Tekintettel arra, hogy én adom ki, rosszat nyilván nem fogok mondani róla, túldicsérni meg illetlenség. Így hát ebben a bejegyzésben főleg a képek beszélnek. A kötet címe Héraklész XII munkája, és újrakiadás, bár összegyűjtve még sosem jelent meg. Eredetileg a Füles közölte heti két oldalban, 2000-2001-ben, majd egy koncepcióváltást követően kitette az alkotókat (csak egy sorozat maradhatott az addigi kettő helyett), akik úgy érezték, eddig s nem tovább, és szakítottak a képregényekkel. A Három Madár Műhely saját értékelése szerint legjobban sikerült képregénye egyben az utolsó is volt.

Amint ezt a november eleji Képregény Kedvelő Klubjában megtudtuk, Dudás Győző, Hauck Ferenc és Zách Attila valamivel az 1990-es évek közepe előtt határozta el, hogy márpedig képregénykészítésből fog megélni. Ötletük volt bőven, tervük pedig egyszerűen a magyar sajtó egészpályás letámadása. A helyzet kedvezett is nekik, ugyanis gombamód szaporodtak a sajtóorgánumuk, és a kezdő lapokat nem volt lehetetlen meggyőzni, hogy márpedig nekik égető szükségük van képregényrovatra. Volt olyan év, amikor 21 különböző helyen jelentek meg munkáik. A legemlékezetesebbek ezek közül a Blikk (ahonnan aztán az ingyen kapott Garfield kedvéért tessékelték ki őket), a már említett Füles és a magyar képregényeket nagyobb mennyiségben akkoriban egyedül bevállaló Kretén (Népmesécske rovatocs., Prométheusz, Pukika a kismalac, Ákoska keresztpapája, stb.)

Aztán letették a lantot, és tisztességes munka után néztek. Dudás és Zách továbbra alkalmazott grafikával foglalkozik azóta is, Hauck pedig egy kommunikációs cégnél kamatoztatja írói vénáját. A KKK-n kiderült: keserűség nincs bennük, sajnálják, hogy így esett, és nagyon megörültek, hogy felvetettem nekik a (limitált) kiadás lehetőségét. Mi több, előkerültek kiadatlan kincsek is a fiókból... ki tudja, hátha jön még majd folytatás.

Bár az alkotócsoport úgy egyezett meg, hogy valamennyi munkájuk a Három Madár Műhely nevén fut, a Héraklészt valójában ketten követték el, Dudás Győző és Zách Attila. Hihetetlen, de igaz: tökéletesen tudták egymáshoz illeszteni rajzstílusukat, rajtuk kívül nincs ember, aki megmondaná, ki mit rajzolt a képregényben. A Héraklész összesen 46 oldal lett, és töredelmesen bevallom, hogy számomra eddig teljesen ismeretlen műről van szó. Mivel tapasztalataim szerint a Füles olvasóközönsége és a képregényrajongók tábora nincs éppenséggel tökéletes fedésben egymással, igen valószínű, hogy sokan lesznek ezzel így – számunkra vadonatúj ez a tíz éves magyar képregény.

A sztori alapja közismert a mitológiából (már amennyire manapság közismertnek számít a mitológia), Héraklész (alias Herkules) ama bizonyos tizenkét munkájáról van szó, amit a félistennek el kellett végeznie, miután a „mostohaanyja”, Héra istennő által rábocsátott téboly következtében kiirtotta saját családját. Még mielőtt pálcát törnénk szerzőink fölött, hogy egy ilyen tragikus esemény miképp ihlette őket humoros mű készítésére, tegyük gyorsan hozzá, hogy messze nem ők az elsők, akik parodizálják az ókori héroszokat. Aki nem hiszi, olvassa el gyorsan a wikipédián a „Hercules in popular culture” cikkelyt.

Dudás és Zách vizuális humora elsőrangú, verbális humora szellemes, ügyesen élnek a kép-szöveg ellenpontozás eszközével is. Ritmusérzékük is kifogástalan, nem ragaszkodnak az „eredeti” feladatok részletezettségéhez, jó érzékkel rövidítenek, ha már úgy vélik, unalmas ismétlődés lehetne az újabb hirigelésből. Főhősük kedvesen bamba macsó, igazi képregényfigurát faragtak belőle. Többet nem is dumálok, ajánlom a kötetet, beszéljen helyettem az ízelítő.

A Hungarocomixon az alkotók is jelen lesznek és szívesen dedikálják a kötetet. A rendezvényt követően a Héraklész a Komikon képregényboltban lesz kapható.

Bayer Antal