Tanulság magamnak: ne közelíts előítéletekkel a képregényantológiákhoz!

Sokszor sok helyen leírták véleményezők, köztük én is, hogy az antológia ritkán nyújt egyben kerek olvasási élményt. A rosszabb novellák lehúzzák a jobbakat, ritka az egység, a kötetszintézis. Nincs ez mindig így, de többször igen, mint nem.

Átpörgetve az Épregény című, tizenkét történetet tartalmazó kötetet, megszületett az előítélet, vegyes lesz, hiszen ezek rajzeszközben és -stílusban teljesen eltérő képregények, van köztük saját ötlet, rémnovella, sci-fi, Kosztolányi-adaptáció. A keret a BME ÉK Lakóépülettervezési Tanszékének (innen a kötet címe) ÉVA (Építészet és Vizuális Alkotások) című tantárgya, amelynek célkitűzése itt olvasható: "A tárgy célja az alkotás folyamatának gyakorlása, a kreativitásnak, a tervezés képességének fejlesztése a vizuális művészetek terén. Meghívott művészek segítségével kell a hallgatóknak egy-egy kis művet létrehozni. Az órák előadásból (alapvető ismeretanyag bemutatásából), műhelymunkából (korrekciókból) és értékelésből (műelemzésből) állnak, melyeket, a szakmájukat gyakorló elismert mesterek tartanak. "

A szerzők a diákok, a tantárgyfelelős Makrai Sándor, az aktuális mester (és a kötet szerkesztője) Cserkuti Dávid, jól ismert illusztrátor és képregényrajzoló.

Az átpörgetéskor megszületett előítélet nem jött be, a történetek között olyan sok jó van (jó tanárokat és jó diákokat bizonyítva), hogy elviszik a hátukon az egészet.

Szerkesztési elv, hogy érdemes a legjobb novellákat a legelejére és a legvégére tenni, köztük szépen elosztani az erősebb és erőtlenebb történeteket. Itt egyszerűbb a helyzet, a művek alkotói név szerint ábécé-sorrendben következnek a lapokon.

Fenyvesi Doriszt teszem előre, Poe-novellája jól felidézte az eredetit, nem tudom elvonatkoztatva kezelni, de előhozta a régi élményt, jó váltásokkal, plánokkal és ceruzaszerű, árnyékolt rajzzal, szép perspektívákkal kelt érdemi feszültséget, amíg a gyilkost eléri a végzet.

Szegedi Attila eredeti ötlete (azért valahonnan rémlik, de nem tudom megmondani, honnan) egy kellemes rövid sci-fi novella egy galaktikus idegen migráns állásinterjújáról a Földre, kis csavarral. A szürkeárnyalatos – eredetileg feltehetően színes rajz Vadas Mátééra emlékeztetett, de nem hiszem, hogy ez direkt hatás.

Szemerey Dániel Asimov egy novelláját ültette át képekre. Nagyon látványos, egyedi, több technikát magába olvaszt, és a narrációval együtt nagyon jól előhozza az eredeti mű hangulatát, pár oldalba sűrítve az eredeti filozofikus hangvételét.

Ezt a hármat emeltem ki magamban. Ezekért érdemes volt elolvasni az antológiát, el tudok képzelni egy zsánermagazint, amely még pár ilyen novellával, esetleg képregényes vonatkozású szöveges résszel is kiegészítve rajongókat tudna szerezni, elkelne egy ilyen.

A kötetet elegánsabbá teszi a színes, vastagabb borító és a gerincezés, de nagyobb alakban és kevésbé nívós borítóval, újságszerűen, kicsit olcsóbban is el tudom képzelni.

Ahogy nézem, mindig más témák kerülnek az ÉVA keretében terítékre, idén szobrászkodni kell, remélem, lesz még képregény, és remélem, hogy aki alkotott az antológiába, kedvet érez további művek elkészítéséhez, publikálásához más fórumokon.

Lénárd László