Interjú fesztivál előtt: Michał Śledziński (Lengyelország)
A fesztivál lengyel vendégének, Michał Śledzińskinek is feltettünk néhány kérdést e-mailben. Az interjút Bayer Antal készítette.
BA: Mi volt az, amitől beleszerettél a képregénybe, mint művészeti ágba vagy kifejezési formába?
MS: Gyerekkoromban rengeteget rajzoltam (ahogy persze most is). Mielőtt felfedeztem a képregényeket, középkori lovagokról készítettem történeteket. Szöveg nélkül, hiszen még nem tudtam írni-olvasni, olyan négyéves lehettem. Csak képeket. Egy történés, egy oldal. Aztán a kezembe került a Kapitan Żbik című klasszikus lengyel képregény, és teljesen odavoltam tőle! Ez volt az első képregényem. Ebből tanultam meg, hogy az összes képet felrakhatom egy oldalra, és ezzel időt is takarítok meg, hiszen a képkockák kisebbek a papírlapnál. És azt is, hogy egyetlen nap alatt több tucat oldalt csinálhatok! Szeretek gyorsan dolgozni, ez mindig is így volt nálam, és ez egy meghatározó pillanat volt. Szóval az volt a lényeg, hogy a lehető leggyorsabban mesélhessem el a történeteimet. A képregény klasszikus működési módját igazából eléggé későn, a harmincas éveimben kezdtem megtanulni.
A tavalyi Hungarocomixon "Apokalipszis" témára rögtönzött több ismert hazai alkotó, két óra alatt készítettek kétoldalas képregényeket ebben a témában. És most kiadvány lett belőlük, ahogy azt eredetileg is terveztük. Volt, akik hozzáadott néhány oldalt, volt, aki kicsit átdolgozta az improvizált oldalakat, és volt, aki szinte változatlan formában adja közre.
BA: Melyik képregények, karakterek és alkotók adták az első ihletet, amikor elindultál ezen a pályán?
Dalibor Talajić (Horvátország) Szarajevóban született 1972-ben, de már gyerekkorában átköltözött Zágrábba a családjával, ott végezte el a középiskolai tanulmányait, miközben klarinétozni tanult a Vatroslav Lisinski zeneiskolában, majd zeneművészetet hallgatott a zágrábi zeneakadémián. Időközben felvételizett a képzőművészeti egyetemre is, de nem járt sikerrel. Miután 1994-ben lediplomázott, tizenegy éven egy zeneiskolában tanított, miközben több horvát magazin is elkezdte közölni a képregényeit, köztük az Endem zágrábi fanzin.
Valentina (Val) Romeo (Olaszország). Az 1977-ben, Messinában született rajzoló és illusztrátor a nápolyi képregényiskolába járt. 2010-től dolgozik a Bonelli kiadónak a Morgan Lost, Dylan Dog, Nathan Never és Zagor sorozatokon.
Maria Surducan (Románia, sz. 1985) Kolozsváron él és dolgozik illusztrátorként és képregényalkotóként. Munkái közül több megjelent francia, cseh és magyar nyelven is. Képregényeiben az az gondolat vezérli, hogy az érzelemgazdag történetek gyógyító hatást gyakorolhatnak. Elsősorban a kelet-európai mítoszokra és népmesékre koncentrál, és az foglalkoztatja, hogyan tudja ezeket beépíteni, újra elmondani és új kontextusba helyezni kortárs történetmesélési technikákkal. 
Ileana Surducan (Románia, sz. 1987) szabadúszó művészként dolgozik az illusztráció és a képregény területén. A vizuális médiumot történetmesélési eszközként használja, érzelmi töltetű üzenetekkel személyes eseményeket alakít át egyetemes élményekké. Előszeretettel mesél olyan történeteket, amelyekben a hétköznapi élet a fantázia világával keveredik, és meggyőződése, hogy a művészet játék, amelyben nélkülözhetetlen egy kis humor. Sokat kísérletezik a szöveg nélküli képregényekkel, a pusztán képekkel mesélés univerzális jellegével. Munkáiban vizuális metaforákat használ, amelyek több szinten is értékelhetnek gyerekek és felnőttek egyaránt. Műveit kiadták Romániában, Franciaországban, Magyarországon, Csehországban, Svédországban és Tajvanon.
A 19. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál 2024. május 12-i főeseményén az alábbi kiadók, alkotók és kereskedők állítanak standot.
A 19. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra készülve felmérést készítettünk január 29. és február 2. között a Facebokon keresztül.