A Meiji restauráció után egy évtizeddel még mindig megtalálhatók a régi kor maradványai, legyenek bár jók vagy rosszak, ennek ellenére lassan végleg meggyökeresedik az új világ rendje. Gazfickók persze most is vannak, akik különösen a változások okozta bizonytalanságot igyekeznek kihasználni, ráadásul ehhez nem átallnak visszaélni a Bakumatsu egyik legendás erejű harcosának nevével. A hírek szerint a rettegett Hitokiri Battousai ismét feltűnt, és most egy békés doujou-t és örökösét, Kamiya Kaorut fenyegeti. A tűzrőlpattant lány először egy arra járó vándort gyanúsít meg, azonban hamar kiderül, nem a különös fickó áll a fenyegetés hátterében, bár a tévedésben lehet, hogy több igazság rejlik, mint először gondolta volna. A titokzatos Himura Kenshin a fordított élű karddal végül egy időre megszakítja vándorútját, és megpihen Kaoru doujou-jában, és így kezdetét veszi a kalandos történet, amelyben fájdalmas múltbéli sebek hasadnak fel ismét egy évtized nyugalma után.

Watsuki Nobuhiro (和月伸宏) szamurájeposza, a Rurouni Kenshin igazi klasszikus, és az idősebb magyar rajongók közül sokak számára jelenti az egyik első japán nyelvű animeélményt. Az alkotónak máig ez a legismertebb és legsikeresebb sorozata, amelynek sikerét eddig mindhiába próbálta utolérni. Watsuki 1987-ben debütált a Teacher Pon (ティーチャー・ポン) című mangával, amit sok más történettel együtt a Shueisha fiatal tehetségek elismerésére alapított, 33. Tezuka-díjának odaítélése során is elismertek. Az alkotó egy ideig Obata Takeshi mellett asszisztenskedett, közben pedig különböző rövid történeteket írt, amelyek között az 1992-es Sengoku no Mikazuki (戦国の三日月) már némileg kapcsolódott a Kenshin-univerzumhoz. A legendás, sebhelyes szamuráj először ugyancsak két rövid fejezetben tűnt fel 1992-1993-ban a Shounen Jump oldalain, amelyek közül az egyik történet már az első kötet végén is olvasható. A Rurouni Kenshin sorozat 1999-ig lefoglalta Watsukit, és csak 2001-ben indított új sorozatot Gun Blaze West címmel. A westernkörnyezetbe helyezett történet nem aratott nagy sikert, így még abban az évben háromkötetnyi fejezet után félbeszakadt. Az újabb próbálkozás 2003-ban következett a Busou Renkinnel (武装錬金), amelyből animesorozat is készült, hosszútávon azonban ez sem bizonyult sikeres próbálkozásnak, így az alkotónak 2005-ben rövidre kellett zárnia a tízkötetes mangát. Azóta Embalming (エンバーミング) címmel több rövid története jelent meg, 2007 novemberében pedig az új Jump Square című antológiában kezdi el azonos című sorozatát - talán végre több sikerrel.

Watsuki legismertebb sorozata 1994-ban indult a népszerű Shounen Jump antológiában Rurouni Kenshin Meiji Kenkaku Romantan (るろうに剣心 明治剣客浪漫譚) címmel, és huszonnyolc sikeres kötet után 1999-ban zárult. A népszerűségnek köszönhetően animesorozat, mozifilm és OVA-sorozat készült belőle, amelyek azonban gyakran a mangától eltérő történetet jelenítenek meg. Emellett még egy-két rövid mangafejezet is született a sorozat lezárása után, amelyek a szereplők utóéletét világítják meg. A Rurouni Kenshin az egész világon ismert és népszerű manga, amit számos nyelvre lefordítottak, és a klasszikusok között emlegetnek. A történelmi helyszín nemzetközileg is vonzó lehet, de Japánban különösen telitalálat, mivel a sógunátus végkora - ahol a főhős, Kenshin története is gyökerezik - máig különösen népszerűnek számít, és számtalan manga helyezte középpontba egyes eseményeit vagy szereplőit, például a Shinsengumit, amit maga az alkotó is emleget a fülszövegen.

A hosszú sorozat első kötetében hat fejezetet és egy extra történetet találunk, az elsőt 1993-ból, amelyben Kenshin szerepel. A fő cselekmény hat epizódjában megismerjük a legfontosabb karaktereket, akiknek kalandjait végigkísérjük majd Kenshintől és Kaorutól kezdve a kis Yahikón át a kiváló harcos Sanosukéig. Bonyodalmakból és látványos harcokból persze nincs hiány, és már most körvonalazódni kezd előttünk Kenshin múltja és az ebből eredő traumája, ami jelenlegi életviteléhez és elveihez vezetett. A fejezetek között háttérinformációkat olvashatunk a különböző karakterek születéséről és esetleges példaképeiről, ami segít jobban megérteni a történetet. Watsuki Nobuhiro rajzstílusa ekkor sem volt már rossz, de még sokat fog fejlődni az elkövetkező kötetek során.

Különféle nehézségek miatt kis késéssel ugyan, de szeptemberben végre Magyarországon is napvilágot látott a klasszikus Rurouni Kenshin első kötete Ruróni Kensin címmel. Hasonlóan a MangaFan ugyancsak Japánból érkező másik sorozatához, a Narutóhoz, a Kenshin-kötet is külön borítóval, és a megszokott, amerikai típusú mangaméretnél valamivel kisebb, eredeti japán formátumban kerül piacra. A papír és a nyomtatás olyan, amit a kiadótól megszokhattunk, azonban a magyar szövegben a szokottnál több hiba maradt. Az átírás magyaros, Kenshin szerény, udvarias, sőt körülményes beszédstílusát pedig magázódással sikerült megoldani. Míg bizonyos sajátos fordulatok a magyarban szükségszerűen elvesznek, addig Kenshin meglepetést jelző szavajárása, az „oro" megmaradt. Némileg zavaró az oldalak tetején újra és újra megjelenő „Jobbról balra olvasd!", ami a kötet végén található, jól ismert felhívással együtt az első húsz oldal után feleslegesnek tűnik, hiszen aki csak belelapoz, úgysem érti, miről van szó, akár jobbról, akár balról fog hozzá.

A Ruróni Kensin - Egy kardforgató története a Meidzsi romantika korából igazi szamuráj-akció, ahol a történelmi kulissza sok személyes tragédiát rejt. A hosszú klasszikus, amely első perctől kezdve fiúk és lányok között egyaránt hódított, hazánkban is hasonló sikerre számíthat, és a nagy öregek mellett minden bizonnyal sok új rajongót is meghódít, legyenek bár fiatalok vagy idősebbek.

Kálovics Dalma

A kritikát a megszűnt Japanimania honlap archívumából mentettük ki.