Futaki Attila és Tondora Judit után újabb magyar rajzoló amerikai képregényfüzete került nemrég forgalomba. Igaz, a Huszka Zsombor által rajzolt Saint Chaos minisorozatot elsősorban elektronikus formátumban terjeszti az eR Comics, de nagy örömünkre az alkotó eljuttatott hozzánk egyet az 500 példányra limitált, Mile High Comics Specialként kapható (és itt megrendelhető) nyomtatott verzióból.

A Saint Chaos az Image által kiadott Non Humans sorozat ötletgazdájának és társszerzőjének, Noah Dorsey írónak a régóta dédelgetett projektje. Interneten keresett rajzolót, Huszka jelentkezett, Dorsey elámult a portfoliójától, talált egy támogatót, és elkezdődött a munka. (Valójában már szinte be is fejeződött, hiszen a júniusban megjelent első szám után a második augusztus folyamán esedékes, a harmadik pedig az októberi New York-i con idején fog debütálni.)

A történet műfaja horror. Főszereplőjénél, Simon Monroe-nál elszakadt a cérna. Az utolsó csepp a pohárban a macskája öngyilkosássága volt: a cica egyszerűen kiugrott az ablakon, ott fekszik véresen az utcán. Simon elhatározza, hogy követi a példáját, ám mivel az önkezűségre képtelen, igencsak nyakatekert módon próbál végezni magával. Az ötlet így szól: egy városi legenda szerint egy tucat fehér rózsát be kell hajítani a játszótérhez legközelebbi szemetesbe, és akkor egy szellem hazáig követ, és megfojt.

A terv túl jól sikerül, a szellem ugyanis a villámgyors megfojtás helyett elrabolja Simont, és az ölésnek jóval véresebb módját fontolgatja, de előbbi kikérdezi, hogy mégis mi vette rá, hogy a halált válassza. A csuklójánál fogva egy láncra felaggatott Simon készségesen el is mondja, hogy előbb a barátnője csalta meg egy kollégájával, aki ráadásul kokaint kevert a kávéjába, hogy a véglegesítésre esélyes gyakornoktársát kiiktassa a képből, majd az anyja brutális gyilkosság áldozatául esett. A macska halálugrása adta meg a döntő lökést, és most tt van. A magát Honeycombnak nevező „szellem” – valójában sokkal inkább sorozatgyilkos – elfogadhatónak tartja az indokait, ám mivel közeleg a születésnapja, különleges módon akarja teljesíteni Simon kívánságát. A gyors elintézés helyett közli vele, hogy szabadon engedi, és a következő négy nap valamelyikén váratlanul fog lecsapni rá.

Honeycomb ezután elkábítja (leüti) Simont, és kirakja a parkban, ahol magához térve megtalálja egy újabb öngyilkosjelölt üzenetét, és miután egy véletlen találkozás során megment egy sétáló fiatalembert három támadótól, hirtelen ötlettől ihletve „Szent Káosznak” nevezi magát, amikor a hálálkodó srác a nevét kérdi. Bár semmilyen különleges képessége sincs, amolyan morbid szuperhőssé változtatja magát lelkileg-testileg, és a hátralevő idejét annak kívánja szentelni, hogy másokak segít. Hogy ez miként fog megvalósulni, és mit szól hozzá Honeycomb, majd kiderül a további három részből.

A rövid szinopszisból kitűnik, hogy vannak ötletei az írónak, és kíváncsivá is teszi az olvasót a folytatásra. A megvalósítás azonban nem egyértelműen sikeres. Bár Dorsey előéletéről nem sok derül ki az interjúiból, az az érzésem, hogy még nagyon a pályája elején járó íróról lehet szó, aki kevés tapasztalattal rendelkezik a képregények terén. Ez főként a bőbeszédűségben nyilvánul meg, leginkább a füzet elején, hiszen a fent ismertetett sztori nagyrészt narrációból, illetve a Honeycomb és Simon közötti hosszúra nyúlt párbeszédből derül ki. Ami az én felfogásom szerint sokkal inkább irodalmi, mint képregényes eszköz. Meglehet, az író attól tartott, egy „képregényesebben” előadott felvezetés túl hosszúra nyúlt volna, ám úgy érzem, Honeycomb bőbeszédűsége viszont felesleges, a monológjaiból simán lehetett volna húzni. Simon szabadulása után a helyzet sokat javul, bár a három támadónak előadott hosszú sztori buborékjai láttán Cs. Horváth Tibor is elismerően csettintett volna.

Mivel a Saint Chaos nagy részéhez inkább illusztrátorra, mint tapasztalt képregénykészítőre volt szükség, Huszka Zsombor remek választás, hiszen a tehetséges rajzolónak a szerzői kiadásban megjelent A Szultán katonája című munkájában éppen ezt láttuk problémának. Ugyanakkor a közös munka szerencsés velejárójaként a szövegekkel kevésbé túlterhelt oldalakon már látszik, hogy Huszka kezdi elsajátítani a „képregényes nyelvet”, amelyet úgy tűnik, kicsit közösen tanulnak meg írótársával együtt.

Puszta látványként pedig mindenképpen jól sikerültnek mondható a Saint Chaos első epizódja. A meleg sárgákkal és pirosakkal megbolondított árnyékgazdag fekete-fehér rajzok megteremtik a szükséges hangulatot, és bár a cselekmény nem nélkülözi a durvaságot, nem maguk a kegyetlenségek, hanem az ábrázolásuk módja marad emlékezetes. Örvendetes továbbá, hogy a Saint Chaosszal Huszka végképp leveti magáról a korábban nem mind alap nélkülemlegetett „sincitys” címkét, a munkája immár teljesen egyéninek hat.

Technikailag egy kritikai megjegyzést fontos azonban megemlíteni, ez pedig a fontok használatára vonatkozik. A képregény általános betűtípusa kissé túl egyszerű, ez főleg a hosszabb szövegtömbekben feltűnő, fekete alapon fehérrel írva pedig elég nehezen kivehető. A Honeycomb jellemzésére használt betűtípus jó választás ugyan, ám több blogger is panaszkodott rá, hogy online, PDF-ben nagyon rá kell nagyítani, hogy olvasható legyen.

Mindenesetre a fiatal, a képregényben még csak elsőket lépő alkotópáros bemutatkozása több, mint ígéretes, az utolsó oldal kellőképpen felkelti az olvasó érdeklődését a folytatás iránt, Huszka Zsombortól pedig most már még inkább várjuk az októberre beharangozott R. E. M. kötetet (Ryan Colucci íróval), és reméljük, valamikor csak hozzájut a tavaly Dudás Győzővel megkezdett Noir folytatásához is – az amerikai munkák tapasztalata egészen biztosan hasznára válnak majd ebben is.

Bayer Antal