Gáspár Tamás magyar képregényrajzolót kérte fel a Bild egy féloldalas történet elkészítésére arról, hogy mit csinált Angela Merkel német kancellár 25 évvel ezelőtt a fal ledöntése idején. A képregény címe "Wie Angela Merkel den Mauerfall verschwitzte", vagy hogyan izzadta át Angela Merkel a fal ledöntését.
A teljes Bild-melléklet itt tekinthető meg. A képregény olvasható méretben ezen az oldalon, képről képre tekinthető meg.
A hetedik Akárki/Elckerlijc estén 2014. november 7-én az Írók Boltjában az Anne Frankkal kapcsolatos legújabb kiadványokról beszélget Réthelyi Orsolya (ELTE) vezetésével Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész, Hédi Fanni, az amszterdami Anne Frank Ház programkoordinátora, Gács Anna irodalomtudós (ELTE) és Gera Judit (ELTE) műfordító.
A beszélgetés Anne Frank Mesék és történetek a Hátsó traktusból (Park kiadó, ford. Gera Judit) című könyvéről, valamint Sid Jacobson–Ernie Colón Anne Frank - Az Anne Frank Ház által elfogadott hivatalos életrajz – képregényben (Ulpius kiadó, ford. Juhász Viktor) és Eric Heuvel Családi titok (Luther kiadó, ford. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjai) című képregényeiről szól.
Időpont: 2014. november 7. 16.00
Helyszín: Írók Boltja (1061 Budapest, Andrássy út 45.)
"A holland művész, Typex három évet töltött Rembrandttal. Nagyszabású képregénye több életrajznál: a festő koráról, műveinek titkairól és hatásáról rajzolt színes-szagos, érzéki élményekben tobzódó albumot."
Kránicz Bence kritikája Typex Rembrandt-képregényéről a Vs.hu portálon olvasható.
Frissítés: a portál megszűnése miatt kimentettük ide a cikk teljes szövegét.
Végéhez érkezett a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlése. Az utolsó helyszíne Stary Sącz (Ószandec). Molnár Ferenc haditudósítása alapján a forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Csordás Dániel rajzolta meg.
(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)
Egyszerre több helyen nem tudunk lenni, de aki nem jut el a Szegedi Képregényfesztiválra, egy kis képregényes vonatkozással rendelkező eseményben részesülhet Budapesten is.
A Port.hu-nak az Uránia moziban tartott Sci-Fi napján 12.30-kor Vass Róbert képregényalkotó, az MKSZ ügyvivője tart előadást "Párhuzamos univerzumok rajzban és filmen: a képregények és filmadaptációik hatása egymásra" címen.
"Az óriási képregényfilm készítési hullám népszerűvé tette a korábban sokkal szűkebb körben ismert képregényfigurákat, szuperhősöket. A karakterek rajongói közül sokan nem is találkoztak még azokkal eredeti médiumukban. Mindez visszahat magukra a képregénysorozatokra is. Hogyan jelennek meg ezek a hatások, illetve előfordult-e hasonló jelenség korábban, a jelenlegi mozifilmes korszakot megelőző időkben?"
A rendezvény teljes programja itt tekinthető meg.
Ha azt mondjuk valakire, hogy képregényrajzoló, nagy valószínűséggel arra gondolunk, hogy az illető képregényeket rajzol, képregényeket szokott rajzolni, többnyire képregényeket rajzol, képregényrajzolásból él, tudja, hogy kell képregényeket rajzolni. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy Typex egy holland képregényrajzoló, de ezzel távolról sem határoztuk meg. Márpedig a Rembrandt című, 238 oldalas, színes, megrendelésre készült, mégis szerzői képregénynek az elhelyezéséhez nem árt legalább valamennyire megismernünk alkotóját.
Az 1962-ben született Raymond Kootnak – még polgári nevén – 20 éves korában jelentek meg az első képregényei alternatív magazinokban. Ezt követően készített képregényeket gyerekújságoknak is, majd egyre inkább az illusztrációs munkák felé fordult. A Typex művésznevet 1996-ban kezdte következetesen használni, 2000 és 2003 között saját képregénymagazint is kiadott Chorizo címen. Kiterjedt munkássága ellenére a Rembrandt az első könyvhosszúságú képregényre, amelyre a holland Irodalmi Alapítványtól kapott megbízást, az amszterdami Rijksmuseum támogatásával. Typex munkája egy nagyobb szabású, a festészet több holland mesterének a képregényes életrajzára irányuló projekt része.
Nem lehet eléggé dicsérni az alapítványt azért a bátorságért, amellyel kiválasztotta a képregényes életrajzok elkészítőit, legyen az Barbara Stok (Van Gogh), Marcel Ruijters (Bosch) vagy éppen Typex. Hollandiát nem szoktuk ugyan a képregényes világhatalmak közé sorolni, hiszen a populáris műfajokban kevés ismert szerzőt tudnak felmutatni, még a talán leghíresebb Joost Swarte neve hallatán is csak a mainstreamen kívül is tájékozódó rajongóknak csillan meg a szeme. Ám a holland képregénykultúra ennek ellenére jó egészségnek örvend, és számos egyedi hangú képregényalkotónak biztosít teret, a projekthez ezek közül válogattak.
Ami Typexet illeti, a nyelvi korlátok és a hozzáférhetőség nehézségei miatt korábbi képregényeiből csak címlapokat és néhány képkockát sikerült megismernem, illusztrációs tevékenységéből már jóval többet. A minták különleges sokoldalúságról tanúskodnak, az alkotó minden egyes alkalomhoz egyedi stílust választ, amelyben csak a pop art vonal felőli közelítés a közös.
A november 15-i 6. Szegedi Képregényfesztivál programja immár megtekinthető a rendező Somogyi-könyvtár honlapján. Az idei fesztivál három kiállítást mutat be: Varga "Zerge" Zoltán és Halmi Zsolt alkotók egyéni tárlatát, valamint a Nagy Háború Blog és a Magyar Képregény Szövetség által közösen lebonyolított pályázat nyerteseinek az anyagát.
Elhangzanak előadások az amerikai, a japán és a hazai képregény témájában, szó esik a szuperhős-identitásról, a diktatúrák illetve az első világháború képregényes ábrázolásáról, valamint klasszikus magyar alkotók munkamódszereiről.
A rendezvényen több képregénykiadó standot állít, és számos alkotó is jelezte részvételét.
A plakát ezúttal is Pilcz Roland szegedi képregényrajzoló munkája.
Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. A tizedik helyszíne Przemyśl. A történet Przemyśl harmadik ostroma után játszódik, amikor négy napig tartó harcok után az egyesült osztrák-magyar és német csapatok visszafoglalták a várost az oroszoktól. Mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett. Molnár Ferenc haditudósítása alapján a forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Pintér Márk rajzolta meg.
(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)
Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. A kilencedik Bobowa városához kötődik. A történet Molnár Ferenc haditudósítása alapján készült, a forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Felvidéki Miklós rajzolta meg.
(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)
"Csepella Olivér képregény tervéből nyílik kiállítás a Műhelyben.
Eszelős és szórakoztató képregény, melyben a Nyugat irodalmárai és a kávéház élőholt vendégei széklábbal és revolverrel hadonásznak a századfordulón.
A képregény elkészülésének különböző fázisait nézhetitek meg, egy kávé mellett."
Műhely kávézó, 2014. november 7-től. Megnyitó 17.30-kor. Facebook-esemény itt.
(Figyelem: az időpont megváltozott, szombat helyett pénteken, 7-én lesz!)
„Emelem poharam a legnagyobb holland művészre... Na jó, a második legnagyobbra. Először volt Rembrandt, aztán jött Typex.” - Nick Cave
Typexszel, akinek Rembrandt című 230 oldalas, színes képregénye a napokban jelent meg, Bayer Antal szakíró, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője beszélget a kiadványról a Szatyor Bárban (1111 Budapest, Bartók Béla út 36.) 2014. november 5-én este 6 órától.
A belépés ingyenes. A képregény a helyszínen 20%-os kedvezménnyel megvásárolható.
„A holland képregényrajzoló, Typex majdnem három éven át Rembrandttal élt: vele foglalkozott éjjel-nappal, esőben és szélben. Intenzív „együttélésük” eredménye ez a lenyűgöző vizuális csemege, amelyben a szerző megrajzolja „saját” Rembrandtját: a szeszélyes, hiú, arrogáns, nyers, sértődékeny, mindemellett elragadó és olykor szinte szeretni való festőt. Akit épp önnön zsenialitása tesz tönkre: nem tud mit tenni, hatalmas művésznek született.
A Rembrandt című képregény nem kulturálisan korrekt hagiografikus irat, szentéletrajz – nagyon is életszagú és direkt, rendkívül tartalmas képeskönyv azoknak, akik testközelből akarják megismerni a XVII. század egyik legnagyobb festőjét. A rajzoló mesteri módon alakítja történetét: nagyszabású és részletesen megrajzolt tömegjelenetek néha szinte absztrakt, aprólékos részletekkel váltakoznak; komor barnával telerajzolt oldalak után szinte ránk zúdul a színek kavalkádja. És ízelítőül lapozzanak csak a Rattus rattus című fejezethez – amely az amszterdami pestisjárványt idézi fel –, meglátják, Typexnél szebb patkányokat senki sem rajzol.
A Rembrandt olyan könyv, amelyet újra meg újra levesz a polcról az ember; minden erényét és csodáját csak hosszas és alapos tanulmányozás után tárja fel.” - Marijn Schapelhouman, a Rijksmuseum grafikai restaurátor osztályának vezetője
Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. Ez a történet nem kapcsolódik konkrétan egyik városhoz sem. Forrása Szádeczky-Kardoss Lajos történész Przemysltől Breszt-Litowszkig - Harcztéri élmények és lengyel-magyar történeti emlékek könyvének Tábori tréfás történetek című fejezete. A forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt MacGill Karina rajzolta meg.
(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)
Lelkesen üdvözöltem tavaly év végén az utóbbi évek egyik legjobb Marvel-képregényének, a Fenegyereknek az induló magyar nyelvű kiadását, és reméltem, hogy szép sorjában jönnek majd a folytatások. Nos, elérkezett a Kingpin kiadó által beígért következő rész megjelentetésének az ideje, és… Hát, a kiadó állta a szavát, mégis szomorúak lehetünk egy kicsit.
Csalódottságunknak külső oka van, nevezetesen az, hogy a könyvpiaci fejlemények komoly fejtörést okoznak a kisebb kiadóknak, főként azoknak, amelyeknek a kiadványait az Alexandra-hálózat értékesíti a legnagyobb példányszámban. Márpedig a populáris, szuperhősös képregények ezek közé tartoznak. A terjesztő egyre növekvő adósságai miatt a Kingpin tavasszal már megpróbálkozott azzal, hogy új köteit más könyves csatornákon keresztül juttassa el az olvasókhoz, de ennek a hatékonysága elmaradt reményeitől. Így hát nem volt más hátra, gyorsan lépni kellett – a második Fenegyerek-kötet az újságosoknál kapható, a Marvel + kéthavi lap különszámaként.
Fenegyerek-kötetről beszéltünk, pedig a középpontban nem a különleges érzékeléssel rendelkező szuperhős áll, hanem alteregója, a vak ügyvéd. Nem a Fenegyerek, hanem Matt Murdock. Olyannyira, hogy már közelítünk a történet feléhez, amikor hősünk magára ölti jelmezét, de csak azért, hogy a sztárvendég Pókember segítségével ellássa egy szupergonosz baját, majd ismét visszatér civil énjéhez. A dramaturgia szándékos, az egész történet Murdock kettős identitásának a fenntarthatóságáról szól, hiszen egy lebukott bűnöző Fenegyerek kilétének a felfedésével próbál vádalkut kötni.
Folytatjuk a lengyelországi vándorkiállításra készült 11 magyar képregény online közlését. A hetedik helyszíne Grybów. A történet Molnár Ferenc haditudósítása alapján készült, a forgatókönyvet Bayer Antal írta, a képregényt Lakatos István rajzolta meg.
(Képek nagyításához: jobb egérgombbal kattintás, Kép megjelenítése menüparancs, nagyító)
Talán Koska Zoltán az a magyar képregényalkotó, akinek a munkáiról a legtöbb kritikát írtam, aminek az az egyszerű oka, hogy az átlagot magasan meghaladó termelékenységgel rajzol. És hát ezzel összefügg, hogy bár sokszor csinál remek dolgokat, előfordul az is, hogy nem találja telibe a célt. Szerintem ez a helyzet legújabb, 56 oldalas füzetével, A halál és az iránytű-vel, amelynek a címe megegyezik Jorge Luis Borges jól ismert novellájáéval.
Ez a képregény nem egy szimpla adaptáció, hiszen a forrásműnek az átdolgozást csak keretbe foglalja, hanem inkább egy szellemi játék, amelyhez Borgestől vette az ihletet. Ezáltal rendesen fel is adja a leckét, hogy mit gondoljunk róla, miként értelmezzük, mennyire tekintsük önálló műnek, mennyire tiszteletadásnak, paródiának, bármimásnak.
Irodalmi mű átdolgozás esetében óhatatlanul felmerül a viszonyulás az eredetihez, még akkor is, ha ebben az esetben szinte „vendégszövegnek” tekinthető a merítés. Elővettem hát Borges novelláját, ami egy sziporkázó remekmű, tömény izgalom, fapofájú paródia, elgondolkodtató szellemi kihívás. Legfőbb jellemzője a rövidség, alig pár oldalban foglal össze egy fejre állított bűnügyi történetet. A szövegnek jó két harmada harmadik személyben elmondott mindentudó narráció néhány közbevetett párbeszéddel, a befejezésben pedig a hagyományos krimikből ismert nagy leleplező jelenet, azzal a csavarral, hogy nem a nyomozó fedi fel az igazságot, hanem a gyilkos meséli el neki, hogyan vezette végig az orránál fogva. Tudnivaló továbbá, hogy Borges nem szerette a hosszú történeteket, egyik kedvenc szórakozása volt több száz oldalas nem létező regényekről a cselekményt összefoglaló kritikát írni.