A 8. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál vendége Lengyelország. Ebből az alkalomból kiállítás nyílik lengyel történelmi képregényekből és több lengyel alkotó is részt vesz a rendezvényen, ahol előadásokat és bemutatókat tartanak. Bemutatkozik Kelet-Európa legnagyobb hagyományokkal rendelkező képregényes eseménye, a Łódzi Nemzetközi Képregény és Játék Fesztivál, amelyet idén ősszel már 23. alkalommal rendeznek meg.

A kiállítás május 11-én este 6-kor nyílik a Polonia Novában (1061 Budapest, Jókai tér 1/2) és május 30.-ig látható. A többi eseményre május 12-én, a Millenáris Fogadóban kerül sor. Ezeknek a részleteit rövidesen közöljük.

A lengyel képregény mai helyzetéről Piotr Kasiński újságíró, képregény-forgatókönyvíró, a Łódzi Nemzetközi Képregény és Játék Fesztivál művészeti vezetője, aki maga is jelen lesz a fesztiválon (forrás: a Lengyel Intézet honlapja):

A képregény Lengyelországban a két világháború között indult útjára. A hazai és külföldi rajzolt történeteket kezdetben a sajtó jelentette meg. Ebből a korszakból az egyik legismertebb Kornel Makuszyński és Marian Walentowicz a gyerekek körében igen népszerű Koziołek Matołek (A fajankó kecske) című képregénye, ami egy kecske kalandjait meséli el, aki egy Pacanów nevű kisvárost keres szerte a világban, ahol állítólag patkolják a kecskéket. A II. világháború kitörése megfékezte a lengyel képregény fejlődését. A háború után, amikor Lengyelország a Szovjetunió ellenőrzése alá került, a képregényt imperialista csökevénynek nyilvánították és betiltották. A hatalom az ötvenes-hatvanas évek fordulóján fogadta vissza a műfajt kegyeibe. A szóbuborékos történetek eleinte ifjúsági lapok és a helyi sajtó hasábjain jelentek meg. Idővel önálló albumokba is bekerültek. Könnyen befogadható, szórakoztató képregények voltak – humorral teli sorozatok a gyerekeknek, háborús és milicista propagandával a felnőtteknek. Időnként megengedték az alkotóknak, hogy szabadon engedjék fantáziájukat és kaland sorozatot vagy fantasy-t rajzoljanak. Ezekben az években születtek meg olyan, máig olvasott és újra kiadott bestsellerek, mint a Tytus, Romek i A’Tomek (Romek, Tomek és A’Tomek)  Henryk Chmielewski, a Kajko i Kokosz (Kajko és Kokosz) Janusz Christ tollából vagy Bogusław Polch és Tadeusz Baranowski képregényei. A Lengyel Népköztársaság korában Grzegorz Rosiński (a Thorgal sorozat és olyan albumok, mint a Szninkiel, Western vagy Zemsta hrabiego Skarbka – Skarbek gróf bosszúja szerzője) és Zbigniew Kasprzak (a Hans és a Halloween Blues sorozatok rajzolója) nemzetközi karriert kezdtek befutni, meghódították a frankofón képregénypiacot és a mai napig e műfaj európai csillagai.

Az 1989-ben kezdődött rendszerváltás a lengyel képregény helyzetére is hatással volt. A kezdeti piaci összeomlás után, amikor a boltokban lengyel szerzőktől alig lehetett bármi újat találni, a helyzet kezdett jobbra fordulni. Először fanzinek, majd képregényes magazinok jelentek meg, legtöbbször a hivatalos terjesztéstől függetlenül (mint underground kiadványok), hasábjaikon pedig teljesen új alkotók mutatkoztak be.  Łódź, Bydgoszcz és Krakkó lettek ekkor a képregény legaktívabb központjai (melyekhez idővel többek között Varsó, Poznań és Gdańsk városai csatlakoztak). Azonban csak a kilencvenes évek végén következett be az igazi képregény boom, amely magával hozta a piac stabilizációját.

Az utóbbi húsz év valóságos áradatát hozta a nagyszerű lengyel rajzolóknak, akik hazájukban és külföldön egyaránt kisebb-nagyobb karriert kezdtek befutni. Az alkotói szabadságot már semmi sem korlátozza, ezért a művészek saját témái, személyes érdeklődésük kerül előtérbe. A képregény, melynek sikerült levetni a humor, a propaganda és a kaland sémáját, a posztmodern felé kezdett közeledni. Megjelent az eddig ismeretlen szerzői képregény műfaja is, ami arról tanúskodik, hogy a lengyel képregénypiac megérett és utolérte a mitikus Nyugatot.  

Lengyelországban minden bizonnyal több száz képregény-alkotóról beszélhetünk. Egyesek számos kiadott albumot tudhatnak maguk mögött, és nem csak a képregényes szakmában ismertek, de mint illusztrátorok, festők, reklámalkotók is számon tartják őket. Mások kis példányszámú fanzinekben, vagy az interneten publikálnak. Még mindig aktívak a nagy klasszikusok, időről időre megjelenik egy-egy új albumuk. Erősen képviselteti magát a mai negyvenes korosztály, akik tehetségükkel már a kilencvenes évek elején kitűntek. Legtöbben művészeti felsőoktatási intézmények végzett hallgatói, kiváló szakmai ismerettel rendelkeznek, több technikában is jártasak. A csoport legfontosabb képviselői közé olyan alkotók tartoznak, mint Przemysław Truściński, Tomasz Tomaszewski, Tomasz Piorunowski, Krzysztof Gawronkiewicz, Marek Turek, Ireneusz Konior, Piotr Kowalski és Tomasz Niewiadomski. Egy részük a Lengyelországban publikált képregények mellett, a nehéz frankofón piacon is kiadott már albumot. Gawronkiewicz a Glenat kiadó és az Arte televízió által közösen meghirdetett európai képregény pályázat győztese, Franciaországban eddig három albumot publikált (Esencja - Esszencia, Romantyzm – Romantika, és Achtung Zelig). Konior két francia kiadással büszkélkedhet (Opowieści rybaka – Egy halász kalandjai sorozat).  Kowalski, a realista stílusú rajzoló állandó munkatársa több francia nyelvű kiadónak. A képregények, amiket most rajzol (mint például a La branche Lincoln sorozat), először Franciaországban kerülnek kiadásra, s csak azután Lengyelországban. Tomasz Tomaszewski a szerzői képregényben teljesedik ki, emblematikus sorozata a Popman - egy szöveg nélküli képregény a minket körülvevő valóságot behatóan tanulmányozó papírhősről. A szintén szerzői képregények alkotójánál, Marek Tureknél, szociológiai megfigyelésekkel szemben a sötét, fantasztikus elbeszélések hangsúlyosak (jó példa erre Bajabongo albuma). Pioruniowski legismertebb sorozata a Paula – gyengéd erotikával fűszerezett, humoros történet egy kezdő stewardessről.  Tomasz Niewiadomski pedig, a Ratman és a Nerwolwer sorozatok szerzője az underground stílus képviselője.

Az utolsó évtized legnépszerűbb lengyel képregényei a hetvenes évek második felében született vagy annál fiatalabb szerzők tollából származnak. A korosztály vezető képviselője minden bizonnyal Tomasz Leśniak rajzoló és Rafał Skarżycki forgatókönyvíró páros. Legkiemelkedőbb munkájuk a Jeż Jerzy (György, a sün) felnőtteknek szóló képregény, ami a címszereplő sündisznó kalandjait meséli el – egy szeleburdi, gördeszka-, alkohol- és nőimádó sünét, aki lépten-nyomon hihetetlen történetekbe keveredik bele. Jeż Jerzyről eddig tíz album jelent meg a piacon. Annyira népszerű képregényhős lett, hogy kalandjairól 2011-ben egy szélesvásznú animációs film került fel a mozik műsorára, ami külföldi filmfesztiválokon is meglehetősen jól szerepelt. A Leśniak – Skarżycki szerzőpáros egy másik, szintén sikeres sorozata a gyerekeknek szóló Tymek i Mistrz (Tymek és a Mester), ami egy mókás varázslóról és tanítványáról szól. A Jeż Jerzy-hez hasonló kiadói sikert ért el Bartosz és Tomasz Minkiewicz Wilq sorozata. Az erősen underground stílusban rajzolt képregény egy paródia a Wilq nevű szuperhősről, aki magányosan vagy excentrikus barátaival közösen szembeszáll a gonosszal, és a gyakran nehezen érthető és elfogadható valósággal.  Michał Śledziński Osiedle Swoboda (Swoboda lakótelep) sorozata szintén nagy népszerűségre tett szert.  Ezt a humorral teli, egy átlagos lengyel lakótelep fiataljairól szóló munkát tartják az egyik legjobb kortárs szociológiai vonatkozású képregénynek. A Bydgoszczból származó Śledziński egyéb népszerű sorozatok szerzője is, mint például a Na szybko spisane (Gyorsan megírt), mely főhőse felnőtté válásának történetét az utóbbi három évtized lengyelországi változásainak hátterében beszéli el , vagy a humoros elbeszélés sorozat, a Fido i Mel (Fido és Mel). A középkorú generáció további fontos képviselői: Mateusz Skutnik (a nagyra értékelt, steampunkos, fantasztikus találmányok feltalálóiról szóló Rewolucje - Forradalmak sorozat, és a Blaki társadalmi sorozat szerzője), Jacek Frąś (Angouleme-ban, a fiatal tehetségek képregény fesztiváljának győztese, a kiváló Glinno rémtörténet szerzője, egyúttal a D4D együttes dobosa), és Jakub Rebelka – számos képregény alkotója, erősen szürrealisztikus illusztrációk és expresszív narráció jellemzik (ilyen például a Doktor Bryan). Jelentős sikerekkel dicsekedhet még Karol Kalinowski (a fiatal olvasóknak szánt Łauma képregénye alapján animációs film is készül), Benedykt Szneider (a félelmetes Diefenbach szerzője), Krzysztof Ostrowski (többek között a szatirikus Plasteliny - Gyúrmák szerzője, valamint a népszerű Cool Kids Of Death együttes vokálosa), Adrian Madej (a Misja - Misszió fantasy képregény szerzője). A lengyel képregény szcéna képviselői között a cartoon stílusban alkotó művészek is jelen vannak. Élenjárói Marek Lachowicz, a Człowiek – Parówka (Virsli ember), Grand Banda (A nagy banda) és a Gang wąsaczy sorozatok alkotója, valamint Sławomir Kiełbus, több album szerzője (többek között a Gwidon sorozaté). Ebből a csoportból szívesen olvasott alkotó még Piotr Nowacki (Moe, Tainted), Robert Trojanowski pedig egyre népszerűbb (többek között a Pik & Robi sorozattal).

Jelentős helyet foglalnak el a kortárs lengyel képregényben a történelmi tematikájú alkotások. Valójában az összes fontos, főként legújabb kori történelmi esemény megjelent képregény formájában.  Évente kiadásra kerül az 1944-es Varsói Felkelésre emlékező pályázatra beküldött munkákat tartalmazó antológia. Az Epizody z Auschwitz (Epizódok Auschwitzból) az auschwitzi koncentrációs táborról készült sorozat. Emellett képregényes formában jelent meg többek között Lengyelország függetlenségének kivívása 1918-ban, az 1981-es hadiállapot, a rendszerváltás 1989-ben, vagy a világháború utáni Lengyelország olyan fontos eseményei, mint 1956 és 1970. Számos lengyel város jelentetett meg képregényt történelméről. Természetesen régi idők történelmi eseményeiről is készülnek képregények, mint például az 1410-es grünwaldi csata. Történelmi képregényekre többek között Jacek Michalski és Krzysztof Wyrzykowski specializálódott.          

A lengyel képregénypiac utóbbi éveinek egyik legeredetibb példája a Biocosmosis science-fiction sorozat megjelenése, Edwin Woliński és Nikodem Cabała tollából. A szerzőpáros által kreált világ öt album, és három kiegészítő antológia formájában jelent meg. A képregénysorozat annyira megtetszett az amerikaiaknak, hogy az első kötet bekerült a Heavy Metal-ba, a világ egyik legfontosabb képregény magazinjába. S ha már az amerikai piacról esik szó, lépten-nyomon találkozhatunk lengyel alkotók nevével. Népszerű rajzoló például Szymon Kudrański, aki többek között a Batman és Spawn sorozatok készítésében is részt vesz, de Marek Oleksicki és Robert Adler is amerikai kiadókkal dolgoznak együtt.  

Női alkotókból sincs hiány Lengyelországban. A rangidős Szarlota Pawel (a tintával táplálkozó, kék Kleks történetének sorozatát rajzolta meg) mellett, több fiatalabb alkotó is feltűnt, és számuk folyamatosan nő. A legismertebb rajzolók közé Agata Endo Nowicka, Aleksandra Spanowicz, Joanna Karpowicz, Dagmara Matuszak és Sylwia Restecka sorolható. Mindegyiküknek már több képregénye is megjelent, különböző stílusban alkotnak, és más-más témát dolgoznak fel.

Hogyan fest 2012-ben a lengyel képregény piac? Több tucat kiadó alkotja, amely évente több száz új címet jelentet meg. A legtöbbet publikáló kiadó évek óta az Egmont Polska – egy nagy, európai kiadó leányvállalata, akinek kínálatában elsősorban frankofón és amerikai, kisebb arányban pedig lengyel és japán képregények szerepelnek. Őt a Kultura Gniewu követi (európai és nagyszámú lengyel szerzői képregény kiadója), valamint a Timof Comics és a Moja Press (lengyel, európai és amerikai alkotók albumait publikáló kiadó). Lengyel képregényre az Ongrys, amerikaira és latin-amerikaira pedig a Taurus Media kiadó szakosodott. A Hanami képviseli az igényes japán képregényt, a Mucha Comics pedig az amerikai mainstreamet mutatja be. A történelmi képregény legjobb képviselője a Zin Zin Press. Számos lengyel képregényt publikál a Contur és a Centrala kiadó (melyek cseh és balkáni országok képregényeit is megjelentetik). A mangának is van képviselője a lengyel piacon, ők elsősorban a Waneko és a J.P.F. A felsorolást tömeges rajongó általi kezdeményezés egészíti ki, különféle magazinnal, antológiával és fanzinnel, valamint olyan nagy könyvkiadók, akik időről-időre kiadnak egy-egy albumot. Sajnos a képregény - lévén, hogy alacsony példányszámú kiadványról van szó - nem tartozik a vonzó termék körébe a könyvesboltok számára. Az olyan bestsellerek, mint a Thorgal, az Asterix, a Star Wars, vagy a lengyel Kajko i Kokosz (Kajko és Kokosz) a több százezres példányszámot is elérik, a maradék képregény esetében leginkább a párszáz, a párezres példányszám a jellemző. Egy részük egy könyvesbolthálózat üzleteibe, másik részük hazai képregényboltok polcaira kerül, de sok esetben egyes kiadványokhoz csak az interneten keresztül, vagy képregényes rendezvényeken lehet hozzáférni.

A képregényes rendezvények a lengyel képregénypiac elválaszthatatlan részét képezik. A Łódzi Nemzetközi Képregény és Játék Fesztivál (Międzynarodowy Festiwal Komiksu i Gier w Łodzi, komiksfestiwal.com) Lengyelország legrégebbi és legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye, 2012-ben már 23. alkalommal kerül megrendezésre. Szervezői a „Contur” Alkotók Egyesülete (Stowarzyszenie Twórców „Contur”, contur.org.pl), valamint a Łódzi Művelődési Ház, támogatója Łódz Város Önkormányzata.  A łódzi fesztiválon minden év október elején több száz alkotó (köztük a legnagyobb hírességek Európából, és az USA-ból), valamint több ezer képregény és játék rajongó vesz részt. A rendezvény programját szerzőtalálkozók, workshopok, panelbeszélgetések, dedikálások, képregényes vetélkedők, számítógépes és táblajátékok színesítik, külön szekciót kap a manga, a Star Wars, és a gyerek képregény. A fesztivál leglátogatottabb helyszíne a börze, ahol a képregények mellett professzionális képregény-készítő eszközöket, valamint ajándéktárgyakat kínálnak. A fesztiválhoz kapcsolódóan közel 20 kiállítás kerül megrendezésre a városban. Sor kerül továbbá egy koncertekkel, és rögtönzött képregény rajzolással egybekötött ünnepélyes díjkiosztó gálára, valamint egy tudományos szimpóziumra. A fesztivál nélkülözhetetlen projektje a City Stories nemzetközi képregény workshop (citystories.eu), amin hazai és minden évben más országból meghívott szerzők közösen alkotnak képregényt Łódz városáról. Łódz mellett kisebb, ám folyton fejlődő képregény fesztivált rendez még Varsó (Festiwal Komiksowy Warszawa), Gdańsk (Bałtycki Festiwal Komiksu), Poznań (Festiwal Kultury Komiksowej Ligatura) és Bydgoszcz (Bydgoska Sobota z Komiksem). Egyre több város rendez helyi képregényes rendezvényt (többek között Stalowa Wola, Krakkó, Rzeszów és Gliwice). Nő azoknak a kulturális intézeteknek és galériáknak a száma, ahol lengyel képregény kiállításokat rendeznek. Egyre több véleményformáló sajtóban jelennek meg képregény kritikák, és a műfaj egyre gyakrabban kerül be rádiók és televíziók kulturális programjainak műsorába. Ma Lengyelországban a képregény elismertsége még messze nem olyan mértékű, mint Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, az USA-ban vagy Japánban, de sokkal jobb, mint tíz évvel ezelőtt. Kiadók, alkotók és animátorok elhivatottságának köszönhetően azonban a helyzet folyamatosan javul, a több évtizednyi lemaradást kezdjük behozni.