„Maradok a hülye kis emberkéimnél…” – interjú Merényi Dániellel

2018. november 30. 07:52 - Képregényblog

Napirajz5.jpgMerényi Dániel, akit legtöbben mint Grafitembert, a Napirajz alkotóját ismerik, nagy cipőkről, bringavázakról és japán gyártmányú tűfilcekről mesélt nekünk, meg arról, hogy van nélküle is elég Coelho itthon.

Szekeres Nikoletta: Pár évvel ezelőtt markánsan megváltoztattad az életed. Mi volt a legnehezebb az átállásban, és mi volt benne a legjobb?

Merényi Dániel: Nem tudom, itt most melyik ilyen eseményre gondolsz, mert több is volt ilyen. Azt gondolom, hogy az élet tele van keresztutakkal, ahol alkalom adódik venni egy kanyart. Nem mindig van persze lehetőség rá, de tapasztalatom szerint sokan inkább nem mernek más irányba indulni. Aztán az emberben benne marad, hogy igen ott, akkor lett volna alkalom, de inkább sodródtam tovább. Én tizenkét évvel ezelőtt kiszálltam a reklámból, ami jó döntésnek bizonyult. Szerintem jobb vázakat készítek, mint reklámokat. :) De nem ez volt a cél, úgy éreztem váltanom kell. Pár évre rá az egész magyar reklámszakma összeomlott, felizzott és egy teljesen más nőtt ki belőle. Már nélkülem. Win-win.

SzN: A bringaváz készítés, és az egész olaszországi út tisztára mesébe illő szál, de gondolom, azért volt sok szívás is ezekben az években. Milyenek voltak az inas évek?

MD: Ezt nehezen lehet pár sorban összefoglalni. Négy év volt, tele sok keserves, szomorú, végtelenül vidám és gyönyörű pillanattal. Nemcsak szakmát tanultam, hanem rengeteg emberi dolgot is. Milyen a migráns lét, milyen beilleszkedni egy kis helyen, ahol mindenki mindenkit ismer. Milyen az, elfogadtatni magad, elsősorban a tetteiddel, mert kamuzni sokan tudnak. Nehéz csoda volt.

SzN: A Napirajz olyan, mint egy örömrajz, ahogy meg te aposztrofálod néha, stressz rajzok. Mennyire került előtérbe a napi politika, változott-e ez, változik-e ez?

MD: Itt különválasztanám azokat a rajzokat, amiket az Indexre és a Vasárnapi Hírekbe rajzolok, minden mástól. Ami közéleti témájú, az sohasem örömrajz. Inkább kínosan röhögés, miközben markoljuk a villámhárítót, vagy ingatjuk a fejünket. A blogom és a Patreon site már inkább öröm, most már épp egy másik pólus, egy párhuzamos világ, ahol mindenki hülye, aljas és bántón őszinte a másikkal. De úgy, hogy közben nem is próbál meg más lenni.

napirajz_audimvan.jpg

Forrás: napirajz.hu

 

SzN: Feladat-e ma, mondhatni „morális kötelesség” véleményt formálni politikai kérdésekben?

MD: Azt hiszem, eljutottunk arra a pontra, hogy igennel kell válaszolnom. Pár évvel ezelőtt csak amolyan humorbonbon voltunk a gondolkodó és érző magyarok zsebében, még allegóriákat használtunk, a sorok között utalgattunk erre, meg arra… összekacsintottunk, hogy „ugye, érted, hogy értem?” Ma már utcakő vagyunk a barikádon, páncélból nyújtott lakmusz. Szomorú, mert a karikatúrának nem lenne szabad ott lennie. Történelmileg az újságok leghátsó oldalán van, a keresztrejtvény mellett. Nem az utcai póznákra tapétázva, tüntetések háttereként.

napirajz_buncselekmeny.jpg

Forrás: index.hu

SzN: Érzed-e, hogy ez a permanens tevékenység, amit csinálsz, hat a közvéleményre?

MD: Igen. Ijesztő és bazinagy felelősség.

SzN: Milyen technikával csinálod a rajzokat?

MD: Japán gyártmányú tűfilcekkel rajzolok irodai papírra és beszkennelem őket. Egyre gyakrabban rajzolom elő ceruzával, és van, hogy számítógépen még igazítok a kompozíción. Öregszem, durván.

SzN: Miből inspirálódsz? Miből jön egy olyan ötlet, mint mondjuk a hosszú cipők, ha ez nem kulisszatitok…

MD: Kiapadhatatlan forrás sajnos a jelenlegi vezető elit. Tele olyan figurákkal, akik önmaguk paródiája. Az esetek döntő többségében csak ábrázolni kell a szituációt. Vagy maximum kisujjal pöccinteni rajta egyet. A hosszú cipők a nagy lábat jelentik. A sok sem elég, a minden se sok. Minden kell nekik, és most és azonnal. Akkorák a cipők, amekkorák a papírra férnek.

napirajz_nemeth.jpg

Forrás: index.hu

SzN: Van-e valaki, akinek megmutatod a rajzokat publikálás előtt, vagy rögtön mennek ki az oldalra?

MD: Nem. Sokszor nincs a környéken senki, amikor rajzolok.

SzN: Hogy alakult a kiadás sorsa, és tervezel-e új kötetet, akár a Napirajzzal, akár mással?

MD: Az első könyv 2007-ben jelent meg, a Titkos Fióknál, de jópár éve már a Shirokuma a kiadóm. A könyvkiadás itthon nagyon nehéz ügy. Pont annyi hardcore olvasóm van, hogy miattuk még éppen nem rentábilis ofszettel nyomni a könyvet, digitálisan persze akár egyet is lehet csinálni, de nagyon drága. Kis példányszám az, amit biztosan megvesznek, de a magas ár miatt pont azokat „büntetem”, akik mindent megvesznek/megvennének tőlem. Nem érzem fairnek az ügyet így. Mindig jó, ha van valami kézzelfogható produktum is, de hajlok arra, hogy ez inkább legyen valami extra tartalom, kis terjedelemben (pl. a naptár, vagy egy fiktív magazin), semmint a már úgyis megjelent rajzokból egy gyűjteményes kötet.

SzN: Mennyire érzed magad a képregényes szcéna részének?

MD: A képregényes szcénának nem vagyok része, ezt szerintem nyugodtan el lehet mondani. Amikor a Napirajz robbant, nagyon sok sértő, személyeskedő jelzést kaptam a szakmától. Ez akkor szinte lehetetlenné tette a közeledést. Talán mostanra megenyhült irányomban a társaság, nekem sohasem volt semmilyen problémám senkivel, sokak munkáját, tehetségét a reklámos időkből tisztelem és becsülöm. Miskolcon élek, nem nagyon mozgok eseményeken, talán mondhatjuk, hogy történelmileg alakult így.

SzN: Az interjúkból az jön le, hogy sokat rágódsz fogalmakon, a fogalmak használatán (píszí, trend, kézműves stb.), miért fontos ez ennyire?

MD: Hm. A rágódás szerintem nem igaz, a felsorolt szavakkal sincs bajom, inkább azzal, ahogy elhasználjuk őket. De szerintem van nélkülem is elég Coelho itthon, nem kell több megfejtő. A píszí szerintem inkább árt, mint használ (elég, ha az ember nem bunkó, és akkor tudja, hogy mikor használja azt a szót, hogy dagadt vagy kövér). Viszont a spontaneitásnak, az őszinteségnek árt, ha rugózunk azon, hogyan csomagoljuk be a véleményünket. A trend… hát. Szerintem mindenki érti, itt mi jönne. A kézművest is kivesézték már sokan, olyan ez, mint amikor felhív a szemüveges, ecsethajú faszi, hogy mit szólok valamihez én, mint tech-startup…. hogy mi? Legfeljebb kisiparos vagyok, oké?

SzN: Hogyan töltekezel, hiszen egyszerre rengeteg dolgot csinálsz?

MD: Sehogy. Éppen égek ki. El kell engednem egy csomó gyeplőt. Tanulok zenélni, egyszerre több hangszeren is, most ez húz ki a depresszióból éppen. Mindent elvállalok, aztán semmire sincs annyi idő, mint kellene. Emiatt stresszes vagyok és folyamatosan fáradt, a munkák sem olyan színvonalon készülnek el, ahogy egyébként képes lennék megcsinálni. Nem jó.

SzN: A reklámos évek, illetve a teljesen más irányvonalú bringakészítés (bár, gondolom, marketing ott is kell valamennyire, de a készítés maga kézműves tevékenység) beszivárog-e valamelyest a Napirajzba? Akár technikában, akár egyebekben?

MD: Minden kihat a Napirajzra, amiben benne vagyok, amit csinálok. Az életem része.

SzN: Van-e most kedvenc vázad? És van-e kedvenc képregényed/rajzod?

MD: Hú. Itt nem említenék senkit kifejezetten. Mindkét területen rengeteg a tehetség és a ragyogó teljesítmény. Komolyan. A vázépítésben pont most zajlik egy generációváltás és nagyon zúznak a fiatalok. A grafikában pedig…. ott az internet, elég csak az épp lecsengett inktober termését végignézni, az állam leszakad. Maradok a hülye kis emberkéimnél, inkább!

Merényi Dániel a Hungarocomixon a Titkos Fiók standjánál dedikálja a Napirajz-köteteket.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kepregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr3614405050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2018.11.30. 15:52:03

Gyomrot tejbepapi ajz,
Lelket meg a Napi Rajz.
:)

hidroponi 2018.12.01. 19:17:36

Dániel, így ismeretlenül is drakulálok!
Élvezem a műveid és szelepként működnek hogy kibírjam a mindennapi politikai őrületet.

Secnir 2018.12.01. 20:51:55

...hogy sújt minket ez a gyönyörű kurvaélet...

csorsza 2018.12.01. 20:56:34

Nem tudom, de szerintem a Napirajz többnyire szar. Erőltetett alkalmazott grafika.

Dr. Tom 2018.12.01. 21:40:10

@csorsza: gyerekként a sör is szar, de előbb-utóbb mindenki felnő hozzá ...

$pi$ 2018.12.02. 07:49:29

Dani, Dani, elfogult vagy. Nem megmutatsz dolgokat, hanem gúnyolódsz, nem ábrázolsz, hanem vádolsz. Ráadásul a védett kis környezetedben... Politikai propagandista vagy.

Nem baj, ilyen is kell, csak nem kéne becsapnod magad. :(

Csányi Viktor 2018.12.03. 14:15:01

@$pi$: Ilyen az, mikor nem ismered valaki munkásságát (vagy legfeljebb az Indexről, ami talán a Merényi-jéghegy csúcsa). Pont nem volt jellemző rá a politizálás, egy évtizeden át elzárkózott tőle, ahogy sokan tettük. A mindennapok szürrealitása szerintem elmosta mára azt a határt, ami miatt valaha a Hírcsárda (vagy akár a Kretén, a MAD) érdekes/hülye színfolt volt a humor egén. Ma már nem tudhatod biztosan, hogy az a rajz a gúnyolódás csupán vagy épp ez történik grétán (mondjuk egy sajttájékon a kormányszóvivő vagy a cirkuszban a minielnök gúnyolódik így valakin)!

$pi$ 2018.12.03. 15:56:45

@Csányi Viktor: "Pont nem volt jellemző rá a politizálás, egy évtizeden át elzárkózott tőle, ahogy sokan tettük. "

Amikor még nem volt állandó napirajz csak amolyan szabadúszóként néha egy-egy, azok a rajzok mindenféle dolgokról szóltak. Mindenféle emberek mindenféle dolgairól. Aztán az index csinált belőle egy állandó rovatot, ahol minden egyes rajznak politikai töltése lett. Vagy politikusok vannak rajta (legtöbbször) vagy valami napi politikai dolog, természetesen mindig a kormányt kritizálva.

Ezek már sokszor nagyon erőltetettek, nyilván akkor is kell valamit mondani, amikor épp nem történt semmi vicces. Ilyen a politikai propaganda, vicces akar lenni, de a legtöbbször nem jön össze. Csak gúnyos marad.

"Ilyen az, mikor nem ismered valaki munkásságát"

Argumentum ad hominem.

"A mindennapok szürrealitása"

Az b+, a mindennapok szürrealitása. Ilyen az, amikor elfogult vagy. Az elfogult politikusszurkolók mindig roppant szürreálisnak látják a világot, amikor éppen nem azok vannak hatalmon, akiket ő akar.

Képzeld el, hogy a másikaknak meg az volt a szürreális, amit a te kedvenceid csináltak amikor alkalmuk volt rá. Hát ennyi, pártod van, nem igazad.

Csányi Viktor 2018.12.03. 18:28:05

@$pi$: Az én kedvenceim? :D Része vagyok a kezdetektől a mostani végrehajtó hatalomnak, első sorból láthatom egy ideje a hülyeséget és a kontraszelekciót. És persze láthattuk tíz éve is, legfeljebb nem ezeken a szinteken. Nagyon sok régi fideszes káder csömörlött már meg ettől a tempótól. Persze sokaknál nagy úr a pénz és asszisztál, de nem lehet mindenkit kompetens emberekkel pótolni, aki feláll.