A helyszín a Károlyi István 12 évfolyamos gimnázium volt, amely a Képregény Börzéhez hasonlóan az újpesti panelrengeteg egyik tisztásán található, tömegközlekedéssel elég könnyen megközelíthető. Az animés eseményekről bennem élő sztereotípiák miatt több-kevesebb sorbaállásra számítottam a bejáratnál, és színes-habos lányok önfeledt vonatozására a börze egész területén. Ehhez képest azonnal bejutottam, és nem hogy tumultus nem fogadott, de kimondottan kevés látogató volt a várakozásomhoz képest. Sebaj, így legalább nem kellett tolakodni a pultok előtt, és volt elegendő szép, színes lány így is.

Az épületbe belépve egy tipikus „iskolás börze” képe fogadott, ahol az aulában és a folyosókon felállított, sztenderd fakózöld iskolapadokra pakolták ki portékájukat a résztvevők. A helyszín adottságainak köszönthetően viszont mindez egy rendezett, kellően világos környezetben történt. Az árusok nagy része a lelkes gyűjtők, rajongók, amatőr alkotók közül került ki, de képviseltette magát több kisebb-nagyobb, az animés-képregényes rendezvényekről ismerős vállalkozás is.

Ami a felhozatalt illeti, az Anime Börze messze nem csak használt, eredeti anime adathordozók és mangák bolhapiaca. Számtalan, a japán popkultúra egyéb területeihez köthető, sőt néha azon kívül eső termék közül válogathatott az érdeklődő a japán nyelvű celeb magazinoktól és antikvár, keleti témájú könyvektől kezdve a cosplay kiegészítőkön át a japán (mintára gyártott) édességekig.  Volt, aki konzol játékokat, műanyag figurákat vagy épp a saját rajzait árulta. Láttam még klassz, egyedi mintás pólókat és díszpárnákat, kitűzőket, posztereket és egyebeket is. Érdekes módon az árusok közel harmada kínált saját gyártmányú ékszereket és egyéb, az animék világához látszólag nem, vagy csak nagy jóindulattal kapcsolható tárgyat. Ezeknek inkább csak az aránya lepett meg a rajzfilmekéhez és képregényekéhez képest, hiszen a minél nagyobb választék bemutatása a rendezvény egyik fő célja. Ebbe pedig a házi készítésű mütyürök árusítása is bőven belefér. Különben is kedvelem a süthető gyurmából készült, aprólékosan megformált gyűrűket és fülbevalókat (nézegetni!). Szép színesek, és tetszik a textúrájuk. Nem mellesleg volt jó pár igen profi darab is köztük.

A magyarul kiadott és import mangák mellett nyugati képregényekkel is találkoztam Bayer Antal asztalán. Hiányoltam viszont több hazai, „mangás” alkotó jelenlétét és kiadványait Tetsuda Midori Ten Devinje, Süli Andrea Kanonja, Kuczora Zsolt Hidegbékéje és a Keretbe Zárt Világ antológia mellől. Mangát olvasni egyébként vásárlás nélkül is lehetett. Mármint nem csak a pult előtt állva, eladásra szánt kötetek koptatásával, hanem a manga könyvtárként funkcionáló standról kikölcsönözve a rendezvény ideje alatt.

Különféle programok színesítették még a repertoárt (rajzverseny, kártyacsata, süteménysütő verseny, táncpad, konzolok), de ezeken nem vettem részt, így nem tudom, hogy sikerültek - remélhetőleg jól. Valójában nagyon hamar körbe jártam többször is a helyszínt, ami kb. Képregény Börzényi alapterületen (de annál szellősebben) nyúlt el. Közben készítettem pár fotót az éppen visszaszámláló és lemerülő gépemmel, beszereztem a Mondo magazinnak azt a számát, amiben rólam is van egy fotó, majd távoztam. Tulajdonképpen elégedetten, mert bár úgy éreztem, nem tartozom a célközönségbe, mégis találtam nekem való vásárfiát. Várom a következőt!

Molnár Gábor

Lásd még: Bayer Antal meglátásai a Nero Blanco blogon.