A Marvel Comics már hosszabb ideje próbálkozik az egyre erőteljesebben érkező manga-hullámok meglovaglásával, váltakozó sikerrel. Ennek a keretében indította el 2003-ban a "Tsunami" márkanevet, amely már létező figurákat és teljesen új sorozatokat kínált keleti ízesítéssel. Így történt, hogy megbízást adtak Nihei Cutomu manga-rajzolónak, hogy készítsen egy öt füzetből álló minisorozatot a kiadó egyik legnépszerűbb figurája, Rozsomák főszereplésével. Cutomu ekkor már komoly hírnévnek örvendett, elsősorban Blame! című cyberpunk képregényének köszönhetően.

(A cikk végén némi háttérinfó Rozsomákról azok kedvéért, akik a manga felől közelítve, netán abszolút képregényes újoncként veszik kezükbe a kötetet.)

Nihei lényegében úgy tesz, mint aki nem tud semmit Rozsomákról, és az olvasóról sem tételez fel sokkal többet felületes ismereteknél: kemény legény, hosszú és erős karmokkal, öngyógyító képességgel. Az X-Menről is csak egyetlen, szinte zárójeles utalást találunk a sztoriban.

Ami történik: a New Yorkban sétáló Rozsomákot azzal keresi meg egy fiatal lány, Fusa, hogy a népének szüksége van rá. Egy kézfogás, és már át is repültek a jövőbe. 2058-ban járunk, és az emberek nagy részét elpusztította a mandátumnak nevezett biotechnológiai veszedelem. Fusa megálmodta az egyetlen esélyt a fennmaradt kolónia túlélésére: meg kell ölni az úgynevezett Primogenitort, amelynek a burkán csak az adamantium hatol át. Történetesen Rozsomák karmai éppen ebből a fiktív fémből készültek.

A cselekmény tehát roppant egyszerű. Rozsomák elugrik a jövőbe, hatalmasat bunyózik az ellenséggel és beteljesíti az álom jóslatát, majd visszatér saját korába. Ami történik, valóban elmesélhető pár mondatban, hiszen a képregény japán stílusú narrációja nem fukarkodik az elnyújtott jelenetekkel, apró mozzanatokra felbontott csatározásokkal és meglepő plánozásokkal, a szöveg ellenben minimális, legyen szó akár párbeszédekről, akár magyarázó elbeszélésről. Kicsit (vagy talán nem is kicsit) tetten érhető benne a mátrixos beütés, amit mindvégig nehéz elfelejteni.

Szűkre szabott cselekményét más vonzerővel egyenlíti ki ez a különleges képregény. Nihei rajza azonnal beazonosítható japánnak, de stílusa távolra sem átlagos, nem hiába tekinti mestereinek Enki Bilalt (A szörny ébredése) és François Schuitent (Les cités obscures) - utóbbival ráadásul közös az építészmúltjuk, ami látszik is az épületek, belső terek kidolgozottságán. Ilyen grafikát még egészen biztosan nem láthattuk magyar kiadásban. A posztapokaliptikus világ hangulata, a részleteikben is horrorisztikus szörnyetegek bevillanásai bevésődnek az emlékezetünkbe, nem fogjuk elfelejteni, hogy olvastuk ezt a sajátosan multi-kulturális kötetet.

Rozsomák: Snikt!
Írta és rajzolta Nihei Cutomu (Tsutomu Nihei).
Megjelent 2006. novemberben.
Fumax, 2490 forint.

Aki esetleg nem tudná:

Megszámlálhatatlan életet élt meg az X-Men szuperhős-csapat legnépszerűbb tagja már első magyarországi megjelenése előtt is. Az amerikai eredetiben Wolverine névre hallgató figurát Len Wein találta ki és az idősebb John Romita karakterterve alapján Herb Trimpe rajzolta meg, méghozzá a Hulk 180-181. számában, még 1974-ben. A sztori szerint Hulk áttévedt Kanadába, ahol egy Wendigo nevű misztikus szörnnyel verekedett, a helyi kormány pedig a saját szuperhősét küldte rendet csinálni, ez volt a tömzsi és konok Rozsomák.

Alig egy évvel később Wein esélyt kapott az évek óta pihentetett X-Men felújítására, és az egyedül megmaradt alapító tag (Küklopsz) mellé toborzott gárdába bevette Rozsomákot is. Bár az őt követő szerzőpáros, Chris Claremont és Dave Cockrum eleinte azt tervezte, hogy az akkor még kissé egyoldalúan kellemetlen alakként ábrázolt figurát lecseréli a csapatban, az újabb rajzoló, a kanadai John Byrne viszont ragaszkodott hozzá, mondván, csak nem fogja kihagyni egy honfitársát. Ő volt az, aki elérte Claremontnál, hogy finomítsanak a jellemén. Rövidesen kiderült például, hogy Rozsomák folyékonyan beszél japánul, és a becsületnél semmi sem fontosabb számára. Hirtelen haragját, ámokfutásszerű rohamait is megtanulta jobban kordában tartani.

Rozsomák mutáns, öngyógyító képességének köszönhetően bármilyen sebből és fertőzésből pillanatok alatt felépül. Mindkét kézfején három behúzható karom található, amelyeket, csakúgy, mint a teljes csontvázát, egy kegyetlen kísérlet során a Marvel-univerzumban létező legkeményebb fémmel, adamantiummal helyettesítettek.

A sokáig Loganként ismert Rozsomák egyre komplexebb háttere, képességei határának a pontatlansága és múltjának ("eredetének") a hosszú ideig történő lebegtetése különösen alkalmassá tette a karaktert a legkülönbözőbb értelmezésekre. Ezekből a magyar olvasó is megismerhetett néhányat a kilencvenes évek X-Men füzeteiből és az egy éve szünetelő, tizenkét számot megért Rozsomák havilapból - nem is beszélve a játékfilmek és a rajzfilmek sajátos interpretációiról.