Nem lehet túlságosan válogatós a francia képregények magyar barátja: minden megjelenésnek örülnie kell, még ha váratlan helyről érkezik is. Az Új Ember katolikus könyvkiadó 2009 tavaszán adta ki az „Auriac, az első keresztények barátja" című kötetet szép, színes, keménytáblás kivitelben, bár az eredetinél jóval kisebb méretben.

A munka profi, nem lehet rá panaszkodni. Jean Hanotte története nyomán a Spirou-ban Jimmy Tousseul népszerű kalandjait is jegyző Benoît Despas írta, a Masquerouge sorozat és egy Zinédine Zidane-ról szól képregény grafikusa, Marco Venanzi rajzolta. Tipikus (szép) példája a hagyományos francia történelmi képregény modern vonulatának. El is nyerte annak idején méltó jutalmát: 2003-ban az Angoulême-i képregényfesztiválhoz kapcsolódó díjkiosztáskor elismerésben részesült, a keresztény képregény kategóriában különdíjat kapott. Bár ez nem számít a legnagyobb kategóriák közé, azért jegyezzük meg, hogy a keresztény díjak 1985 és 2003 közötti élete során olyan művek is elismerésben részesültek, mint a Maus és A rabbi macskája, hogy csak a magyarul is megjelenteket említsük. Portugáliában a Sobreda fesztiválon a legjobb külföldi képregény díját kapta.

A történet kalandnak, nyomozásnak indul. Az ifjú gall orvos, Auriac, egyiptomi barátja, Nessim keresésére indul, hogy tudassa vele, apja meghalt, és ő örökölte a birtokát. Útközben megmenti egy férfi életét – mit sem tudván, hogy az illető nem más, mint Nessim féltestvére, aki az életére tör. Kiderül, hogy Nessim Palesztinába ment, és egy Jézus nevű profétát követ. A nyomában járó Auriac hitetlenkedve hallgatja a szemtanúk történeteit a csodatevőről és tanításairól.

Bár Nessimet még időben utoléri, és jelen van a féltestvérek találkozásakor, Jézusról és tetteiről Auriac mindvégig csak mások elbeszélése alapján szerez információkat. Már a Jeruzsálem felé vezető úton értesül Jézus haláláról, és a városba érve találkozik a tanítványokkal. Noha a feltámadásban kételkedik, korábbi hite megrendül, amikor Péter szónoklatát saját nyelvén hallja, noha az apostol nem tud keltául.

Auriac utazása izgalmas, korántsem veszélytelen kalandnak indult, ám a váratlan fordulatok arra késztetik, hogy alapvető kérdéseket tegyen fel magának. Auriacot megindítja Péter vallomása arról, amikor megtagadta mesterét, és István diakónus megkövezése után gondolkodóba esik, mondván barátjának: „Ha valaki képes az életét adni a hitéért, akkor biztosan van alapja mindannak, amiről hónapok óta hallottam közöttetek". Az egyértelmű – de nem tolakodó módon megfogalmazott – üzenet a mai, kételkedő olvasónak szól: „közvetett bizonyítékok" alapján is el lehet jutni a hithez.

Az Auriac a mondanivalójára épül, megítélésében nyilván döntő az olvasó hozzáállása a kereszténységhez, illetve általában a hithez, a valláshoz. Akárhogy is legyen, a szerzők érdeme tagadhatatlan, a célt magas színvonalon teljesítették. Nem lehet panasz a történetszövésre sem: bár a „nyomozásról" hamar kiderül, hogy csak eszköz, és nincsenek nagy felderítendő rejtélyek, a hangsúly eltolódása a lényegre szépen van megoldva.

A mellékszereplők ábrázolása is mesteri – pár képből, egy-két mondatból és gondolatból megismerjük a jellemüket. A probléma a címszereplővel van: bár vannak „hősies" megnyilvánulásai, az egész kötetet tekintve majdhogynem statiszta. Feladata a megfigyelés, a tanúságtétel. Meglehet, egybeesett az írói szándékkal, hogy ne legyen túl fajsúlyos egyéniség a főszereplő, és várható megtérése bárki számára követhető példa legyen, a történet dramaturgiájának a szempontjából egy aktívabb protagonista szerencsésebb választás lett volna – elvégre mégis csak az ő neve szerepel a címben.

Bár már előrejáróban jeleztük, hogy a magyar kiadást mindenképpen üdvözlendőnek tartjuk, néhány bosszantó hibára muszáj felhívni a figyelmet. Sajnos, a színes kivitelezés nem sikerült tökéletesen, pár oldalon kicsit megcsúsztak a színek, amitől a kontúrok enyhén pontatlanok lettek. A betűtípus semmi különleges, lehetett volna jobbat is választani – ez magában még nem zavaró, de az igen, hogy a közepén három oldalon keresztül egy keskenyebb verziója látható, amit semmi sem indokol. A fordítás minőségéről – nem ismervén az eredetit – nem tudok érdemben nyilatkozni, de megjegyzem, hogy a magyar szöveg az elejétől kezdve nevén nevezi Jézust, míg a neten talált beharangozó szövegekből úgy tűnik, az első híradásokban még Józsuéként emlegetett prófétáról csak később derül ki, hogy azonos Jézussal. Kifejezetten bosszantó – bár biztos van, aki elsiklik fölötte – hogy Nessim neve Nassimként és Nissimként is előfordul.

Kár, hogy nem az eredeti címlapot használták, ugyanakkor így legalább egyértelmű, hogy képregényről van szó – feltehetően ez volt a cél.

Bayer Antal

Nem lehet elmenni szó nélkül a „terjesztés" mellett. A kötetet megjelenése után egy évvel sikerült becserkésznünk a Képregény Nagyker számára, így most már kapható lesz a Komikon képregényboltban és az őszi rendezvényeken is. A Könyvhéten, a kiadó standján köttetett a megállapodás – miután explicite rákérdeztünk. Noha a kiadó munkatársai úgy tudják, hogy az Auriac (és másik kötetük, a magyar rajzolók által készített Fabiola) bekerült némelyik nagy terjesztő kínálatába, ennek semmilyen nyomát nem találtuk. Értem, hogy egy keresztény kiadó működésében nem feltétlenül a piaci szempontok érvényesülnek és hogy a terjesztésben elsősorban a saját csatornákra építenek, de úgy gondolom, ebben az esetben egy kicsivel nagyobb (pro)aktivitás jól jött volna. Remélem, a képregénykedvelőkhöz azért így is el tud most már jutni, míg a kötetet inkább az üzenete miatt beszerzők nyitottabbak lesznek a képregény, mint olyan iránt.

Megjegyzés: az Auriac korábban folytatásokban is megjelent a Teofil ifjúsági havilapban.