A megbeszéltek szerint, a tervezett nyitás előtt két órával, B2-es képkeretekkel a hónom alatt érkeztem meg a Millenáris Teátrumba. Lélekszakadva dolgozott a sok önkéntes, még bőven volt min – engem is majdnem befogtak. Gyorsan leadtam a pakkomat, és elmentem inkább közértbe. Felkelő nap, reggeli a tóparton, díszpontyok. Hamarosan megérkezett az első cosplayer, igényes, hagyományőrző nomád viseletben. Váltottunk pár szót, kiderült, hogy ez az ő munkaruhája is, így ezúttal nem kellett sokat vesződnie a jelmez megtervezésével. Egy ilyen rendezvény amúgy sem kizárólag anime karakterek megszemélyesítéséről szól.

Lassan szállingózni kezdtek a látogatók, én is újra a bejárat felé vettem az irányt. Az árusok még csak ekkor kezdtek kipakolni az első emeleten. A standok száma körülbelül annyi lehetett, mint az anime börzén, amit itt viszont már kimondottan kevésnek éreztem. A választék is az említett rendezvényéhez volt hasonló. Rajzeszközök, ruhadarabok, saját készítésű kiegészítők, videojátékok, fancuccok, műgyanta maszkok, csomagolt japán élelmiszerek, díszkardok és persze képregények. Utóbbiak sajnos legfeljebb két kereskedőnél, amelybe már beleszámoltam Tetsuda Midorit is, aki standjukon a sok játékfigura mellett Ten Devin című szerzői kötetét árulta. Rajta kívül egyébként nem sok magyar alkotótól származó művel találkoztam, egyedül a Németh András-féle Rocksztár leszek, Mama! és a Keretbe Zárt Világ antológia ugrik be.

A hivatalos kapunyitás csúszhatott kissé, de legalábbis a nagyteremben még csak egy-két érdeklődő lézengett, amikor én is beültem kicsit hűsölni a sötétbe. A színpadon két harcművész páros formagyakorlatot gyakorolt a későbbi Jodo bemutató előtt. Hirtelen megjelent egy fehér ninja. Várakozásaim ellenére a két szamuráj szó nélkül leeresztette fegyverét, és csendben elhagyta az emelvényt az ellenkező oldalon. Csak ekkor látott munkához a takarítónő.

Ilyet már láttam. Felkerekedtem hát, hogy megleljem a szépen duzzadó és a rendelkezésre álló teret apránként kitöltő tömegben Kiss Judit 5Panelses társamat, aki mint kiállító és árus kisegítő érkezett. Ő azonban jó darabig helyhez volt kötve, így az első (pár tucat) alkalommal egyedül néztem szét. A sokféle program közül engem legfeljebb bizonyos előadások érdekeltek, mint például a tetoválásról szóló, vagy Fritz Zoltán Wacom Cintiq-es bemutatója, de biztos vagyok benne, hogy a célközönség folyamatosan találhatott magának valami érdekeset.

(Ezt a fotót Fritz Zoltán Facebook-oldaláról kölcsönöztük.)

Már a park Teátrum körüli gyepfoltjain is akadt látnivaló: óriás ki nevet a végén, pingpong és egyéb szabadtéri játékok, japán íjászat, valamint pár élő állat a Noé Állatotthon adománygyűjtő akciójának részeként. Utóbbi talán nem volt elég átgondolt, ha sok nézelődő negatív reakciójából indulok ki a szűk ketrecben fel-alá futkosó róka láttán. Mivel magam is foglalkoztam már sokféle állattal, tudom, hogy nem szükségszerűen szenved ilyenkor, pláne, ha hozzá van szokva az emberekhez, habár biztosan nem is használ neki. Az érdeklődők többsége viszont ezt nem feltétlenül tudja helyesen megítélni, és visszájára sülhet el a dolog – kivéve, ha a prémtelepi állapotok felidézése a cél. A malacka, a nyuszik és a többiek bőven elegen lettek volna, még ha mostanában épp a róka a divatos kedvenc is. Jó pont viszont, hogy a teknősök jelenlétével az állatotthon kinyilatkoztatta, hogy nem csak a pihe-puha szőrös állatok érdemesek a védelemre.

A beltéri programok három szinten zajlottak. A földszinten, a ruhatár mellett frissen készült szusit vehettünk magunkhoz. Bevallom, egy időben gyakran fogyasztottam ilyet, de ez itt most konkrétan nem ízlett annyira. Talán a hőmérséklet vagy a hangulat nem volt megfelelő. Szerencsére eszembe jutott a padon fekvő lány, akit korábban láttam, és a feltörő képregényes asszociációk megmentették a pillanatot. (Szerzőnknek feltehetően ez jutott az eszébe - a szerk.)

A nagyszínpadot a nap nagy részében a japán öltözködés és főleg a cosplay uralta, a hazai fellépők mellett ismert nemzetközi cosplayerek is bemutatkoztak. A kendo bemutató alatt a hangos kiaik, míg a népdalokat hallgatva az előadó japán kiejtése és hangja (én laikusként nem találtam bennük kivetnivalót) késztette a közönség egy részét ideges vihogásra. Pedig semmi szégyellnivaló nincs azon, ha valaki képes kemény munka árán, teljes beleéléssel a közönség előtt bemutatni valamit. Tudom, sokakat már a kemény munka látványa is zavarba hoz, még egy állítólag befogadó közösségben is.

Az első emeletet, ahogy már említettem, az árusok foglalták el, meg figurafejes torták, egy táncpad és más játékgépek. Itt jókat beszélgettem képregényes ismerősökkel, és leteszteltem egy kiváló ecsetfilcet, amit végül nem vettem meg. Leteszteltem egy finom, kandzsival díszített sütit is, amit Judit vett meg nekem („bosszúból” viszonoztam avokádó makival).

A második emeleten a kisteremben különféle előadások érték egymást, az  Üvegteremben kártyaversenyek és karaoke, míg a folyosón egy-két steam-punk cuccokat árusító srác, origami asztal, wacom digitalizáló tábla tesztelés és rajz workshop volt. Utóbbi sajnos csak egy kis asztalkán zajlott, igaz nem is tolongtak előtte. Szintén ezen a szinten lett kialakítva a tárlat, ami miatt én tulajdonképpen megjelentem a rendezvényen.

A Deviantart Meet

Egyes országokban rendszeresen rendeznek már összejöveteleket kimondottan abból a célból, hogy a Deviantart közösség tagjai élőben is megismerhessék egymást, a weben kívül is megmutassák munkáikat a világnak. Nálunk az első Cosplayer Expo adott otthon egyúttal az első hivatalos magyar Deviantartos találkozónak is. Egymás megismerésén túl az esemény egyik fő célja minél többféle művészeti ág bemutatása az animés-mangás közönségnek egy kiállítás és az alkotókkal készített interjú formájában.

Az előszűrőt követően velem együtt hét művész lett meghívva idén, és úgy alakult, hogy ketten is a 5Panels csapatból kerültünk ki. Érdekesség, hogy a kiállítók több mint a felének van képregényes tapasztalata, még ha nem is mindegyikük hozott magával kész oldalakat. Én eredetileg a vászonra és farostlemezre fújt stencil festményeimmel lettem beválasztva, de végül technikai okokból a 5Panels kiadványaiban és weboldalán megjelent, színes képregény oldalaim, stripjeim és borító illusztrációim mellett döntöttünk. Csapattársam, Kiss Judit néhány fekete-fehér képregény oldallal és sok szép illusztrációval mutatkozott be.  A többiek szintén illusztrációkat, manga oldalakat, digitális festményeket, illetve fotókat, süthető gyurma ékszereket és bábokat küldtek be az alkalomra.

 A kiállítók galériái itt találhatók: http://cobayanigiri.deviantart.com/ - http://pagodacomics.deviantart.com/ - http://hyuee.deviantart.com/ - http://fiszike.deviantart.com/ - http://kereszteslp.deviantart.com/ - http://mbarbara.deviantart.com/ - http://panhavlik.deviantart.com/

 A tálalás majdnem olyan fontos, mint a tárlat anyaga, a közönség igényességhez való szoktatásában ugyanúgy közrejátszik. Őszintén szólva e téren valamivel profibb kivitelezésre számítottam a kiírás és az előzetes egyeztetések alapján. Különösen a szépen bekeretezett fotók összképén rontott a ruhatári állványokra spárgákkal való fellógatás. A beküldött egyoldalas bemutatkozásokon és a névtáblákon legközelebb érdemes lenne egységes tematikát, fontot és formázást alkalmazni. Mivel egy rendszeresen ismétlődő eseményről beszélünk (ám mindig más vendégekkel), pár garnitúra „kincstári” képkeret beszerzése is szóba jöhet, hiszen nem minden kiállító engedheti meg magának a rajzai keretezését csupán egyetlen alkalom miatt, de így mégis igényesen kerülhetnének a művei bemutatásra a stáb segítségével.

Mindettől függetlenül örömmel láttam, hogy akadtak érdeklődők, és külön örültem annak, hogy egyesek az én munkáimat is tüzetesebben megvizsgálják. Mondjuk láttam (kifigyeltem) olyanokat is, akik a képregényoldalakkal szembesülve kijelentették, hogy nem hajlandóak olvasni, és inkább azonnal visszafordultak. Habár a szó szoros értelmében nem volt valódi találkozó, nem ültünk a képeink alatt egy asztalnál egész nap, hogy a sorban álló rajongók mindegyékével fix öt percet beszélgessünk, nem voltak közös rajzolások, de így is volt, aki a névkártyánk segítségével beazonosított és megszólított. Sajnos, social networkingben mindig is legfeljebb közepes voltam, így a többi kiállítóval sem sikerült jobban megismerkednem, pláne, hogy többségükkel csak közvetlenül az interjú előtt találkoztunk.

A félórás beszélgetésre a nagyszínpadon került sor. Egy kisebb baki itt is becsúszott, a kivetítőre szánt slide show anyaga nem érkezett meg mindenkitől. Talán ennek is utána lehetett volna járni még időben. A rövid bemutatkozás viszont remekül zajlott, bár a vetítés nélkül úgy éreztem, az elhangzottak ellenére sem tudott igazán hová tenni minket a közönség.

A nap hátra levő részében Judit tovább árusított egy darabig, majd egyéb kötöttségek nem lévén csatlakozott hozzám a park sokadszori bejárásában, hogy az este kilenc órás kiállításbontásig elüssük valamivel az időt. Hétvégenként amúgy termelői piacot tartanak itt, most is láttunk házilag termesztett zöldségekkel, mézzel, aszalt gyümölcsökkel megrakott standokat. A kereskedők többsége már szedelődzködött, mi pedig leültünk egy elhagyatott stand mellé. Amíg a tulajdonos a kocsijáért ment, hogy berakodhasson, megjelent egy japán hölgy a gyermekeivel, és virágot szeretett volna vásárolni. Mivel eladó sehol, rövid tanakodás után Judit kezébe vette az irányítást és kiszolgálta a kedves vásárlót. Majd eladott egy kiló paradicsomot is a következőnek, a pénzt pedig szépen letette az asztalra. Így vártuk meg, amíg visszatér a tulaj, mielőtt mi is visszaindultunk lassan begyűjteni a saját rakományunkat.

Molnár Gábor