Ha egy regényből vagy novellából film, esetleg képregény készül, mindig kérdéses, hogy sikerül-e valami pluszt nyújtania. Nem mindegy, hogy a rendező vagy a rajzoló a kellő alázattal nyúl-e hozzá a már kész történethez, és sikerül-e leírásokból megismert képi világot megfelelően megjeleníteni. Sok képi adaptáció bukott már meg azon, hogy készítője nem fordított elég nagy figyelmet a részletekre. A Hedge Knight (a magyar címe Kóbor Lovag) című képregénynél mindenki eldöntheti, sikerrel jártak-e, hiszen a mű kis hazánkban megjelent, magyar nyelven. A 11. Magyar Képregénybörzén akadt kezembe a kiadvány. Azt hiszem, joggal állíthatom, hogy nem sok ilyen szép kivitelű – a magyar nyelvre fordítottakat figyelembe véve – képregény van forgalomban nálunk. Talán most elindult valami, és amennyiben sikeres lesz, tán több hasonló is követi majd…

George R.R. Martin, a történet írója ismerős lehet a fantasy kedvelőinek, hiszen már vagy három évtizede alkot, és a híres Jég és Tűz dala ciklusának három regény már megjelent Magyarországon is. A képregény – amelyet a már több feldolgozást „elkövető” Ben Avery adaptált - a könyvek története előtt egy évszázaddal játszódik. Bár maguk a regények a fantasy irodalom gyöngyszemei, az előzményben csak nyomokban lelhetőek fel az erre jellemző sablonok. A képi világ megteremtéséért Mike S. Miller felelt. Mike Hawaiin született és Kaliforniában nőtt fel. Mivel nagyapja és anyja is művész volt, szinte egyenes út vezetett számára a rajzoláshoz. Gyermekkorában minden zsebpénzét képregényekre költötte, így nem csoda, hogy már tíz éves kora óta jelen van a képregény-iparban. Azóta dolgozott a legnagyobbaknak is (Marvel, DC, Image) a legismertebb sorozataikban (X-men, Adventures of Superman). De most térjünk vissza az aktuális műhöz.

Dunk, a főszereplő egy fegyverhordozó, aki gazdájának halála után szerencsét próbál egy lovagi tornán. Nem ütötték ugyan lovaggá, de eleget tud a bajvívásról ahhoz, hogy megmérkőzzön akár egy nemessel is. Miközben Ashford mezejére, a torna helyszínére igyekszik, találkozik egy fiúval, aki bár szemtelen és önfejű, mégis a lovag-jelölt szívébe lopja magát, és elszegődik hozzá fegyverhordozónak. Megérkezésük után most már ketten szállnak szembe a kihívásokkal. A tornához fegyver és páncél kell, valamint egy lovag, aki kezeskedik a jelentkezőért. Az első kettőt még csak sikerül megszerezni, de mivel hősünket senki sem ismeri, úgy tűnik, kútba esik a terv. Már-már úgy tűnik, senkivel sem tudja összemérni fegyverét a tornán, ám ekkor egy csetepatéba keveredik, amely során megsebesít egy nemest, aki bosszút áll rajta. Elfogják, és börtönbe vetik, majd kimondják az ítéletet: hetes próba. Ez egyfajta istenítélet, amelyben a vádló és a vádlott oldalán is hat-hat lovag küzd, amíg csak egy valaki marad talpon. Azt, hogy Dunknak – aki addigra már a „Ser Duncan a Magas” nevet vette fel – sikerül-e hat másik bajvívót találnia, nem árulom el. Mint azt a cikk elején írtam, a Kóbor Lovag kapható nálunk is.

Annyit azért elmondok még, hogy sok fordulat és meglepetés vár szegény főhősünkre az utolsó oldalakig, valamint kiderül, hogy nem mindenki az, akinek látszik (persze ezt mi már Mátyás király óta tudjuk).
Most pedig térjünk át arra, ami néha fontosabb a történetnél is, a képi megjelenítésre. A lovagi torna helyszínét olyan szín-kavalkád jellemzi, hogy az ember szinte karneválon érzi magát. Színes sátrak, büszke lobogók, különböző szépen rajzolt címerek a pajzsokon, páncélokon. Az acélvértbe öltözött lovak és lovasok alatt szinte érezzük, ahogy remeg a föld, amikor egymással szembe vágtatnak a sorompó két oldalán. A karakterek részletgazdagok, a ruhák szépen árnyékoltak. A háttér ugyan néha elég elmosódott, de ezáltal csak jobban szembetűnik az előtérben éppen zajló esemény vagy szereplő. Ami viszont nagyon tetszetős, az a felhők és a kék égbolt szinte fényképszerű ábrázolása, amely élővé, filmszerűvé varázsolja a lovagi tornát. Ha valaki szeretne néhány órára kikapcsolódni, visszatérni a gyermekkori olvasmányok, filmek világába, annak tökéletes olvasmány lehet ez a könyv, amely hűen követi az Ivanhoe könyv vagy az Excalibur film hagyományait. Mivel könyv az angol gyűjteményes kötet alapján készült - amely a külön-külön megjelent hat füzetet foglalja magában -, tartalmazza az egész oldalas, gyönyörű borítókat is. Az utolsó oldalakon pedig egy címergyűjteményt találunk, ahol fellelhetjük az összes, a tornán részt vett lovag címerét, így könnyebben nyomon követhetjük a versenyt. A fordítás, amely Békési József és Varga Péter munkája nagyon szépen sikerült, sehol nem éreztem erőltetettséget olvasás közben.

Egyetlen apró dolog volt, ami nem tetszett, mégpedig a cím karaktertípusa. Ha már ennyire igyényesen kidolgozott a belső rész, talán kicsit több figyelmet fordíthattak volna a külsőre is. Én személy szerint szívesebben láttam volna elöl azt az iniciálés, gót betűs feliratot, amely a borító másik oldalán kapott helyet. Ez a kis hiányosság persze eltörpül szépen kidolgozott és megrajzolt történet által adott élmény mellett. Ismerjétek meg minél többen a művet, hogy kiderüljön, igenis hazánkban is van igény a szép és szórakoztató, igazi értéket teremtő képregényekre.

Rédecsi Gábor

A Tattoo magazin 2006. júliusi számában megjelent kritikát a szerző engedélyével tesszük közzé.