Nem méltatni fogom a Nagyszerű nőket, legalábbis nem a témája és megközelítése miatt, ezt meghagyom a tematikus honlapoknak és blogoknak. (A kiadó honlapjáról elérhető néhány ajánló.) Én a képregényekhez értek, nem a feminizmushoz. Inkább arról beszélek örvendezve, hogy jelennek meg ilyen típusú…
Vegyes társaságban kínos helyzetbe kerül az értelmiségi, ha bedobja a „giccs” szót, és magára vessen, ha pillanatokon belül lesznobozzák. Márpedig a képregényolvasóknál vegyesebb társaságot elképzelni sem lehet, egyaránt vannak köztünk egyetemi professzorok és félalfabéták, és ha létezik is…
A nagy amerikai képregényinvázió árnyékában szép csendesen begyűrűzött hozzánk a fumetti. Persze még mindig előbbiből van messze a legtöbb (2018-ban a hazai megjelenések 58 százalékát tették ki, míg a magyar szerzők munkái nem egészen 15 százalékot, az európaiak pedig még a Kockással együtt is alig…
Miután elolvastam, sokáig gondolkodtam rajta. És arra a következtetésre jutottam, hogy ez volt a legjobb a képregényben – elgondolkodtatott.
Nem a történet gondolkodtatott el, mert abban nincs igazándiból semmi eredeti. Nem is a karakterek, mert többségükben alig vannak kidolgozva, nem válnak le a…
Daniel Day-Lewis szomorú mohikánfejével a címlapján indít a Magico Vento, magyar fordításban Suttogó Szél című Bonelli-képregény. Bár az 1990-es évek vége aligha tekinthető a westerndivat csúcsának, a vezető olasz kiadónál úgy érezték, a Tex és a Zagor mellé befér még egy vadnyugati témájú…