomix

A bejegyzés trackback címe:

https://kepregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr8714393984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chavez 2018.11.26. 16:50:11

Szép-szép ez nagy idill, de az országos terjesztésre akkor is sürgősen ráférne valamiféle fejlesztés a jövőben, mert ebben a formában katasztrófális. Nem fővárosiként óriási hátrányból indul az ember. Nincsenek rendezvények, sok kiadványt más és más webshopból, más és más szállítási és fizetési móddal lehet csak megrendelni, a kedvezmények pedig mind eltűnek a postaköltségeken, amire előbbiek miatt éves szinten én pl. több tucat képregény árát költöm el. A sérült csomagokról, időben nem megérkező futárokról (= pocsékba ment nap) nem is beszélve.
Legalább megyeszékhelyenként, de legalábbis nagyobb városonként lehetne egy-egy hely, ahol valamiféle "mindenki jól jár" megállapodás alapján a kisebb kiadók kiadványait is meg lehetne vásárolni személyesen. (Pl. kisebb könyvesboltok, egyéb szolgáltató egységek.) De egy nagy, közös webshop működtetése se lenne ördögtől való ötlet.
Ezzel kapcsolatban dugják össze a fejüket az illetékesek, mert én elsősorban a kiadókat szeretném támogatni, nem pedig a postát, a futárszolgálatokat vagy a tömegközlekedési vállalatokat.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2018.11.26. 18:32:59

@Chavez: Valami azért mocorog, hiszen Szegeden most már nem csak fesztivál, hanem börze is van évente, Szombathelyen is úgy néz ki, gyökeret ver a Képregénybazár (jövőre már valószínűleg az is fesztivál néven fog futni), nemrég volt az első Dunaújvárosban, és nemrég olvastam, hogy Debrecenben képregénybolt nyílt.
Tudom, te győri vagy, és nem hoz lázba, hogy más városokban mi zajlik, de az a helyzet, hogy akkor történik valami, ha a helyiek maguk kezdeményezik. Éppen a "kisebb" kiadók azok, akik legkönnyebben kaphatók egy vidéki kirándulásra.
Sajnos én épp múlt héten hoztam el a készletemet egy szegedi könyvesboltból, mert egy év alatt egy darab Zórád-füzet kelt el náluk... Ha 100-200 példányban adunk ki egy képregényt, nem engedhetjük meg magunknak, hogy mind a 20 megyében legyen belőle akár csak 2-3 példány is abban a reményben, hogy hátha betéved oda valaki, pont képregényt keres, és pont a miénk tetszik meg neki.
A postázásról mindenkinek mások a személyes tapasztalatai. Én öt éve küldök képregényeket webes rendelőknek, buborékos csomagolásban, ajánlva, eddig egyetlen egyszer fordult elő, hogy elveszett. De ettől még tudom, hogy valós a probléma, és vásárlóként én is jártam már pórul.
Ami a közös webshopot illeti: nem akarok nagyon kategorikus lenni, de nem látom megoldhatónak logisztikailag, nincs recept a "mindenki jól jár"-ra. A Comicsinvesten sok minden kapható, a Szukitsnál úgyszintén, ezeket tudom ajánlani.

Chavez 2018.11.26. 19:52:41

Köszönöm. Sajnos erre a válaszra számítottam.

corto maltese · http://anarchistakispolgar.blog.hu/ 2018.11.27. 00:27:24

Főleg a fumetti dömping igazán érdekes számomra. Ha 5-10 éve lett volna, mennyire tudtam volna örülni, legnagyobb szívfájdalmam a Dampyr "kaszája" volt, legnagyobb favoritok között volt... (Nem olasz, de a XIII abbamaradása volt még ekkora bánat). Most meg a Dampyr is újraindult egy jó ideje, bár számomra kicsit elveszett már a varázsa a fumettiknek (azért pár kötetet persze beszereztem)...

Ami tényleg szomorú lehet, hogy nincs echte magyar DC/Marvel vagy inkább Dark Horse jellegű mainstream kiadó (persze nem a magyar szuperhősök hiányára gondolok, sőt, nem hiszem, hogy azoknak sok értelme lenne egy két gegjellegű, önironikus kiadványt leszámítva néha), ami saját címekkel (is, de főleg) és saját (így elsősorban - de nem feltétlen - magyar) alkotókkal tarolhatna. Valószínűleg persze nem véletlen, hogy nincs ilyen. Így nézve a magyar piac, csak itt is a külföldi felvevője lett és puszta fogyasztói piac lettünk, mi nem tudtunk valami világhírűt kitermelni. Talán még egy teljes generáció kell (akik a ma és korábban kiadott minőségi külföldin nőttek fel), hogy történjen érdemi változás, legyen valami innovatív hazai piac és alkotók... Elsősorban alkotóműhelyek kénének stabil anyagi bázissal, amire életpályákat lehet építeni. Talán a Hegy (szerintem kvázi) bebukása jó példája annak amire gondolok. Rettentő erős (volt) benne a potenciál, de még nem volt meg az anyagi bázis és egyéb körülmények, hogy ki lehessen aknázni, kár érte, pedig kb. egy amolyan magyar Dark Horse (akár külföldön is életképes) húzócíme lehetett volna egy erős, támogató kiadóval mögötte. Legalábbis én ezt éreztem benne. A Bloodlust pedig szintén futhatna annál a (nem létező) kiadónál. (De biztos van még pár cím, ami elférne ott, csak ezeket ismerem jobban.) Szóval főállású képregényalkotók stabil és jelentős létszámú megjelenésére nem fogadnék nagy tétekben 10-20 évig, pedig arra lenne nagy szükség hosszútávon szerintem a magyar képregénykultúrának. Mondjuk most biztos feltaláltam a spanyolviaszt ezzel. :)

Ez a terjesztés mizéria szintén meglep, a webshopok és futárok korában budapestiként nem is gondoltam arra, hogy ez ilyen meghatározó probléma lehet a piac érvényesülése szempontjából, pedig - nyilván persze az agglomerációt levonva - de 7-8 millió emberről beszélünk még. Szóval ha jól értem gyakorlatilag a piaci lehetőségek döntő része akkor erősen kihasználatlan emiatt, tehát még lehetne bőven növelni a vásárlói bázist ideális esetben akár két-háromszorosára is?

Mellesleg azért a külföldiek közül mindentől függetlenül a Corto Maltese képregényt (ha nem lenne elég nyilvánvaló) nagyon hiányolom... Arra vajon mikor érik meg a magyar piac vagy mi lehet az akadálya, hogy pont az nem került bele még a szórásba?

Egyébként ha már így belevágtam, még egy dologra kíváncsi volnék. A kepregeny.net-ből, hogy és miért lett kilencedik.hu? Én nem is tudom hány évig nem is foglalkoztam képregényes dolgokkal, pedig a fórumon előtte (és pár honosító oldalon mint olvasó) elég aktív voltam, aztán amikor vissza néztem, akkor nagy nehezen rájöttem, hogy amit keresek az kilencedik.hu néven fut és gyakorlatilag nulla rajta a közösségi élet, de a többi oldal is sokkal kihaltabb lett (zömében inkább megszűnt, talán a hálózsák maradt már csak meg hírmondónak abból az időkből). Mi történt? Mert már a fórum (forum.kepregeny.net) elvesztése szerintem hatalmas érvágás lehetett a magyar képregényes közösségnek. (Akkoriban pont nem voltam aktív már ott, teljesen lemaradtam erről, így erről semmit nem tudok.) Még ha a facebook miatt amúgy is csökkent volna az aktivitás, de akkor is. Ez mikor történt pontosan? Mert pl. kíváncsi lennék akkor már arra is, hogy vajon a képregénykiadások-fogyasztások és az erős netes közösség megszűnése, széttagolódása (kiöregedése?) között némi összefüggés?

Elnézést a sok kérdésért, de mint mondtam, azért egy időben erőteljesen (az internetes kezdetek fénykorában) ott voltam, így nagyon kíváncsi lennék, de már nincs az a tök aktív fórum, ahol erre rákérdezhetnék... :( És ez a poszt most kihozta belőlem ami bennem volt ezzel kapcsolatban. :D (Facebookon meg már nem vagyok pár éve, de ott amit még tapasztaltam az az erőteljes fragmentáció ez ügyben, tehát a klasszik nagy képregény.net-es közösséget nem leltem már ott se.)

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2018.11.27. 08:21:01

@corto maltese: Köszönjük a hosszú hozzászólást, az érdekes felvetéseket.

Valóban a Facebookra tevődött át gyakorlatilag a teljes képregényes közösségi élet, vannak dedikált csoportok (köztük a miénk, az MKSZ Képregényblog) is. A Kepregeny.net 2013 szeptemberében alakult át Kilencedik.hu-vá, erről annak idején készítettünk is interjút egyik szerkesztőjével: kepregeny.blog.hu/2013/09/11/kilencedik_hu_vs_kepregeny_net_gyorsinterju. A Facebookot lehet szeretni vagy nem szeretni, de mindenképpen érdemes használni, mert ennél praktikusabb jelenleg nincs. Nem gondolom, hogy erősebb lenne a fragmentáció, mint annak idején a KN-en, akkor topic-ok szerint böngésztünk, most csoportok szerint, mindenki megtalálja, amit keres. Mi több, az FB-n már a legtöbb kiadónak is van saját felülete, ahol hatékony párbeszédet tud folytatni olvasóival.
Egészen biztosan volt lemorzsolódás is, de szerintem bővülés még inkább, és ez a rendezvények látogatottságán is meglátszik, hiszen tíz évvel ezelőtt átlagosan 500-an jártak börzére, most meg 1.200-an. És a rendezvények kommunikációjában is nélkülözhetetlen ma már a Facebook.
A Budapest-vidék problémát illetően nem tudok többet mondani, mint amit Chaveznek már válaszoltam. Értem, hogy a webshopnak van költsége, a postázásnak van kockázata, de korábban még ezek a lehetőségek sem léteztek. Szerencsére az újságos terjesztésben kapható képregények száma az elmúlt pár évben ismét nőtt, így sok településen mégiscsak elérhetők a legnagyobb példányszámú kiadványok, mint például a Marvel és DC képregények, a Garfield, a Kockás és a Hahota Pörgető.
Corto Maltese képregény eddig egy jelent meg, a Velencei mese, még bő 20 évvel ezelőtt, de még ma is kapható. Szerintem előbb-utóbb sor fog kerülni más epizódokra is. Még mindig nagyon jó. :)
Hogy a magyar zsánerképregények miért indulnak be ilyen lassan, arról kötetnyit lehetne írni. Legyen itt elég annyi, hogy nem csak pénz kérdése, ennél összetettebbek az okok.
Egyébként az, hogy a magyar inkább felvevőpiac, nem egy különleges dolog. Képregények tekintetében a legnagyobbakat leszámítva, mindegyik az, még a német is... A világhírt nem adják olcsón.
Azt is látni kell, hogy még a legerősebb piacokon sem evidens, hogy egy alkotó kizárólag képregények készítéséből tudjon megélni. Ez csak a legjobbaknak megy, akiknek több 10 ezres, 100 ezres eladásaik vannak. És ilyen nincs sok még Franciaországban vagy Olaszországban sem. A többség képregények mellett sok minden mást is csinál, illusztrál, animációkat készít, storyboardot rajzol, tanít, vagy éppen egész más szakmában van főállásban, és szabad idejében, fontolva haladgat.

corto maltese · http://anarchistakispolgar.blog.hu/ 2018.11.27. 13:39:29

@Bayer Antal: Én is köszönöm a választ! Igen, akkor kissé romantikus elképzelés volt a stabil egzisztenciális képregényalkotói szakma… :)

A velencei mese természetesen megvan. Remélem a próféta beszél belőled! :) Egyébként én már (kezdetnek) a rajzfilmeknek is örülnék, magyarul azokból is csak egy jött ki.

Egy dologban azért vitatkoznék, persze nem tiszteletlenségből! :) És kicsit hosszabb leszek mint illene, néha vannak ilyen grafomán hullámaim, ez most egy ilyen és előre is elnézést emiatt és szintén előre is köszönet, ha jut rá idő! (Ne vegye senki offenzívnek, vagy spamnek, remélem nem gond, ha itt és most adok ezeknek a gondolatoknak hangot.)

Értem és elfogadom én a facebook dominanciát és hogy pozitív a mérleg összességében, de ettől függetlenül mondjuk úgy, hogy szubkulturális közösségi szinten sajnálom, hogy nincs utódja a kilencedik.hu-n a fórumnak és csak az fb maradt. A knet a fórummal együtt egy aktív és (persze főleg a fórum miatt) interaktív oldal volt, ez a kilencedik.hu-ról már annyira nem mondható el (félre értés ne essék, természetesen ez nem a kilencedik hibája). Persze ez a sajnálat része erősen szubjektív, de a másik objektívebb része az, hogy szerintem sokkal átjárhatóbb és átláthatóbb volt a fórum (illetve általában a klasszikus fórumoldalak azok), valamint – annak ellenére hogy alapvetően nem csak valódi nevek voltak – jobban megismerhetővé vált az egész közösség, nem csak az azonos érdeklődésűek köre (pl. Marvel vs Képregénymúzeum gyűjtői nagyon ritkán találkoztak/nak volna szerintem egy-egy izolált fb csoportban a sok közül). Tehát azért sokszor belenéztem más-más topikba, így olyan képregény és képregényszerető személy (!) is a látóterembe került, amiről amúgy nem is tudtam volna vagy alapból nem tartottam érdekesnek és az fb csoportjába alapból be se léptem volna (a profilját nyilván be se jelölöm ha személyről beszélünk, hiszen nem is ismerném).

A facebookon nagyon izoláltak a különböző csoportok, most hasra ütök, lehet pont rájuk nem igaz, csak a példa kedvéért: a marvelesek jó része nem ismeri a fumettis keménymagot és viszont, ellenben ez a fórumon sokkal inkább szervesen és oldottan közelebb került egymáshoz anno, ha más nem a kiadók topikjában (ahol olyan kiadókat is megismertek amit máshogy amúgy nem, és itt is konkrétan a kiadót ismerték meg, nem csak a termékét, nem egy kiadói oldallal kommunikáltak elsősorban hanem egy konkrét személlyel), aztán meglátták a másikat utolsó kommentként egy teljesen más topiknál és ismerve a másikat kíváncsiságból simán rákattinthattak arra a topikra és az illető már is megismert egy másik témát, amit amúgy nem (még ha csak egy-egy komment erejéig, de hosszútávon ez akár többet is eredményezhetett).

És még ha ebben tévednék is, szerintem a párbeszédek is gördülékenyebbek egy klasszikus fórumon. Értem, hogy a kiadói kommunikáció jobban megy, és nem is várom el tőlük, hogy ott ne létezzenek, nagy ziccer lenne kihagyni, teljesen érhető, de itt is a közösségi és a klasszikus fórum szintre gondolok. A facebook szerintem nem jó fórum. Sok mindenre nagyon praktikus, sok mindenre nagyon jó (esemény, reklámozás, közvetlen elérése a másik személynek), persze, de a klasszikus fórumformátumok, oldalak tekintetében erős visszafejlődésnek tartom. Pl. ha rányomunk egy válaszra, akkor nem a citált kommentre utal a hiperlink, csak a megválaszolt komment gazdájának a nevét írja a válasz elé, de hogy melyikre reagált az illető, azt a kontextusból és macerás visszatekeresékből kell kibogarászni egy komoly és hosszú vitánál. Egy komolyabb, hosszan (akár hónapokon át elhúzódó) beszélgetésre, vitára jóval kisebb a lehetőség, mert egyszerűen kényelmetlen és követhetetlen egy (fórumokhoz képest) igen rövid idő után. Ráadásul a visszakeresés is sokkal bonyodalmasabb. Berakja az ember az fb csoportba a posztot, páran reagálnak, kisebb vita persze még kialakulhat, aztán elhal a következő poszttal, és pár hét múlva, már csak ha valaki legörget 0,5 km-t akkor találhatja meg véletlenül (!) esetleg az őt érdeklő vitát és posztot, de azt friss vérként már nem tudja beindítani, mert macerás újra folytatni is. Így ha valaki belép a csoportba, akkor nem tud archívumot böngészni, adott témát az elejétől újra olvasni, adott témakörön belüli topikok között keresgélni (ezekre nincs külön fb csoport, ha nem csak úgy néha megjelennek az fb csoporton belül, aztán ahogy jöttek eltűnnek), ellenben a legjobb esetben is kicsit már belterjes párbeszédekbe futhat maximum bele, amiknek az előzményét nem tudja visszakeresni, pedig lehet hogy amúgy egy izgalmas vita tartalmas résztvevőjévé válhatna ezáltal a továbbiakban. Tehát a fórumozás dinamikája szerintem az fb-n nagyon ad hoc és rövid életű, és jóval kisebb mélységéket enged meg, mint egy klasszikus fórum.

És most karakterlimit miatt következő hsz-ben folytatom… :)

corto maltese · http://anarchistakispolgar.blog.hu/ 2018.11.27. 13:41:03

(Az előző hsz-em folytatása)

Arról nem is beszélve, hogy még ma is releváns tudásanyag is eltűnt a fórummal együtt a magyar képregényes kultúrából, afféle képregényiskola (minimum középiskola:) tűnt el. Anno a fórumot olvasva már akadémikus szakértőnek érezhettem magam adott témában ha végig olvastam egy-egy topikot. Persze nem voltam és lettem az, de nagy élmény volt, ami sokat hozzáadott a képregények szeretetéhez (és a vásárlási kedvhez, hogy az esetleg erre járó homo oeconomicusokat is meghassam:). Most szakosodott oldalak, csoportok vannak, de ezek már nehezen visszaolvasható tudást halmoznak fel, emiatt, hiába zajlik egy beszélgetés már-már egyetemi szinten, míg a következő "általános iskolás" szinten (remélem érthető, hogy ez most nem dehonesztálása a kommentelőknek, hanem a témában való elmélyedésre gondolok), nagy esetleges mit szed magára az "iskola" "hallgatója" (a csoportba látogató személy). Más szempontból persze elismerem, hogy kikerülhetetlen és jónak is nevezhető a facebook.

Persze lehet idealizálom a knet fórumát (technikai oldalról viszont nem gondolom) és elfogult vagyok, mert én - az interjúból általalam kiolvasott - a fórum agonizációjából már kimaradtam, no meg igen erős nosztalgiával gondolok vissza rá, éppen a legaktívabb időkre. Tudom, hogy ennyi idő után csak egy jelentős (és akár költséges) reklámozás után és baromi lassan lehetne újra éleszteni egy ilyen fórumot, ráadásul nyilván már sokkal kevesebben jönnének még így is, tehát tudom, hogy ez a hajó nagyjából már elment (ha nem is örökre), csak nem gondolom, hogy ez szükségszerű volt – ha jól vettem ki az interjúból - sokkal inkább kényszerszerű. Nagyon kár érte.

Most megint baromi hosszú lettem, remélem nem volt időrabló minden gondolatom, ha elolvasásra került és elnézést az esetleges csapongásokért is, és erről eszembe jutva és megint magam mellett beszélve, beugrik, hogy az fb-n ilyen hosszúakat képtelenség kommentezni, mert az még tovább fokozná az ottani beszélgetések macerásságát, meg azok az apró betűk, stb...

Egyébként még egy - ígérem utolsó - megjegyzés és röviden... :D A rendezvénylátogatás népszerűsége szerintem nem feltétlen korrelál az fb eseményszervezési és reklámozási lehetőségeivel, persze ez csak spekuálció részemről, de szerintem ha nem lenne ez a baromi erős képregényfilmes felhajtás és azt kísérő jelenségek az utóbbi években, sokkal erőteljesebben stagnálna a magyar képregénypiac (is), fb ide vagy oda. Persze, elfogadom, hogy ez egy elég pesszimista hipotézis, mert tudom, hogy nem csak Marvel/Dc fogy és kerül kiadásra, de azért szerintem ez inkább belejátszik a tendenciába, mint az fb. :) Ami szerintem engem ebben picit megerősít, hogy pl. a mangásoknál én nem látok növekedést, persze az animék népszerűek, meg a kapcsolódó rendezvények, de ott (tippre) szerintem nincs ilyen felfutás, mint a nyugati képregényeknél, sőt ha nem is csökkent feltétlenül, de szerintem simán max. stagnál a japános (anime, manga) érdeklődésű szubkultúra létszáma és a piac is.

Még egyszer elnézést hogy csak ilyen hosszan tudtam kifejteni, illetve az e miatti dupláért.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2018.11.27. 13:45:42

@corto maltese: Természetesen vannak olyan előnyei a fórumnak, amelyeket az FB képtelen reprodukálni (vagy csak nagyon nehezen). De én úgy láttam, hogy a KN már az átállás előtt kezdett elhalni, vagyis a felhasználók maguktól léptek át ebbe a másféle rendszerbe. Azt is hallottam, hogy a fórummotorral gyakran voltak gondok, el is veszett párszor részlegesen vagy teljesen, úgyhogy én megértem, hogy az üzemeltetőjének nem volt kedve újraéleszteni.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2018.11.27. 13:50:54

@corto maltese: A másodikra: nem akartam olyat mondani, hogy az FB miatt nőtt volna a rendezvények látogatottsága, ha ezt lehetett belőle kiolvasni, elnézést. Azt mondtam, hogy már mindannyian az FB-t használjuk reklámozására és tájékoztatásra, kényelmi okokból.
Egészen biztos, hogy a képregények alapján készült filmek és Netflix-sorozatok sok új szuperhős-rajongót hoztak, akiknek egy része elkezdett (újra) érdeklődni a Marvel/DC képregények iránt. Erre a tendenciára épít az Eaglemoss DC-sorozata és a Hachett Marvel-sorozata. És természetesen ők is nagyrészt a Facebookot használják sorozataik reklámozására. :)

corto maltese · http://anarchistakispolgar.blog.hu/ 2018.11.27. 14:32:29

@Bayer Antal: Megértem, hogy nem csinálták tovább ilyen körülmények között, és az addigiakért is nagyon hálás vagyok nekik. Akkor lényegiben egyetértünk, ahogy olvasom a másik kommentet is, csak én még nem végeztem el a gyászmunkát ezidáig, de most így erről beszélgetve sikerült talán eljutnom végre az elfogadás fázisába... :D Köszönöm a segítséget ebben és a válaszokat! :) A legjobbakat!