Az X-Men legvadabb és legveszélyesebb tagja népszerűsége miatt sok kalandban szerepet kapott az X-ek oldalán és saját történeteiben, amelyekből már Magyarországon is ízelítőt kaphattunk. A legújabb képregény, a Snikt! azonban minden eddig látottól különbözik, egyben a Kelet és a Nyugat olyan sajátos találkozását testesíti meg, amelynek köszönhetően ismét egyedülálló kiadványt üdvözölhetünk a hazai piacon.

Logan egy nap New Yorkban találkozik egy különös lánnyal, aki úgy tűnik, ismeri, majd miután megfogja a kezét, hirtelen egy lepusztult Földön találja magát egy alternatív jövőben. Különleges adottságai miatt ő az emberiség utolsó reménysége, így végül felveszi a harcot a fenyegető Mandátumokkal, hogy megmentse az utolsó túlélőket.

A Rozsomák: Snikt! nem az első manga, amelyben amerikai szuperhős jelenik meg. A japán képregénypiac zárt, és nem igazán ad teret külföldi képregényeknek, így a Marvel próbálkozása, hogy Japánban is meghonosítsa hőseit, ugyancsak kudarcba fulladt. Ekkor kérték fel Ikegami Ryouichit, hogy készítsen el egy Pókember mangát, amely a japán nézőpont miatt talán jobban megragadja a szigetország olvasóit. A Pókember mangaverziója 1970-1971-ben jelent meg a Gekkan Shounen Magazine antológiában, és elfogadható sikert aratott, ellentétben az ugyancsak 1970-es Hulk-próbálkozással, amelynek történetét egyébként a Kozure Ookami (Lone Wolf and Cub) atyja, Koike Kazuo írta. Legközelebb 1998-1999-ben láttunk hasonlót, amikor tizenkét kötetes X-Men manga jelent meg több alkotótól, amely leginkább egy X-Men rajzfilm alapján készült. Ezt követően 2001-2002-ben a népszerű mangaka, Asamiya Kia tollából megjelent a Magazine Z oldalain egy Batman manga Child of Dreams alcímmel, amely végül az első szuperhősmanga lett, amely visszajutott az amerikai piacra 2003-ban. Asamiya Kia már korábban is dolgozott amerikai kiadóknak, például egy Star Wars mangán 1999-ben, sőt később egy ideig Amerikában élt, és az X-Men számára készített tus- és ceruzarajzokat. Ezek a mangák többé-kevésbé hagyományos shounen vagy seinen történeteknek tekinthetők, a legújabb Marvel-hős mangája, Rozsomák kalandja azonban sokkal rendhagyóbb, és a cyberpunk setting révén hangulatában is teljesen eltér az amerikai történetektől.

Az egyedülálló Rozsomák-interpretáció alkotója, Nihei Tsutomu (弐瓶勉) Japánban is különleges stílusával tűnik ki. Nihei eredetileg építészetet tanult, majd New Yorkban kezdett dolgozni, ám hamar visszatért Japánba, és egy barátja tanácsára elkezdett mangákat küldeni a Kodansha kiadónak. Egy évvel később, 1995 nyarán BLAME című rövid története Taniguchi Jiro (谷口ジロー) javaslatára elnyerte az Afternoon (アフタヌーン) különdíját, és egyben ez jelentette Nihei professzionális debütálását a nevezett antológiában. Ezt követően egy ideig Takahashi Tsutomu (高橋ツトム) asszisztenseként dolgozott, akinek stílusa nagyban hatott rá, majd 1997-ben elindíthatta mindmáig legismertebb történetét, a BLAME!-et az Afternoon seinenantológia oldalain. Ez egyfajta kibővített, átdolgozott verziója a debütáló mangájában feltűnő karaktereknek és történetnek, amely végül tíz kötettel 2003-ban fejeződött be. Még a sorozat befejezése előtt megjelent a NOiSE című egykötetes, amely a BLAME! előzményeit vázolja fel, valamint tartalmazza Nihei első, díjnyertes történetét is. A BLAME! után a mangaka több történetet készített különféle seinenmagazinok számára, mint például a Digimortalt, az Abarát vagy a Zeb-Noidot, de máig a BLAME!-univerzum maradt a legnépszerűbb. Írt ehhez egy könnyed, alternatív vígjátékot Blame Gakuen (ブラム学園！) címmel, 2004-ben egy a BLAME! univerzumába helyezett mangát kezdett Biomega címmel a Young Magazine (週刊ヤングマガジン) oldalain, amely kétéves szünet után idén az Ultra Jumpban (ウルトラジャンプ) folytatódott, valamint 2004-ben elindította a rendszertelenül megjelenő Bessatsu Morning (別冊モーニング) oldalain a BLAME! folytatását Net Sphere Engineer (ネットスフィアエンジニア) címmel. Szóba került egy animeadaptáció is, ám a párperces rövid animációk - amelyek aztán DVD-n láttak napvilágot - végül egyes információk szerint nem nyerték el a mangaka tetszését, mások szerint azonban nem sikerült elég pénz szerezni a megvalósításhoz. Érdekesség, hogy 2000-ben Shibuyában Murakami Takashi (村上隆) SUPER FLAT nevű kiállításán Nihei egy illusztrációja is szerepelt, ami ugyancsak jelzi, hogy stílusa nagyban eltér a mainstreamtől.

Nihei Tsutomu stílusa mind a képi megjelenítés, mind pedig a történetmesélés terén különbözik a megszokottól: rajzai erősen skicces vonalvezetéssel készülnek, a környezet, az épületek, a gyakran felbukkanó szörnyek ezzel együtt szokatlanul részletesek, sőt a paneleket gyakran uralják a nyomasztó építmények, amelyeket Nihei talán építészeti érdeklődése miatt használ szívesen. Stílusa 1995-ös debütálása óta sokat változott, kezdetben még tisztább vonalak - ám kevésbé tökéletes rajzok - és több dialógus jellemezte, ám a BLAME!-sorozat kezdetére ez megváltozott. A sötét tónusok, a gépies világok egyértelműen megfelelnek a komor, sci-fi-cyberpunk történeteknek, ami mára szinte Nihei védjegyévé vált. Történetmesélése ugyancsak illeszkedik a felépített sötét, apokaliptikus cyberpunk miliőhöz, ahol a lenyűgöző oldalas-kétoldalas látképek, a megragadó akciójelenetek mellett legtöbbször kevés a dialógus, és apró darabokból az olvasónak kell összeraknia a történetet – vagy legalábbis megpróbálnia. Sokan ezt Nihei mangáinak hibaként szokták felróni, ám végső soron ízlés kérdése, hogy valakinek tetszik-e a szokatlan, inkább művészetbe hajló történetírás és képi megjelenítés.

A Rozsomák: Snikt! elkészítésére a Marvel egyik szerkesztője, C.B. Cebulski kérte fel Niheit, aki, mivel maga is rajongó, azonnal igent mondott. A Marvel - mára megszűnt - Tsunami nevű, japán rajzolók által készített sorozatának második hullámának tagjaként az öt részes történet első képregényfüzete végül 2003 júliusában jelent meg. Az amerikai típusú füzeteket egy kötetben összefoglaló zsebkönyv - a magyar kiadás alapja - 2003 decemberében látott napvilágot, és azóta számos nyelvre lefordították, ám Japánban még nem jelent meg. Egyébként nem a Snikt! volt az egyetlen amerikai kiadású képregény, amelyben Nihei közreműködött: 2006 nyarán megjelent a Marvel gondozásában egy Halo képregénykötet, amelynek négy rövid története közül az egyiket a BLAME!-alkotó készítette.

A Snikt! története és Rozsomákja nagyban eltér attól, amit az amerikai képregényekből megszokhattunk. Rozsomák vad, állatias karaktere, még az amerikai szuperhősöknél is férfiasabb külseje, már-már antihős attitűdje első pillantásra talán visszatetsző lehet, ennek ellenére - vagy éppen ezért - hamar az egyik legnépszerűbb X-karakter lett, és 1988-től saját magazinban is szerepel. Magyarországon számos történetben olvashattunk Rozsomákról a régi X-Men sorozattól kezdve különböző speciális történeteken át egészen az Újvilág: X-Men képregényekig és Rozsomák saját - végül felfüggesztett - sorozatáig, amelyek ugyancsak a legkülönfélébb oldalról világítják meg Logan karakterét. Nem egy történetben jelent meg az életében fontos szerepet betöltő Japán, és ennek tükrében nem véletlen, sőt szinte kikerülhetetlen, hogy Rozsomák mangaadaptációt kapjon. A végeredmény érdekes, mivel a történet színtere nem a mai Japán, hanem egy apokaliptikus cyperpunk vízió, amelyben azonban Logan talán mégis „japánabb", mint valaha. Nihei Rozsomákja az amerikaihoz képest filigránabb, sötétebb karakter, aki a harcban válik csak vadállattá, és ebben a kalandban közelebb áll a magányos szamuráj figurájához, mint ezelőtt bármikor. Az újfajta megközelítés érdekes lehet a Rozsomák-kedvelőknek, sőt olyan új rajongókat is szerezhet a hősnek, akiket esetleg nem ragadott meg annyira az eredeti karakter.

A körülbelül százhúsz oldalas, eredetileg is balról jobbra olvasandó képregény egy különleges Rozsomák kaland, amely minden más képregénytől függetlenül megállja a helyét. Nihei bevallása szerint Rozsomáknak már olyan hosszú története van, hogy nehéz egy különálló, kerek történetet készíteni, így a Snikt! teljes mértékben az ő Rozsomák-interpretációja lett. És valóban, a Snikt!-ben ne várjon senki Logan karakteréhez kapcsolódó nagy titkokat vagy bonyolult cselekményt - hisz ennek a képregény rövidsége miatt nincs is tere -, csupán hátra kell dőlni, és élvezni a sötét jövő látványos akcióit a nagyvonalúan használt paneleken. A Snikt! sajátos keverékét adja a keleti és nyugati képregénynek: Nihei karakter designja egyértelműen japán, a rá jellemző skiccesen részletes környezet azonban nyugati hatásokat mutat. Ehhez képest a manga színes, de nem úgy, mint ahogy azt a japán képregények színes oldalaiból vagy az olyan színes képregényekből, mint például Minekura Kazuya Stigmájából ismerjük, ami olyan, mint egy mini artbook. A színezés amerikai típusú, ám egyfelől a karakterek megőrizték a monokróm jelleget, másfelől a sötét tónusok és a CG-szerű fények elütnek a mai sötéten is színpompás, amerikai Rozsomák-történetektől, és még inkább erősítik a Snikt! cyberpunk jellegét, komor hangulatát.

A Fumax magyar verziója némileg eltér az amerikaitól: a borítón a magyar Rozsomák-sorozat jól ismert logóját látjuk viszont, a kötet pedig kisebb, mint az amerikai képregényekhez igazodó eredeti, így közelebb áll a mangakötetek formátumához. A nyomtatás kiváló, így a cyberpunkba oltott látványos oldalak nagy élményt nyújtanak. A Rozsomák: Snikt! olyan manga, amelybe már csak kuriózumértéke miatt is érdemes bepillantani, és érdekes lehet mind a japán, mind az amerikai képregények, mind pedig a cyberpunk történetek kedvelőinek.

Kálovics Dalma

A kritikát a megszűnt Japanimania honlap archívumából mentettük ki.