Az Anne Frank életrajzzal gyakorlatilag egyszerre jelent meg egy másik képregény, a Családi titok. Sok köztük a hasonlóság: mindkettőnek kiadója/támogatója az Anne Frank Ház alapítvány, mindkettő Hollandiában játszódik a második világháború idején, mindkettő ismeretterjesztő-oktató szándékkal készült, mindkettőnek az alkotói ismert, rutinos képregényalkotók. Ha valaki azonban a sok hasonlóság miatt úgy gondolná, elég az előbbit elolvasnia, szeretném lebeszélni erről – a Családi titok megér egy kitérőt.

Eric Heuvel holland képregényalkotó a főként Hergé, a Tintin szerzője nevéhez kötött „ligne claire”, avagy finom kontúrvonalas iskola képviselőjeként huszonéves korától foglalkozik képregényrajzolással. Első kötete, a January Jones kalandsorozat első része 1987-ben jelent meg, majd 1995-ben indult egy másik sorozata, a Bud Broadway. Eleinte csak szabadidejében készített képregényeket, miközben a holland vámhivatalnál dolgozott. 2000 óta szabadúszó grafikus, képregényrajzoló, illusztrátor.

Éppen 2000 környékén szembesült meglepetten azzal a ténnyel, hogy a mai gyerekek milyen keveset tudnak a második világháborúról – egyeseknek az sem világos, hogy Hitler élt-e korábban, vagy Napóleon. Korábban volt már munkakapcsolata az Anne Frank alapítvánnyal, ezért őket kereste meg egy oktató jellegű képregény ötletével. Ez lett a Családi titok (amelyet egy másik intézmény, a Frieslandi Ellenállási Múzeum is támogatott).

Míg az Anne Frank életrajzi képregény szenvedéstörténet, amelynek a második világháború a háttere, azon belül is hangsúlyozottan a zsidó holokauszt, a Családi titok Hollandiának a második világháborúban betöltött szerepéről szól. Ezen belül természetesen az egyik legfontosabb szál szintén a zsidók sorsa, de Heuvel a teljes holland társadalom viselkedését vizsgálja egy (nem zsidó) családnak és környezetének a történetén keresztül.

A főszereplő, akkor még kislány, ma már nagymama Helena egyik bátyjából kollaboráns, majd a német hadseregben az orosz fronton harcoló katona lesz, a másikból ellenálló, aki később a brit csapatok oldalán vesz részt a fegyveres küzdelemben. Apjuk hivatásos rendőrként kénytelen együttműködni a megszálló németekkel, anyjuk tehetetlenül nézi a család szétesését, a kommunikáció teljes megszűnését, miközben igyekszik gondoskodni az ellátásukról az egyre nehezedő körülmények között, a jegyrendszer bevezetése, majd az éhínség idején is.

Míg Heuvel kiindulópontja a fiatalok ismeretanyagának a hiányossága, a magyar olvasó számára legalább ugyanennyire mellbevágó az a felismerés, hogy milyen keveset tudunk más országok világháborús élményanyagáról. Persze nagyok a különbségek: a semlegességgel próbálkozó Hollandiát hadüzenet nélkül rohanta le a náci Németország, az okkupáció öt éven át tartott, az ellenállásnak is hosszabb ideje volt kibontakozni, mint nálunk, és a társadalom megosztottságában komoly szerepet játszott, hogy Hitlerék a hollandokat nem alsóbbrendű keleti népségnek, hanem árja testvéreiknek tekintették, hosszabb távon az országnak a Reichba való teljes beolvasztását tervezték.

Bármennyire is fiatal a megcélzott olvasóközönség és bármennyire is világos, hogy alapvetően oktatóanyagnak készült kiadvánnyal van dolgunk, Eric Heuvel munkájáról szinte csak dicsérettel tudunk beszélni. Őszintén szól a családot és az egész holland népet ellenséges táborokra szakító ügyekről, nem a szerző ítélkezik a képregényben, hanem a történelem.

Ráadásul Heuvel mindvégig profi módon használja a képregény formanyelvét, eszköztárát. Természetesen a témából fakadóan vannak a kötetben elbeszélő részek, de Heuvelnek sikerül megoldania, hogy ne kerüljenek túlsúlyba a szövegblokkok, és amit csak lehet, párbeszédekben meséltet el karaktereivel. Szereplői átlagos, hús-vér emberek, akiknek a hétköznapi életére ráront a háború, és emiatt olyan döntésekre kényszerülnek, amelyekre nem voltak felkészülve.

Elkerülhetetlen módon a napjainkban játszódó keretsztori tompítja a történet erejét, de Heuvel ezt is az előnyére tudja fordítani. Felvilágosítani akarja a fiatal olvasókat, nem sokkolni őket. Míg az Anne Frank életrajzi képregény szinte dermesztő hatást gyakorol ránk, a Családi titok a borzalmak elbeszélése mellett felemelő élménnyel is szolgál. Nem kényelmetlen bűntudatot erőltet ránk, hanem azt üzeni, hogy igenis mindig lehet mit tenni, akkor is lehetett, még ha nem is válhat mindenkiből hős, és nem is garantált, hogy sikerrel jár, vagy akár csak megússza élve. A képregénybeli kisunoka ezt még nem fogja fel teljesen, de az olvasónak átjön az üzenet.

Heuvel látszólag egyszerű rajza elképesztően kifejező és profi. Már a címlap is imponáló, külön elemzést érdemelne a kialakítása. Átgondolt, vezeti a szemet, nem tolakodva, de befolyásolja az olvasót, akinek egyszerűen muszáj belelapoznia. Az oldalak elrendezése hagyományos, egyszerű fehér kereteket használ, elősegíti a lineáris olvasást, a hangsúlyozást, a kiemelést narrációs eszközökkel éri el, nem pedig más stílusokra jellemző látványelemekkel.

A Családi titok eredetileg 2003-ban jelent meg, százezres példányszámban került be holland iskolákba, de szerzője számára meglepő módon kereskedelmi sikert is elért, több nyelvre lefordították, az angol változat az Eisner-díj jelölésig is eljutott. Pár évvel később az Anne Frank alapítvány felkérte Heuvelt, hogy ehhez a történethez kapcsolódva készítsen el egy újabbat, amelynek a hollandiai Holokauszt áll a középpontjában, ez lett Az igazság nyomában (ez magyarul már korábban megjelent) – ennek a forgatókönyvét nagyrészt az alapítvány munkatársai írták. (Nem olvastam, de úgy értesültem, az didaktikusabb a Családi titoknál.)

A laza sorozat két újabb résszel is folytatódott, a Frontstadt Rotterdam a holland kapitulációt megelőző német légi támadásról, Rotterdam történelmi városrészének a lerombolásáról, míg a De Terugkeer (A visszatérés) témája a Holland-Kelet-Indiai telepeseknek a sorsa (amit a Családi titok csak érintőlegesen említ), a japán megszállás és a gyarmati állam megszűnése, a független Indonézia létrejötte.

A magyar nyelvű Családi titok szép kis kiadvány lett, bár a 60 oldalas füzet megérdemelt volna egy valamivel vastagabb borítót, és érzésem szerint nem került volna sokkal többe, ha gerincet is kap. (Így is roppant kedvező az ára.) Különlegessége a kiadványnak, hogy a fordítást a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tizedikes diákjai készítették. A Luther kiadótól kapott értesülés szerint rendes példányszámban jelenik meg, és a terjesztés elsősorban a bevált csatornáikon keresztül oldják meg, ami azt jelenti, hogy a nagyobb, világi könyvesbolt-hálózatoknál kevésbé valószínű a feltűnése.

Bayer Antal