Bár képregényes szaklapok csak tavaly óta léteznek, képregényről és rajzfilmről szóló írások már korábban is születtek különféle magazinok oldalain. Kiemelt helyen szerepeltek itt a filmes folyóiratok, mint például a Filmvilág, amely elsőként foglalkozott a japán médiumokkal, majd az ezredforduló után a Mozinet magazin is csatlakozott. A cikkírók az eltelt évek folyamán többnyire ugyanabból a filmértő körből kerültek ki, közülük pedig Varró Attila vett végül hangsúlyosan képregényes irányt egy saját rovattal. Bár már korábban is írt máshol animéről, mangáról, alkotókról, a 2004 őszén indult Mozinet magazinos Kult-comics rovat kizárólag képregényekkel foglalkozik, ezen belül pedig amerikai, európai és japán művek egyaránt helyet kapnak. A Kult-comics című könyv Varró Attila Mozinetes publikációit foglalja össze egy kötetben, ami jó alkalom a rovat olvasóinak vagy éppen a magazint nem vásárló érdeklődőknek, hogy egyben hozzájuthassanak a különféle írásokhoz.

A könyv bevezetője azt taglalja, hazánkban miért elhanyagolt és lebecsült médium még mindig a képregény. Egy rövid, a filmmel párhuzamba állított történelmi betekintéssel igyekszik bizonyítani, hogy a képregénynek ugyanannyira van létjogosultsága és joga az elismerésre, mint például a filmnek vagy az irodalomnak - bár a könyv elsődleges célközönségét jelentő képregény-kedvelőket biztos nem kell erről győzködni. Ezt követően elkülönítve olvashatunk amerikai, európai és japán képregényekről, ahol az első több mint kétszer annyi írást jelent, mint az utóbbiak együttvéve. Ezen belül a könyv hazánkban is ismert és kiadott képregények, hősök mellett főként olyan klasszikusokat és érdekességeket mutat be, amelyek ugyan nálunk még nem elérhetők, de megérdemlik a figyelmet és akár a kiadást.

A japán szekcióban hét írást találunk Tezuka Metropoliszától Ootomo két mangáján vagy Miyazaki Nausicaäján túl egészen az Urotsukidoujiig. A cikkekre általánosan - tehát a részlegen kívül is - jellemző, hogy maguk a művek előtt bővebben megismerhetjük a műfaji vagy korabeli hátteret, a szerzőt és a képregény jelentőségét, ami után maga az alkotás boncolgatása kerül elő. A szerző filmes háttere erőteljesen jelen van képregényes írásaiban is, ami főként filmes hasonlatokban, párhuzamokban mutatkozik meg, ami az olvasónak éppúgy lehet érdekes, mint semmitmondó - kivétel persze, ha valami miatt a képregény szempontjából releváns filmről van szó, és ez nem ritka. A filmes összefonódások mellett olykor filozófiai, társadalom- vagy médiatudományos összefüggések is felmerülnek, ami által a könyv érdekes lehet film- vagy kommunikációszakos hallgatóknak is, anyagából pedig több féléves szemináriumot is fel lehetne építeni. A stílus minden információtartalmával együtt is szórakoztató, azonban éppen az ebből adódó nagyvonalúság miatt csúszott be olykor egy-egy apró pontatlanság például a japán részben. Különösen a japán írásoknál jelenthet emellett problémát, hogy a cikkekben említett képregények címét magyarul olvashatjuk romaji nélkül, ami eléggé megnehezíti azoknak az érdeklődőknek a dolgát, akik jobban utána szeretnek nézni adott műveknek, főleg, hogy a magyar cím nem is mindig a japán fordítása. Ugyanitt néhol a magyaros átíráson is lehetett volna még csiszolni, de legyen ez a legkevesebb.

A Kult-comics hasznos és érdekes olvasmány mindazoknak, akik nem csak képregényeket, hanem képregényekről is szeretnek olvasni, és a történeti, munkásságbeli elhelyezésen túl kicsit az elméleti és intermediális összefüggésekben szívesen elmerülnek. A választék szubjektív merítés, és természetesen a teljesség igénye nélkül szemezget az egyes területek képregényeiből, de a könyv mindenképpen érdekes bepillantást nyújt a rajzolt médium különleges világába.

Kálovics Dalma

A kritikát a megszűnt Japanimania honlap archívumából mentettük ki.