Már sokan felfedezték, hogy a képregény eszköztára kiválóan alkalmas ismeretterjesztő célokra. Magyarországon ez még kevésbé terjedt el, évi átlagban mindössze egy-két ilyen jellegű megjelenésünk van. Ennek az az egyik oka, hogy a képregénykiadók profiljába nemigen illeszkednek, így inkább olyanoktól lehet számítani erre a képregényfajtára, amelyek egyébként is foglalkoznak az adott témával. A Szabad a pálya pedig egészen egyedi eset, hiszen lényegében magánkiadás, a kötetet gondozó partnercég sem jelentetett meg eddig könyvet.

Ezzel együtt a magyar ismeretterjesztő képregénykiadásnak vannak már hagyományai, és tudunk említeni jónéhány emlékezetes kiadványt, például a Rajzos zenetörténetet, Anselme Lanturlu Inflációját, Larry Gonick munkáit a Képregéntől a Modern világ képregényes történetéig, a közelmúltból pedig a Cser kiadónál megjelent Nagyszerű nőket vagy az Animus által kiadott Sapienst. Még ebből a rövid felsorolásból is kitűnik, hogy az ismeretterjesztésen belül is léteznek további kategóriák. A Szabad a pályára – kicsit hasonlóan a tizenöt évvel ezelőtt megjelent Háborúfüggőkhöz – talán leginkább a „vitairat” meghatározás illik.

Bryan Caplan amerikai közgazdásztól eleve nem áll messze a provokáció, mármint a gondolatok ébresztése merész kijelentésekkel. A Wikipédián „anarchokapitalista” és „libertariánus” jelzőkkel illetik, amelyeket aligha utasítana vissza. Az Open Borders: The Science and Ethics of Immigration az első olyan munkája, amely képregény formájában jelent meg, Zach Weinersmith rajzoló közreműködésével.

Caplan nem egyszerűen bevándorláspárti, hanem egyenesen a határok teljes megnyitását javasolja, gazdasági és erkölcsi előnyökkel érvelve. Hivatkozásait tudományos publikációkhoz hasonlóan a képregényhez mellékelt apparátusban részletezi, bárki utánaolvashat, kikeresheti könyvtárakban a felhasznált irodalomlistát. Ezt valószínűleg kevesen fogják megtenni, és töredelmesen bevallom, hogy én sem tartozom közéjük, véleményemet magán a képregényen kívül csak pár Caplannal készült interjú alakította. Az érveket nem fogom itt felsorolni, csak annyit mondok el róluk, hogy alapvetően a bevándorlást ellenzők által leggyakrabban megfogalmazott problémákat és félelmeket veszi végig, módszerének lényege ezeknek a tudományos igényű cáfolata.

Humorosan optimista hozzáállása dacára a szerző világossá teszi, hogy tisztában van vele, nem fog mindenkit azonnal meggyőzni, csupán azt kéri, hogy olvassuk el a képregényét, vegyük fontolóra az érveket, és tegyünk fel magunknak további kérdéseket. Ez egy roppant rokonszenves megközelítés, melegen ajánlom mindenkinek.

Amerikai lévén Caplan elsősorban az Amerikai Egyesült Államok szempontjából, a bevándorlás amerikai történetéről és jelenlegi helyzetéről beszél, ami egy európai – pláne közép-kelet-európai – olvasó számára kissé megnehezíti az érvrendszer befogadását. Pláne, hogy az általa javasolt úgynevezett kulcslyukmegoldások némelyike már most létezik nálunk (mármint az Európai Unióban), és éppen a közelmúltban került előtérbe a hatékonyságukról szóló vita. Amerika és Európa geopolitikai helyzete is nagyon különböző, arról nem is beszélve, hogy az egyik esetben mégiscsak egyetlen nagy országról van szó, a másikban pedig egy olyan szövetségről, amelyben folyamatosan megkérdőjeleződnek a föderációs vagy konföderációs törekvések, meg úgy általában „az egyre szorosabb unió”, vagyis a nemzetállamok konvergálásának szükségessége/elutasítása az „egyszerű” gazdasági szempontokon túlmutató területeken.

Azt javaslom az olvasónak, hogy tegye félre a folyamatosan felmerülő ellenvetéseit, ne ragadjon le olyan dolgoknál, hogy amikor Caplan lelkesen magyarázza az amerikai bevándorlás sikertörténetét, egy szót sem veszteget arra, hogy az őslakosok ezt valószínűleg egészen másképp látták. A lényeg az aktuális helyzet, és hogy merre vezethet tovább az út – mert hogy a világ nem marad mozdulatlan.

Érdemes külön kitérni arra, hogy milyen lehet magyar szemüveggel olvasni a képregényt (és itt meg kell említeni, hogy az angol eredeti után a magyar az első verzió, ami megjelenik). Caplan ugyanis a legtöbb ponton szögesen ellentétes következtetésre jut, mint amit az Orbán-kormány évek óta próbál belesulykolni a választók fejébe. Nincsenek olyan illúzióim, hogy a 2,7 millió magyarországi Fidesz-szavazó mindegyike hajlandó lenne akár csak kézbe venni egy ilyen könyvet, és talán annak is örülhetünk, hogy senkinek sem jut eszébe darálóért kiáltani. De hátha akad köztük néhány tucat, netán néhány száz, aki nem áll feltétlenül ellen a számára szokatlan, de alaposan megtámogatott információknak.

Ami engem illet, Caplan érvelésével nem különösebben vitatkozva olyan kérdések merültek fel bennem, amelyekre nem kaptam választ a könyvben. (Lehet, hogy a forrásanyagban megtalálnám, de ehhez kellene nekem némi útmutató.) Talán a leglényegesebb az, hogy mennyire helytállók a Caplan által említett globális előnyök. Az világos, hogy a bevándorlás Caplan szerinti ideális alakulásával sokan jól járnának, mármint Amerika mint ország, az amerikai társadalom nagyobb része, és persze maguk a bevándorlók, különös tekintettel a második, harmadik generációra, amely már teljesen asszimilálódik (mármint az ideális forgatókönyv szerint), és esetleg a bevándorlók otthon maradt rokonsága, akiket támogatnak az újdonsült amerikai nagybácsik, nagynénik és unokatestvérek. Azt azonban egyáltalán nem látom bizonyítottnak (már csak azért sem, mert Caplan nem tér ki erre), hogy a világ többi része valóban profitálna ebből. Igencsak merész állításnak tartom, hogy globálisan nézve csak előnyökkel járna ez a folyamat, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a szerző elképzelése szerint a szegényebb országokból egy idő után „mindenki” eljönne. Persze nem mond ki ilyesmit, de az sem derül ki, hogy meddig tartana az elvándorlás, és hogy a kihaló területekre milyen sors várna.

Azon is elgondolkodtam, hogy oké, a gazdaságtudományos érvek jól hangzanak, de létezik még jó pár más tudományág is, és ezeknek nem oszt lapot Caplan. Ráadásul – ahogy azt egyébként a szerző más műveiben ki is emeli – az ember nem feltétlenül viselkedik mindig racionálisan, és bármennyire is fontos az anyagi jóléte, más dolgok is befolyásolják az életminőségét. Nekem személy szerint rokonszenves az a gondolat, hogy a bevándorlás, illetve általában a mobilitás növeli a toleranciát és a szolidaritást, és a kultúrák ötvözésével kialakulhat egy nagyon színes, nagyon izgalmas és nagyon békés együttélés. Nagyban nem fogadnék, hogy ehhez sokkal közelebb kerülhetünk az én életemben – de talán egy kicsivel igen.

Ha nem is mentem bele egy részletes tartalmi ismertetésbe, eddig kizárólag a képregény üzeneteiről beszéltem, ami igazságtalanság a rajzolóval szemben. Weinersmith ugyanis igazán remek, profi munkát tett le az asztalra, rengeteg ötletes grafikai megoldással. Ugyanakkor mindvégig az a benyomásom volt, hogy valójában egy lebilincselő prezentációt olvasok egy lelkes és lelkesítő előadótól, „igazi” képregényes megoldást nem sokat találtam benne.

A recenziós példányért köszönet illeti a kiadó vezetőjét, egyben a kötet fordítóját.

A képregény adatlapja előzetes oldalakkal együtt a Kilencedik.hu portálon.

Bayer Antal